15. fejezet

Még ki kell gondolnom hogyan fogom ezt megtenni Willnek. Nem tudom kihasználni Niallt.. Bármennyire is szeretnék elvonatkoztatni, nem megy. Most csak ezen jár az agyam. Ha nem teszem meg, bántja Ryant, de mi a garancia, hogy békén hagyja ha megteszem neki? Nem nagy szám ez az egész.. Amit kér tőlem.. De ezek után Niall miért segítene nekem? Will írt, hogy kapok 4 napot, ha nem sikerül, tudom mi fog történni. Ennyi idő alatt nem tudok újra a bizalmába kerülni, és ha egyenesen megmondanám neki, hogy mi van..? Nem.. Will miatt lett ilyen a kapcsolatunk.. Nem tudom mit kéne tennem és azt sem Will miért mondta Niall nevét.

3 napon át jártam ki énekelni, napi kétszer, plusz kaptam fizetést a munkahelyemen is és még a félrerakott... Inkább összegyűjtött pénzemmel együtt összejött a Will által kért összeg. Szerintem azt hitte Nialltől fogok kérni és utána olyat kért volna, amitől újra elveszíteném, de nem így történt.. Megbeszéltem vele egy új időpontot a találkozó napon, ugyanis akartam vele beszélni még előtte egyszer. Megmondtam neki, hogy nem teszem meg amit akar és Niallt meg kihagyhatja ebből az egészből. Ennek az lett a vége, hogy az egyik majmának hála szereztem néhány sérülést úgy.. Az egész testemen.. Igen, Will megint alkalmazta a jó kis "ha nem teszed amit mondok megveretlek" módszerét.. De még is, ez volt a legkisebb problémám. Plusz, nem először tette már velem, az egyik lefogott a másik ütött.. Otthon lezuhanyoztam és próbáltam elfedni a sérüléseket. Ez idő alatt többször is kitört belőlem a sírás.. Nem tudom meddig vagyok még képes elviselni ezt.. Napok óta nem alszok, képtelen vagyok, akárhányszor lehunyom a szemem szörnyű képek ugranak be. Felöltöztem és elmentem Niallhöz. Más nem jutott eszembe, és szükségem van rá a Willel való találkán. Nem tudom minek ragaszkodik hozzá, hogy ő is ott legyen, de ha arról lesz szó, bármit megteszek érte. Becsöngettem és vártam, hogy valaki ajtót nyisson. Liam egy öleléssel üdvözölt, majd kedvesen közölte, hogy Niall a szobájában van. Megköszöntem, majd felmentem a lépcsőn, az ajtajához érve hezitáltam, de végül bekopogtam és a válasz hallatán benyitottam.- Szia.
- Hannah..- az ágyon feküdt, arca meglepettséget tükrözött, de amint beléptem ülő helyzetbe tornázta magát. Becsuktam magam mögött az ajtót és nagyot nyeltem.
- Tudunk beszélni?- hozzáléptem. Bólintott, majd mutatta, hogy üljek le, de csak a fejemet ráztam, nem akartam leülni. Abban a pillanatban egy kérdés kavargott a fejemben.. Hogy miért is vagyok én itt..? 
- Minden oké, Han?
- Én.. N..Nem tudom miért vagyok itt. S..Sajnálom.
- Hé..- karomnál fogva állított meg, hangja lágyan csengett.- Han, mi történt veled?- lehajtottam fejemet és karba tettem kezemet, ezzel eltakarva néhány ütés nyomát.- Ki tette ezt veled?- nem válaszoltam, már végképp nem tudtam mit keresek ott.- Will volt, ugye? Már nincs börtönben..- felkaptam fejemet.
- Sajnálom, én tényleg nem tudom m...
- Han.. Kérlek. Tudom, hogy hülyén viselkedtem és nem várom el, hogy megbocsáss, de látom hogy nem vagy rendben.. Szörnyen nézel ki.- maga mellé húzott. Sóhajtottam mielőtt megszólaltam volna.
- Aznap, amikor felvettük a dalt a stúdióban..
- Feldúlt voltál.
- Will emberei bepakoltak egy kocsiba és elvittek egy házhoz, később ő is megjelent. Aztán megkeresett, hogy meg kell tennem valamit.. Azt mondta, ha megteszem amit akar visszahívja az emberét New Orleansból, békén hagyja Ryant és elmegy Londonból. Nekem.. Amit tudok, hogy pénzt kell vinnem neki és.. Téged.- könnyek folytak végig arcomon. - Én.. Nem akarlak ebbe még jobban belekeverni, de

nem akarom Ryant sem elveszíteni, rajta kívül nincs senkim.- Niall szó nélkül magához ölelt. Feltört belőlem a sírás..- Sajnálom, én csak neked akartam jót, amikor elküldtelek. Nem akartam, hogy olyan életed legyen, mint nekem.
- Mennyi pénzre van szükséged?
- Ezt nem lehet.. És.. Már összegyűjtöttem.. Ezt nekem kell elintéznem.

Fél órával előbb mentünk a helyszínre amit Will küldött üzenetben. Egy másik sikátorhoz kellett mennünk. Milyen meglepő.. Nem akartam, hogy Niallnek baja essen, ezért úgy döntöttünk, ő nem mutatkozik Will előtt, amíg nem muszáj. Hangokat hallottam a hátam mögött ezért megfordultam. Ahogy közeledett felém, és csökkent a kettőnk közötti távolság, szívem ritmust váltott. 3 lépés távolságnál megállt előttem. Felé dobtam egy vastag borítékot, amiben a pénz volt. Elkapta és megszámolta, majd zsebre vágta és kérdőn nézett rám.- Meg kaptad amit akartál, nem?
- Nem erről volt szó.
- Itt a pénzed Will..
- Ohh tudod te miről beszélek. Hol van?
- Ne keverd bele.
- Ennyit ér a barátod élete Hannah?
- Ryannek ehhez semmi köze.
- Megegyeztünk Hannah, és tudod mi lesz ha nem teljesíted.- nem sok kellett, hogy elsírjam magam..- Ha te így akarsz játszani..
- Hagyd őket békén..- Niall lépett hozzám. Will arcára gúnyos mosoly ült, én pedig teljesen kétségbe estem.
- Nem szép dolog hazudni Hannah, Drágám.
- Én nem hazudtam.
- Csupán nem mondtál igazat, ismerem.- mosolyt villantottam.
- Miért kellett Niallnek is idejönnie? Neki van ehhez a legkevesebb köze.
- Úgy mint Ryannek?
- Okosodsz Will.
- Köszönöm a bókot, sokat számít tőled.
- Ohh ennek nagyon örülök.- kezeimet a szívemre tettem.
- Tegyük félre a viccelődést drágám, most jön az alkunk második része.
- Nem volt szó második részről.
- Apró baki.- arcára mosoly ült.
- Azt mondtad amint megkapod a pénzt, elmész.
- A gyönyörű múlt drágám mindig közbe zavar.
- De..
- Hannah mindig beleesel ugyanabba a hibába.- kifújtam a levegőt. Most szállt el minden félelmem és vette át a helyét a szín tiszta düh. Ledobott a földre egy fekete nejlonzacskót és felém rúgta. Megállítottam lábammal, lehajoltam érte és lassan bontottam ki. A 'kis csomag' egy pisztolyt tartalmazott. Nyugalmat erőltettem magamon.- Túl sokan vagyunk itt jelen. Drágám, kérlek tegyél róla, hogy ez ne legyen így.- a tekintete Niallre vándorolt. Felnéztem rá, akinek az arca meglepettséget tükrözött.- Ha most azt akarod kérdezni, hogy választanod kell Ryan és Niall között, a válaszom igen.- szívem kitörni készült mellkasomból és elszorult a torkom. Szabad kezemmel megragadtam Niall karját majd ránéztem. Szemei fájdalomtól telve csillogtak. Nem.. Nem Will fog dirigálni..
- Nem.- hangom határozottan csengett, elléptem Nialltől, Will iránya felé.- Nem Will, ezúttal nem a te szabályaid alapján játszunk. Vagy visszahívod az emberedet New Orleansból, békén hagyod Niallt, Ryant, és a pénzeddel együtt elmész, vagy elmegyek a rendőrségre és mindenről beszámolok. Ezúttal a múltbeli gyilkosságodról is, és garantálom, hogy életfogytiglant kapj egy olyan helyen, ahonnan nem tudsz majd megszökni még te se.- elszánt voltam, és úgy is éreztem magam. Meg akarom védeni őket, nincs más megoldás, határozottnak kell lennem és nem egy olyan lánynak akit könnyen befolyásolhatnak. Ráfogtam a pisztolyt, csak biztosíték gyanánt, eszem ágában sem volt lőni, csak el akartam kerülni a meglepetéseket.
- És mi lesz veled?- kérdőn néztem rá.- Valamit valamiért.
- Ohh nem, én már eleget kaptam tőled. Nem fogsz megveretni, vagy megöletni.- elmosolyodtam.
- Csakugyan?
- Tudnak néhányan a dolgaidról és ha nekem bajom esik, tudni fogják, hogy te voltál és már mennek is a zsarukhoz. Lásd be.. Ezúttal nem nyerhetsz.- nem szólalt meg. Remélem most tényleg én tartom sakkban őt, és nem fordítva.
- Okos lány vagy Hannah.. Nagyon okos..- szám mosolyra húzódott és kissé megdöntöttem fejemet.- Ha esetleg.. Ismétlem, esetleg belemegyek, honnan tudjam, hogy nem mész a zsarukhoz?
- Nem megyek. Egészen addig, amíg békén hagyod a barátaimat és a szeretteimet. Ismersz már, úgy hogy tudod, hogy mindig állom a szavam.
- Drágám, ebben túl sok minden a..
- Will.. Fogadd el, különben már hívom is őket!- közelebb léptem hozzá és elővettem a telefonomat. Sóhaj hagyta el a száját.
- Megfogtál Hannah. Úgy látszik nem lehet könnyen befolyásolni, ha úgy adódik..- kinyújtotta kezét, ezzel jelezve, hogy adjam vissza a fegyvert. Kiszedtem a tárat, eldobtam, és megtöröltem a pisztolyt, majd a kezébe nyomtam.
- Hívd az emberedet.- pár pillanat alatt lerendezte a telefont.- Akkor..
- Megegyeztünk.- felém nyújtotta kezét, amit megfogtam. Közel rántott magához, egy pillanatra megijedtem, de nem tartott tovább a félelmem.- Először győztél, de ne feledd, attól, hogy nem vagyok itt még tudom mit csinálsz.
- Jó utat.- mosolyt villantottam, majd Niallhöz léptem. Kicsit úgy éreztem ez túl könnyen ment, túl könnyen hagyott nyerni.. Csöndben néztük ahogy Will elmegy onnan.

- És most mi lesz?- Niall erkélyén ültünk és a csillagokat néztük.
- Bárcsak tudnám.- ránéztem majd lehajtottam fejemet és a földet bámultam. Éreztem magamon tekintetét, de nem mertem felemelni a fejemet.- Amit tudok, hogy nem foglak magadra hagyni Han. Most, hogy Ry nincs itt szükséged van egy barátra és megígértem neki, hogy vigyázok rád. Többé nem leszel egyedül, én itt leszek melletted.. Itt leszek neked. Szeretetet érdemelsz és nem megvetést vagy gyűlöletet.- felnéztem rá.
- Nem tudom most mit kéne mondanom.
- Semmit sem kell mondanod.- elmosolyodott, majd magához ölelt. Úgy bújtam hozzá, mint ha csak az életem függne tőle. Niallnek igaza van, szükségem van egy barátra.. Szükségem van rá, jobban mint azt bárki gondolná. Összetörtem és sebezhető vagyok, talán jobban mint valaha. Soha nem éreztem magam ilyen gyengének, már rég nem az a lány vagyok, aki akkor voltam, mikor idejöttem Londonba. Erős voltam, határozott és nem tartott vissza semmitől senki és semmi, most meg.. Mi lett belőlem..- Büszke vagyok rád és köszönöm.- kérdőn néztem rá.- Olyat tettél ma, amit más nem mert volna. Szembe szálltál Willel és átvetted az irányítást, Han. Büszke vagyok rád, és a szüleid is azok lennének.- arcomon könnyek folytak végig.- Ne sírj, kérlek.- letörölte a sós cseppeket, majd magához ölelt.