7. fejezet

Nem hiszem el, hogy Niallel megint veszekedtünk. Utálok, de mindig felhozza Willt és olyankor nem tudok mást tenni. Nem értem mire jó ez mindig, miért nem tudunk csak egyszer úgy beszélgetni, hogy ő nem jön szóba? Úgy érzem csak azért barátkozik velem, mert ilyen az életem és ha ez igaz akkor én nem kérek belőle, köszönöm. Ha így van nem megyek vissza Londonba. Itt nem kell bujkálnom vagy menekülnöm, itt nyugodtan és boldogan élhetem az életemet. Teljes életet élhetek..
Korán keltem és elmentem futni a partra. A fülembe dugtam a fülest és nem törődtem semmivel és senkivel. Amikor a lábaim már nem bírták leültem a homokba, próbáltam kikapcsolni az agyamat és nem gondolni semmire de nem jött össze. Niall járt a fejemben..
- Hát te?
- Nem számítottam társaságra.- felnéztem rá.
- Ha zavarok..
- Nem, dehogy. Ne haragudj.
- Minden oké?- bólintottam.- Futni voltál te is?
- Voltam.. Vagyok.. Fogok.
- Van kedved egy versenyhez?
- Nem szeretnélek lealázni.- felkeltem.
- Ohh igen?- elnevettem magam.- Vagy csak félsz tőlem Han.
- Úgy hiszed?
- Tudom.- vigyorgott.
- Oké legyen de én előre szóltam.
- Kaphatsz előnyt ha gondolod.
- Bánni fogod, hogy lebecsültél.- vigyorogtam.
- Mit kap a nyertes?
- Reggelit.. A vesztes fizeti.
- Benne vagyok.- vigyorgott.- Legyen a sarki kávézóig. Bírni fogod?- vállon löktem.- Mehet?- bólintottam. Elszámoltunk 3-ig és futni kezdtünk. Épp, hogy legyőztem.. Haha.
- Bocsi mit mondtál a parton?- nevettem.
- Csak szerencséd volt.
- Ismerd el, legyőztelek. Kivéve ha hagytál nyerni.
- Szerinted ilyen lennék?
- Igaz, de a tisztelet kijár nekem. Azért mert lány vagyok nem kell lenézni.- megfordultam és elmentem.
- Mi lesz a reggelivel?- utánam kiabált.
- Jó étvágyat hozzá.- hazamentem és beálltam a zuhany alá. Miután végeztem ettem valamit majd a gépemen kerestem valami új számot amit később énekelhetek. Egész délután a gitáron játszottam.
Kisminkeltem magam és felöltöztem. Ilyenkor van igazán élet ebben a városban, Ryannel megbeszéltük, hogy elmegyünk inni. Ilyen is kell néha és kivel igyak ha nem a legjobb barátommal? Nem számoltam a piákat csak ittam és ittam. Minél több pohár ürült ki a kedvem annál jobb lett, de ahogy elnéztem Ryan is jól szórakozott. Valamikor éjjel estünk be az ajtón. A szülei elutaztak nyaralni így miénk az egész ház egy ideig. Ry nem jutott sokáig, épp, hogy bemászott a nappaliba már el is aludt. Felvonszoltam magam a szobámba és nem nehezen beálltam a zuhany alá.. Inkább ültem. Képtelen voltam megállni, ahogy bedőltem az ágyba már el is aludtam. Kellett már ez nekem.
Persze, hogy fejfájásra ébredtem. Lementem a lépcsőn, a nappaliban Ry még mindig úgy volt ahogy tegnap este. Elnevettem magam és lefényképeztem majd bementem a konyhába és lenyeltem egy gyógyszert. Töltöttem egy pohárba egy kis vizet és visszamentem az én barátomhoz.
- Ryan ideje felkelni.- enyhén megdöntöttem a poharat. A víz az arcára folyt.- Ryan.- az utolsó cseppnél hirtelen felkelt és felém nyúlt.
- Hannah megöllek.- elnevettem magam és a kanapé mögé futottam.- Gyere ide.
- Hülyének nézel?
- Nem lehetett volna normálisan felkelteni?
- Nem mert akkor most nem nevethetnék rajtad.
- Szóval viccesnek találod?
- Jobban mint azt gondolnád.- már ő is nevetett. Kihasználta figyelmetlenségemet és átdobott a vállán, ütögettem és kértem, hogy tegyen le, de helyette kivitt az udvarra és a medencébe dobott. Amíg én kimásztam onnan és elmentem átöltözni, ő csinált rántottát. Elmondtam neki a beszélgetésünket Niallel és a tegnapi Zackes esetet is, azt mondta a helyemben ő is ezt tette volna. 
- Mondd.
- ...
- Kétlem.- elmutogattam Ryannek, hogy Zack az és felmentem az emeletre.
- ...
- Kéne?
- ...
- Oké.
- ...
- Talán.
- ...
- Lepj meg.- sóhajtottam és lementem. Ryan a nappaliban volt, leültem mellé. A kezembe adott egy kanalat és felém nyújtotta a fagyis dobozt.
- Akarsz róla beszélni?
- Nem.- betettem egy kanál fagyit a számba.
- Inkább tele eszed magad fagyival?- bólogattam.- Igazad van, egyél csak. Legalább nagyobb leszel egy kicsit.- nagy szemekkel néztem rá kanállal a számba.- Én szóltam.- feltartotta kezeit.- Ne nézz így rám.- a telefonom jelezte, hogy üzenetet kaptam. Kivettem a számból a kanalat és megnyitottam majd Ryannek is megmutattam.
- Király ma én is ott leszek, nem kell vele lenned majd ha nem akarsz.
- Most jobban kéne éreznem magam?
- Igen! Együtt bulizhatsz az életeddel.
- És az én életeeem..- elhúztam a végét és vártam a folytatást.
- Én vagyok! Ne már Han.- felháborodva nézett rám mire én elnevettem magam.- Mikor jön érted?
- 7-re.
- Én 6-ra vagyok hívva, majd ott találkozunk akkor.
- Ha még józan leszel.
- Hé, a tegnapi egy különleges alkalom volt.- kérdőn néztem rá.- Igazából azt hittem befejezed helyettem.
- Hülye vagy.- nevettem.
- Niallel nem is beszéltél azóta?- a fejemet ráztam és fagyit tömtem a számba.- Ne egyél már.- nevetett és kiszedte a kanalat a számból.
- Azt csinálok amit akarok. Add vissza!- eltartotta tőlem.- Ryan add vissza!
- Hülye vagy? Utána meg hallgathatom, hogy Ryan miért nem vetted el tőlem? Nézz rám hogy nézek ki..- vékony idegesítő hangon beszélt.
- Én nem is így beszélek.- felháborodva néztem rá.
- Még nem.- fintorogtam majd kinyújtottam rá a nyelvemet. A délután hátralevő részét az én idióta barátommal és a tv nézésével töltöttem. Ő akkor ment amikor én elkezdtem készülődni. Őszintén? Semmi kedvem ehhez és nagy valószínűséggel amint odaérünk letámadom a piákat.

Csöndben sétáltunk, egyikünk sem szólalt meg, valami nagy tömegbe keveredtünk és nem tudtunk tovább menni. Érdekelt mi van ott.
- Menjünk a másik irányból.- próbált a másik irányba terelni de tényleg érdekelt mi ez az egész. Niall tűnt fel a sok lány közül. Tudhattam volna. Elindultam, de visszanéztem, tekintetünk találkozott majd lehajtotta a fejét és beszállt a kocsiba. Szörnyű érzés kapott el, legszívesebben sírva rohantam volna el. Elmentünk onnan, de megálltam amikor már elhagytuk a tömeget, kérdőn nézett rám, ő nem látta Niallt.
- Adj egy percet.- elléptem néhány lépést tőle és próbáltam hívni a szőke barátomat de mindig kinyomta. A végén már csak hangposta volt, hagytam neki üzenetet és visszamentem Zackhez.
- Jól vagy?
- Öhm.. Nem tudok menni a buliba.. Közbejött valami és el kell most mennem.
- Még is mi?
- Ne haragudj.- elmentem az ellenkező irányba. Éreztem hátamon a tekintetét, ahogy befordultam a másik utcába futni kezdtem a reptér felé. Csak remélni tudtam, hogy nem ment még el Niall gépe, olyan gyorsan futottam ahogy csak tudtam. Annyian voltak a reptéren. Hogy találjam meg? Csak erre tudtam gondolni.. Próbáltam hívni többször is, de ki volt kapcsolva. Amikor már ötödszörre rohantam végig a reptéren teljesen feladtam, de akkor megpillantottam tőlem úgy 20 méterre állt. Már indultak amikor..
- Niall!- elkiáltottam magam. Megfordult és engem nézett. Utat törtem magamnak az emberek között és felé siettem. Karjai közé zárt ahogy elé értem.- Sajnálom.- nehezemre esett megszólalni.
- Mit keresel itt?- kék szemei gyönyörűen csillogtak.
- Miattad jöttem.. Bocsánatot kérni. Ne haragudj a múltkori miatt.
- Soha nem is haragudtam.- elmosolyodtam válaszától.- Gyere vissza velem.
- Nem lehet, nem hagyhatom itt Ryant.
- Hiányzol Han.
- Te is nekem. Mindenki, de.. Szinte csak most jöttem hozzá.
- Jó látni, hogy boldog vagy.
- Hamarosan visszamegyek, ígérem.- elmosolyodott majd közelebb húzott és ajkát enyémre tapasztotta. Mint ha megszűnt volna körülöttem a világ, úgy éreztem csak mi vagyunk.. Ő és én. Senki más.

- Nem vagy még részeg Ry?
- Nagyon vicces valaki. Te hol vagy? Zack azt mondta elmentél mert valami közbejött.
- Meggondoltam magam, fáradt vagyok.
- Nem hiszek neked, de majd otthon megbeszéljük.
- Ha hazatalálsz.
- Han, ne szórakozz vagy megint a medencében kötsz ki.
- Blabla.- nevettem és letettem a telefont. Otthon lezuhanyoztam majd rendeltem pizzát és leültem a tv elé.
- Hali, mi újság?
- Nem is hallottam, hogy megjöttél.
- Előbb leléptem. Mindjárt jövök, ne tűnj el.
- Nem terveztem.- vigyorogtam. Elment fel a lépcsőn, de pár perc múlva már mellettem ült.
- Már megint eszel?- kérdőn néztem rá.- Tudod, ha valami van nem a kajába kéne fojtanod a bánatod, keress valami mást.
- Egy, hülye vagy. Kettő, nincs semmi bajom. És három, akkor eszek amikor akarok.
- Na mesélj.. Hogy hogy nem jöttél?- kivett a dobozból egy szeletet.
- Láttam Niallt.
- És ezért nem jöttél?
- Úgy értem láttam elmenni a hotelből. A reptérre mentem, vagyis inkább futottam. Azt hittem már rég elment de..
- Ott volt.- bólintottam.- És aztán?
- Bocsánatot kértem és beszélgettünk.
- Csak beszélgettetek?- nem válaszoltam.- Oké, ezt egy nemnek veszem.- vigyorgott.- De akkor nem értem. Mi a baj?
- Senki sem mondta, hogy baj van.
- De eszel.
- Igen Ryan, az emberek szoktak enni.
- Azt hittem..
- Inkább ne folytasd, jobban járunk mind a ketten.- elnevettem magam.
- Tudod a medence csak rád vár.
- Az öklöm meg csak rád. Tanultam ám.- vigyorogtam.
- Nem kockáztatok.- nevetett, én pedig vállon löktem.- Mikor mész vissza Londonba?
- Honnan veszed, hogy visszamegyek?
- Miért nem?
- Hamarosan.
- De.. Olyan jó boldognak látni és itt nincsenek őrültek.
- Akkor te mit keresel itt?
- Tudod, hogy értettem.
- Tudom.- halvány mosoly jelent meg az arcomon.- Látod mit csináltál?- nagy szemekkel nézett rám.- Elszúrtad a hangulatot. Gratulálok Ryan!
- És még én vagyok az őrült.- elnevettük magunkat.- Látott?
- Ki?
- Niall. Téged és Zacket.- bólintottam.- És megcsókolt?
- Nem is mondtam, hogy...
- Te nem, de a szemeid igen.- vigyorgott.- Ha már témánál vagyunk..- hátradöntöttem a fejemet.- Nem is beszélsz Zackel most?
- Nem tudom.

Annyi napot töltöttem még New Orleansba amennyit muszáj volt. Kijártam minden nap énekelni, kellett a pénz repülőre és, hogy megint tudjak majd valahol lakni Londonban. Komolyan mondom ha visszamegyek keresek egy rendes munkát és veszek egy házat. Ryan adott volna pénzt, de visszautasítottam. Pedig ismer már, tudja, hogy senkitől sem fogadom el. Egy hétig maradtam még.. Nem akartam elmenni mert imádom ezt a várost de megígértem. Végül megbeszéltem a dolgokat Zackel. Ryan nehezen akart elengedni de megbeszéltük, hogy amint tudok jövök megint. Szinte az egész repülőutat végig aludtam, a szállást megbeszéltem megint Flowers nénivel. Vissza a régi életembe. Úgy döntöttem elmegyek Niallhöz és a srácokhoz.
- Hannah, szia.- Louis nyitott ajtót.
- Szia.- magához ölelt és beengedett, mindenki a nappaliban volt.- Sziasztok.
- Han.- Niall karjai közé zárt. Jó érzés volt.. Nagyon is, de tényleg.
- Jó a színed Han.- Zayntől is kaptam egy ölelést akár csak Harrytől és Liamtől is. Nagyon jól elbeszélgettünk. Hiányoztak már, főleg a sok hülyeségeik. Bár Ryan hozta a formáját otthon. Jól kijönnének egymással. Alig pár óráig maradtam, de már besötétedett amikor elindultam a panzióba. Vicces.. Nem rég még haza mentem, most már csak a panzióba.
- Azt mondtad elmész.- nyakamnál a kezével a falnak szorított.
- Több hétig voltam távol.- próbáltam leszedni magamról kezeit.
- Minek jöttél vissza?
- Semmi kedvem a játékaidhoz, nem állok az utadba, engedj el!- hátralépett.
- Miért higgyek neked?
- Miért hazudnék?
- Igaz, sok a rejtegetnivalód.
- Miről beszélsz?
- Zack ugye?- elmosolyodott a reakciómon.- Niall tud róla? Nem? Ejnye Hannah.- teljesen lefagytam.- Csak nem hitted, hogy őrizetlenül hagylak?- felnevetett. - Ryan hogy van?
- Hagyd őt ki ebből, neki ehhez semmi köze.- egy könnycsepp gördült végig az arcomon, de rögtön le is töröltem, nem akartam, hogy így lásson.
- Elgyengültél Hannah.. A barátok ezt teszik veled.- közel hajolt és a fülembe suttogta.- Elgyengítenek.- ellöktem magamtól.
- Nem vagyok gyenge!
- Egykor talán nem voltál de most.. Csak nézz magadra.
- Hagyj engem békén.- el akartam menni..
- Mit szólnál ha Ryannek valami baja esne a hanyagságod miatt? Az aki egész idő alatt téged figyelt nem hagyta el New Orleanst, csak a szavamra vár.
- Hagyd őt ki ebből! Mit ártott neked?
- Nem tudtad? Mindig az ártatlanok szenvednek. Csak egy módja van, hogy megvédd a kis barátodat.
- A videó kell? Megkapod, csak hagyd őt békén.
- Tudom, hogy lemásoltad. Nekem te kellesz Hannah.
- Miről beszélsz?
- Pontosítok.. A segítséged kell. Egy valamiről lenne szó és eltűnök az életedből, ha nem. Ryan..
- Mit akarsz mit tegyek?
- Ezt már szeretem.- közelebb lépett.- Egyszerű, de van egy feltételem.- felnevettem.
- Furcsa lett volna ha nem.
- Ne légy szemtelen.- kérdőn néztem rá.- Amíg elvégzed a kis feladatodat nem beszélhetsz egyik barátoddal sem, ha keresnek telefonon nem veszed fel, ha elmennek hozzád elküldöd őket. Érthető?
- Ha senkit sem bántasz.
- Megegyeztünk, és most.. Egyszerű dolgod lesz. Van egy idegesítő személy aki mindig keresztbe tesz nekem. 
- Csak egy?
- Ne szólj közbe kérlek.- felvontam szemöldökömet. A kezembe adott egy képet.- Ő lenne az. Mint már mondtam egyszerű a dolgod, ide csalod 2 nap múlva, hogy fontos papírok vannak nálad ellenem. Ha itt van csak meg kell tőle szabadulnod.- a másik kezembe egy pisztolyt nyomott.
- Mi? Én nem ölök meg senkit sem.
- Úgy látszik kénytelen leszel vagy végignézheted az összes barátod halálát.
- De..
- Én is itt leszek ne aggódj, csak egy mozdulat.- megfordult és elindult.
- Will!
- Sok sikert.- elment.
- Idióta!- szabad kezemmel a falat ütöttem. Amikor már kezemből lassan folyni kezdett a vörös folyadék elmentem onnan, vissza a panzióba. Beálltam a zuhany alá majd bekötöttem a kezemet. A pisztolyt a párna alá rejtettem. A fényképet nézegettem az ágyon ülve. Hogy mehettem ebbe bele? Will szavai ismétlődtek a fejemben. Nem hiszem el, hogy ilyenbe keveredtem. Másnap megkerestem ezt az embert és lebeszéltem vele a találkozót. Kételyek nélkül belement és kicsit se tartotta furcsának a sikátort mint találkozóhelyet, én biztos nemet mondanék ha ilyen "ajánlattal" jönne hozzám valaki. Az idő nagyon gyorsan telt, mint ha csak az is Will oldalán állna. Niall többször is hívott de nem vettem fel, Flowers nénivel megbeszéltem, hogy ha valaki keres mondja, hogy nem vagyok itt. Semmi kedvem egy újabb veszekedéshez és inkább nem kockáztatok azzal, hogy bárkit is bajba sodorjak. Szörnyen féltem ezért inkább ki se mentem a szobából. Én.. Nem tudok megölni senkit sem. Képtelen vagyok, pedig most mégis muszáj lesz. Vagy ő vagy a barátaim. Tényleg elgyengültem.. Will jól mondta. Sebezhető vagyok és ez mind a barátaim miatt. Így már zsarolhat.

Elérkezett az idő, hogy elinduljak. A pisztolyt a táskába süllyesztettem amit féloldalasan dobtam át a vállamon. Ahogy közeledtem úgy lettem egyre idegesebb. A helyszín és az időpont tökéletes. Éjjel van, ilyenkor már senki sincs az utcán. Ráadásul ki jár ilyenkor egy sikátornál? A pasiról csak annyit tudok, hogy Georgenak hívják. Ott volt már amikor megérkeztem, csak ketten voltunk. Fogadjunk Will valahol bujkál és készül a hatásos belépőjére.. Viszont valami nem stimmel. Ez így túl könnyű. Túlságosan is az.. Csak nem lehet egy ilyen ember ennyire ostoba?
- Elhozta a papírokat?
- Minden itt van a táskámban.
- Egyedül jött?
- Úgy nézek ki mint akivel jött valaki?- végigmért.- És maga?
- Van néhány emberem erre-arra.- nagyot nyeltem. Ez nem fog menni.
- Úgy tudtam csak mi leszünk.
- Nem bízok senkiben.
- Mi okom lenne hazudni?
- Nem ismerlek kislány.
- Igen azt látom, mivel nem vagyok kislány.
- Kérem a papírokat.- közelebb mentem hozzá, de megtorpantam.
- Először had mondjak valamit.- Will lépett elő a sötétből. Na mit mondtam..- Nem lesznek semmilyen papírok.
- Átvertél.- lehajtottam a fejemet, nem néztem rá.
- Ne izgulj kicsim, az emberei már nem élnek.- hirtelen Willre kaptam a tekintetemet.
- Mi az hogy..?
- Itt az idő.- elővettem a táskámból a pisztolyt és a férfira szegeztem. A szemeim megteltek könnyekkel és a kezem szörnyen remegett.
- Annyira sajnálom.- suttogtam.
- Hannah nem érek rá, tedd a dolgod! Gondolj a barátaidra.- nem tudtam megtenni. Leengedtem a fegyvert, azonban Will kiszedte a kezemből. Szemei lángoltak. Eldördült egy fegyver és George összeesett, könnyek folytak végig az arcomon.- Csalódtam benned Hannah azt hittem többet jelentenek számodra. Az évek alatt elgyengültél, nem jelentesz számomra veszélyt. Egy senki vagy és most pedig viseld a következményeket.
- Will, kérlek.. Megteszek bármit csak ne bántsd őket.- zokogtam.- Kérlek Will..
- Nézd meg mi lett belőled.
- Ne bántsd őket, könyörgöm.
- Nem hagysz nekem más választást.
- Bármit megteszek csak hagyd őket.- nem bírtam abbahagyni a sírást.- Ölj meg engem! Nem érdekel csak ne bántsd őket.
- Hogy megkönnyítsem az életedet? Nem Hannah.- magával húzott.- Egyezséget kötöttünk. A rád eső részét nem teljesítetted most számolj a következményekkel.- egy házhoz érve megállt. Felismertem..
- Nem, ezt nem teheted.
- Most azt kívánod bárcsak lelőtted volna azt az embert, igaz?- rám nézett.- Hát persze! Most végig nézed amit érdemelsz.
- Kérlek..- megfogtam a karját de lerázta magáról kezeimet. A könnyeim csak folytak és folytak. Már a házban voltunk. Karomnál fogva rángatott. A lakók meghallhatták, hogy ott vagyunk mert valaki jött le a lépcsőn, de elsült a fegyver. Szám elé kaptam a kezemet, a test élettelenül esett le a lépcsőn, pont elénk. Lerogytam.- Bill.. Bill kérlek.. Kérlek szépen.- hiába szólongattam.. Alig láttam valamit a könnyektől.- Amanda! Vidd innen Stellát! Nem jöhettek le!- kiabáltam, de Will pofon vágott majd elindult fel a lépcsőn. Próbáltam feltartani de az én erőm mit sem ér az övéhez képest. A fegyver újra és újra elsült, esélyem sem volt reagálni.

6. fejezet

Amint megláttam a Superdome-ot valami hihetetlen érzés kapott el. Boldogságot éreztem. Évek óta nem jártam itt. A gép több mint 2 órát késett de nem számított, itt vagyok és ez a lényeg. Már nincs visszaút és már nem számít semmi. Több mint 5 éve nem jártam itt, úgy éreztem.. Úgy éreztem hazajöttem. Elindultam keresni valami olcsóbb helyet ahol egy ideig lakhatok, nem akarok rátörni Ryanékre azzal, hogy nem-e lakhatnék náluk. Lássuk be elég nagy pofátlanság lenne. Találtam egy olcsóbb hotel féleséget ahol lakhatok egy ideig, ledobáltam a cuccaimat a szobába és már mentem is. Szerettem volna minél több időt a városban tölteni, imádom ezt a helyet. Hülyeség volt innen elmennem ezt belátom, de azt is tudom, hogy ha nem mentem volna most nem ismerném Amandát, Niallt vagy a többieket. Lementem a partra. Mennyire imádtam itt lenni.. Leültem a homokba és csak néztem a látványt.
- Hogy lehet hogy egy ilyen lány egyedül ücsörög itt?- egy számomra ismeretlen srác volt az. Bőrén csillogtak a vízcseppek és haja is vizes volt, gyönyörű kék szemei csillogtak.
- Mindenkihez így mész oda?
- Nem mondhatnám.- leült mellém.- Zack vagyok.

- Hannah.- mosolyogtam.
- Gyakran jársz ide?
- Csak jártam.. A gépem nem rég szállt le.
- Honnan jöttél?- kérdőn néztem rá.- Ne haragudj ha sokat kérdezősködök.
- Londonból, de itt nőttem fel.- arcán meglepettséget láttam.- Mi az?
- Semmi.- vigyorgott.- Nem gondoltam volna, hogy London lesz a válasz.- elnevettük magunkat.
- Mindig ilyenkor vagy a parton?
- Általában egész nap itt vagyok.. Legalább is nyáron.
- Mindent értek.
- Meddig tervezed, hogy maradsz?
- Egy ideig.
- Akkor gyere, bemutatlak néhány embernek.- felállt.
- De..
- Gyere.- vigyorgott én pedig felkeltem. Rendesnek tűnt és barátságosnak.
- Sportolsz valamit?
- Honnan tudtad?
- Megérzés.- megrántottam a vállamat.
- Amerikai focizok. Játszottál már?
- Egyszer még régen, de nem az én sportom.
- És akkor mi a te sportod?
- Engem inkább a zene vonz.
- Énekelsz?
- És gitározok.
- Szívesen meghallgatnálak.
- Szívesen megnéznélek egyszer játék közben.- vigyorogtam.
- Ők a barátaim. Srácok ő itt..
- Hannah.- egy számomra ismerős fiú lépett ki a többiek közül.
- Honnan..?
- Szia Ryan.- egymás karjai közt kötöttünk ki.
- Ismeritek egymást?
- Kiskorunk óta barátok vagyunk. Hogy kerülsz ide?
- Nem rég szállt le a gépem.
- Nem hiszed el, hogy mennyire örülök neked.
- Az érzés kölcsönös.- újra körém fonta karjait. Bemutattak a többieknek is és mindenki jófej volt, Zackel pedig számot cseréltünk. Nagyon aranyos srác. Ryannel elmentünk sétálni, annyi mindent kellett megbeszélnünk és személyesen azért ez más. Hihetetlen mennyire megváltozott amióta utoljára láttam kivéve, hogy ugyan olyan bolond maradt. Muszáj volt neki megmagyaráznom, hogy hogyan is kerülök ide, persze egyből azt mondta, hogy költözzek oda de nemet mondtam. Azt mondtam Ryanhez jövök, de ez nem jelenti azt hogy ott is lakom. Alig pár órát beszélgettünk amikor el kellett mennie. Elmentem a gitáromért és kerestem valami olyan helyet ahol sok ember van, bár ebben a városban ez nem okoz problémát. Régen énekeltem már. Először csak játszottam a hangokkal majd rendesen belekezdtem. Jó érzés volt ennyi idő után át adni magam a zenének. Az utolsó dal a Say Hello To Goodbye volt. Eszembe jutott Niall és egy pillanatra elcsuklott a hangom de hamar visszakerültem a valóságba és utána minden jól ment.
- Erre csak annyit mondok hogy wáó.
- Hogy kerülsz ide?- nevettem.
- Tudok ezt-azt.- kérdőn néztem rá.- Ryan sokat mesélt rólad.
- Azért nem kell mindent elhinni neki.- vigyorogtam.
- Mióta énekelsz?
- Elég régóta már.
- Jól csinálod.
- Köszönöm.
- Az utolsó számnak jelentősége volt, ugye?- felé fordultam.- Bocsi, nem akartam tolakodó lenni.
- Volt valaki Londonban. Nem volt közöttünk semmi de viszonylag közel kerültünk egymáshoz és hirtelen jött ez az ide utazás.
- Szereted?
- Nem tudom.. Nem voltam még szerelmes. Nem tudom milyen érzés.
- Komolyan?
- Az életem bonyolult, de ebbe ne menjünk bele.- kis szünetet tartottam.- Mióta ismered Ryant?
- Egy suliba jártunk.. Azóta barátok vagyunk.
- Nem nehéz vele jóba lenni.
- Igen.- megszólalt a telefonom. Ránéztem a kijelzőre.
- Mennem kell. Még.. Találkozunk.
- Menj csak.- intettem neki és elsiettem, a hotelba mentem. A szobában az ágyra ültem és visszahívtam a számot.
- Han.- hangjától a szívem hatalmasat vert.
- Szia.
- Hol vagy?
- Jó helyen. Minden oké?
- Azt hittem nem fogsz visszahívni.
- Miért ne tettem volna?
- Mert nem éppen a legjobb körülmények között beszélgettünk legutóbb.
- Sajnálom.
- Jól vagy?
- Én igen, és ti?
- Itt minden oké. Milyen New Orleans?
- Hiszen nem is mondtam..
- Ismerlek már annyira.
- Találkoztam Ryannel.
- Akkor gondolom jól érzed ott magad.
- Olyasmi.
- Mikor jössz vissza?
- Nem tudom Niall.. Nem tudom.- a vonal megszakadt. Nem értettem, de oké. Elmentem lezuhanyozni majd lefeküdtem. Szörnyen fáradt voltam.

Lassan egy hete itt vagyok már. Jól érzem magam. Will egyszer sem keresett és végre nem kell aggódnom miatta. Ryannel szinte minden nap együtt vagyunk, mondjuk van mit bepótolnunk. Ééés Zackel is sok időt töltök. Megkedveltem. Aranyos és jó fej srác. A zsebembe rezegni kezdett a telefonom, a kijelzőn ismerős kép villogott. 

Csak néztem a képernyőt, éppen Zackel voltam.
- Ő az? Niall?- a fiúra néztem és kinyomtam majd zsebre tettem a telefont, válaszként aprót bólintottam.
- Csak barátok vagyunk.
- Lehet hogy ezek után most furcsa lesz, de lenne kedved ma velem vacsorázni? Persze..
- Jól hangzik.- elmosolyodtam.
- Szuper, 8-ra érted megyek.
- De..
- Ryan mondta.- elmosolyodott. Igen nála lakom pár napja. Addig nem maradt amíg bele nem egyeztem, a szülei örömmel fogadtak és lányukként kezeltek, akárcsak egész életemben és ezért nagyon hálás is vagyok. Küldtem Niallnek egy sms-t hogy ne haragudjon és majd holnap visszahívom. 7 körül elmentem zuhanyozni majd felöltöztem és sminkeltem. Nem szoktam sokat rágódni azon, hogy mit is vegyek fel vagy, hogy milyen legyen a sminkem, ezért hamar el szoktam készülni.
- Wáó.- Ryan lépett közelebb.
- Hallgass.- vigyorogtam.
- Gyönyörű vagy.- a szemeimet forgattam. Zack pontos volt.
- Érezd jól magad.
- Igenis apu.- elnevettük magunkat és kiléptem az ajtón.
- Szia.- két puszival üdvözölt.
- Csodás vagy.
- Köszi.- elindultunk a fogalmam sincs merre, mivel nem mondta el amikor rákérdeztem, de meglepődtem amikor a partra vitt. Egy pléd volt leterítve a homokba, körülötte gyertyákkal. Volt ott pezsgő és még annyi minden, gyönyörű látvány volt.
- Azta.
- Tetszik?
- Az nem kifejezés.- ilyen randin még soha sem voltam. Nagyon jól éreztem magam Zackel és a vacsora is finom volt. Miután ettünk kifeküdtünk nézni a csillagokat és beszélgettünk. Kicsit jobban megismertük egymást, mesélt magáról és jó volt hallgatni ráadásul sokat nevettünk. Kellemesen telt az este.
- Köszönöm ezt az estét.- az egyik kezemen támaszkodtam.- Jól éreztem magam.
- Én is.- közelebb hajolt hozzám és lágyan megcsókolt.- Ezt már meg kellett volna tennem.- elmosolyodtam és az ajkamba haraptam. Még úgy egy óráig maradtunk majd hazakísért. Haza.. Fura ezt mondani, de.. Ez az egyetlen hely amit az otthonomnak nevezhetek.. Amit az otthonomnak érzek. Fáradtan dőltem be az ágyba. Jó kedvvel de még is némi bűntudattal, igen Niall miatt.. Nem volt időm ezen rágódni az álmok átvették az irányítást elmém felett.

- Hmm?
- Felkeltettelek?
- Igen, de nem számít. Mi újság?
- Hiányzol.- hirtelen felültem az ágyban.
- Te is hiányzol.- behunytam a szememet.- Öhm.. Mennem kell. Majd.. Beszélünk. Szia Niall.
- Vigyázz magadra Han.- az arcomba nyomtam egy párnát és hátradőltem az ágyon. Most tűnnék el a világ elől legszívesebben. Felöltöztem majd lementem a konyhába.
- Szia Ry.
- Mizujs?
- Semmi.- töltöttem magamnak egy pohár narancslevet és leültem mellé.
- Ilyen rossz volt a randid?
- Mi? Nem! Jól éreztem magam csak fáradt vagyok.
- Ahha.- végigmért majd letett elém néhány péksütit.- Hallgatlak.
- Kajával akarsz beszédre bírni?
- Pontosan.- nevetett.- Túl jól ismerlek már szóval gyerünk.
- Semmi csak..
- Niall?- felé kaptam a fejemet.
- Hogy jön ide Niall?
- Nem tudom mond meg te.- nevetett. Inkább bekaptam egy falatot.- Talált.
- Fogalmam sincs miről beszélsz.
- Most meg tagadsz.. Hannah, Hannah.. Azt hittem ügyesebb vagy.- vállba ütöttem.
- Mondtam már, fáradt vagyok.
- Nem hiszek neked.- még mindig csak vigyorgott.- Csak egy szó, nem nehéz kimondani.- belenéztem szemeibe.
- Utállak.- elnevette magát.- Igazad volt, tényleg nem nehéz kimondani.
- Hülye vagy és terelsz szóval..
- Nem!
- Azt se tudod mit akartam mondani.- nevetett.
- De, ismerlek. Vagy ha mégsem nem számít, a válaszom nem.
- Ne már legalább had mondjam végig.- kortyoltam egyet a narancsléből.
- Kímélj meg tőle.- elnevettem magam. Leugrottam a székről és egy puszit nyomtam az arcára majd elmentem.
- Hova mész?
- Minél távolabb tőled.
- Én is szeretlek.
- Tudom.- ő a konyhából én pedig az ajtóból kiabáltam. Ilyenek vagyunk mi. Nevetve léptem ki az utcára. Az egész napot a városban töltöttem. Hiába.. Imádom. Már kezdett besötétedni amikor úgy döntöttem elindulok haza. Ja, csakhogy az egyik szálloda előtt hatalmas tömeg volt. A kíváncsiságomnak hála odamentem. Tinilányok lepték el az egész járdát és mindenkinek a kezében ott volt a telefon. Megkérdeztem, hogy mi van itt. Az egyik lány azt mondta Niall Horan van itt. Először azt hittem megőrült, de amint megpillantottam a kék szemeket a véleményem megváltozott. Találkozott a tekintetünk, elmosolyodtam ahogy ő is. Leállt a lányokkal fényképezkedni és aláírásokat osztogatni. Kaptam egy sms-t, hogy menjek a hátsó bejárathoz és Paul ott fog várni. Úgy is volt, az előcsarnokban kellett megvárnom amíg Niall végez. Annyi ideje nem láttam már. Amint belépett az ajtón és észrevett egymás felé siettünk, egymás elé érve karjai közé zárt.
- Hogy kerülsz ide?
- Miattad jöttem.
- Miattam?- elmosolyodott és bólintott.
- Gyere.- kézen fogott és a lift felé húzott. A szobájába mentünk.- Meglepettnek tűnsz.
- Mert az vagyok. Nem számítottam rá, hogy idejössz, de.. Örülök neki.
- Tényleg?
- Igen.- elmosolyodtam.
- Will miatt jöttél ide, ugye?
- Niall..
- Bízhatsz bennem.
- Tudom, de a te érdekedben nem mondtam semmit.- kérdőn nézett rám. Sóhajtottam és folytattam.- Will tervez valamit. Azt mondta menjek el a városból és ne álljak az útjába különben azok bánják akiket szeretek, nem tehettem mást. Ráadásul Ryant is majdnem megtalálta. Nem kockáztathatok. Neki semmi köze ehhez az egészhez, nem veszíthetem el, de ha megtudja ki ő már tud zsarolni.
- Szóval..- bólintottam.
- Ezért is nem akartam barátokat.. Mert tud velük zsarolni.
- Miért nem mondtad el?- megrántottam a vállamat.

- Fel kell jelentened! Nem élhetsz így örökké.
- Visszatartottam egy bizonyítékot több éven keresztül, ha ő megy valószínűleg én is.
- Gyerek voltál és folyamatosan zsarolt, kétlem, hogy bárki is az ő oldalán állna, főleg ha látnák a felvételt.
- Nem tudom Niall, és ha nem? Oké gyerek voltam, és most? Most már nem vagyok az! Egyébként is, szerinted hinnének nekem? Mert szerintem nem. Hogy magyarázhatnám ezt meg?
- Nem kell egyedül csinálnod, én itt vagyok melletted.. Ahogy Ryan és a többiek is.
- Ejtsük ezt a témát.
- Han kérlek.
- Miért van az, hogy mindig csak Will a téma nálunk? 
- Ez nem igaz.
- Te is tudod, hogy nagyon is igaz. Miatta jöttem el és most.. Most itt állok és róla beszélek.- nem válaszolt ezért elfordítottam a fejemet.

Nem hiszem el.. Pedig amikor megláttam annyira örültem neki. Most meg.. Fogalmam sincs. Ahogy azt sem tudom most mitévő legyek. Szó nélkül felkeltem és kimentem a szobából, nem volt kedvem a liftre várni ezért a lépcsőn mentem le. Inkább majdhogynem rohantam, minél előbb el akartam hagyni ezt a szállodát.

5. fejezet

Mostanában sok időt töltök Amandával. Őszintén? Nem hittem volna, hogy így fogad, hogy ilyen kedves lesz velem, de azt se gondoltam volna, hogy én így fogok viselkedni. Mindig is erős dühöt éreztem amikor a szüleimről volt szó, nem számított semmi, de most ez másképp van. Minden megváltozott.. Stella is sokat van velünk, amit nem is bánok mert nagyon aranyos kislány, de fura, hogy ő a féltestvérem, bár neki tetszik. Na nem mintha nekem nem, csak szoknom kell ezt az egészet, főleg akkor tetszik neki minden ha Niall is ott van. Igen, imádja őket, akárcsak Niall a kislányt. Rákérdeztem nemrég, hogy Nate miben halt meg, de nem válaszolt, elterelte a témát. Én nem erőltetem csak szerettem volna tudni és nem is akartam bunkó lenni, de valamilyen szinten jogom van tudni. Vagy nem? Furcsa, hogy Amandának és Natenek hívom őket? Nekem az lenne az ha anyának hívnám Amandát. Egyszer talán eljön annak is az ideje, de most még nem tudom. Megbocsájtottam neki. Ilyenkor más.. Amikor vele vagy. Már nem számít mit mondtál a múltban, mégiscsak az anyád. Az is igaz, hogy ő az aki ott hagyott az otthon küszöbén, de már tudom miért tette. 
Ryannel mostanában hanyagoljuk a beszélgetést. Elmondtam neki mindent egy hosszas telefonban, de megbeszéltük, hogy az ő érdekében nem keressük egymást egy ideig, csak amíg leül ez az egész. Persze rohadtul hiányzik a vele való beszélgetés de ez van, inkább nem kockáztatok. Niallel és a többiekkel rengeteg időt töltök, azt hiszem új barátokat szereztem. Sőt Niallel a kapcsolatunk szorosabb lett és most nem csak a csókra gondolok. Randizgatunk egy ideje. Ezt kérte tőlem Harry az első randi előtt az edzésekért cserébe. Ha már itt tartunk kezdek egyre jobban belejönni ebbe az egész edzés dologba Scott folyton a ringgel jön, de olyankor inkább átmegyek a terem másik felébe. Engem nem fog oda felrángatni az biztos, ő egy izomagy én meg.. Én meg nem vagyok. Persze tudom, hogy nem ütne erősen, de akik bent vannak azokra sok szem szegeződik úgyhogy köszi nem. Visszatérve Niallre pár napja is elvitt vacsorázni és hihetetlen volt. Nagyon, nagyon jól érzem magam mellette és igen bevallom tetszik nekem, de erről a témáról nem vagyok hajlandó tovább beszélni. Megtartom magamnak egy ideig..
Willel nem beszéltem azóta a bizonyos telefon óta. Valamit tervez és félő, hogy én leszek az aki a rövidebbet húzza. Ismerem már.. Egyszerűbb lenne most elmenni amíg ő meghúzza magát valahol, de képtelen vagyok. Pont ezért nem akartam barátokat, mert visszatartanak, de miért is mennék el? Itt van nekem Niall, Amanda, Stella és a többiek. Hülye lennék elhagyni ezt a várost, viszont ha a jövőben az ő védelmük érdekében el kéne mennem gondolkodás nélkül megteszem. Nem élném túl ha miattam esne bajuk, ahogy azt se ha Ryannek baja esne.
- Mehetünk?- egy puszit nyomott az arcomra. Elmosolyodtam és válaszként bólintottam, ujjaink összefonódtak úgy sétáltunk. Nem szóltunk egy szót sem, még sem volt kínos a csend.
- Sziasztok.
- Szia.- elmosolyodtam.
- Amanda.- mind a kettőnket megölelt.
- Stella mindjárt jön, ha gondoljátok gyertek be addig.
- Megvárjuk kint.
- Csak egy pillanat.- eltűnt a házban. Igen, ma Niall és én fogjuk a játszótérre vinni Stellát.
- Han, Niall!- a kislány kirohant a házból és egyszerre ölelt magához minket.
- Szia Hercegnő.- Niall egy puszit nyomott az arcára.
- Vigyázzatok rá.
- Úgy lesz ne aggódj.- intettünk Amandának és megfogtuk Stell kezét.- Han..
- Han!- Niall lökött enyhén vállba szabad kezével.
- M..Mi?
- Hol jársz?- megráztam a fejemet és Stellára néztem.
- Kapok fagyit?- összenéztünk a szőkeséggel és elmosolyodtunk.
- Persze.- nagyon aranyos. Vettünk neki fagyit és meg is ette mire a játszótérhez értünk. Mi leültünk a padra amíg ő a barátnőivel a hintákhoz ment.
- Milyen napod volt?
- Egész nap Flowers néninek segítettem.- megrántottam a vállamat.- Ti mit csináltatok?
- Egész nap a medencében voltunk.- elnevette magát, válaszként vállon löktem.
- Mázlista.
- Az.- vigyorgott.- Ja mielőtt elfelejtem, Harry üzeni holnap menj a terembe 9-re.
- Minek? Úgy volt csak jövő héten lesz a következő.
- Én nem tudom.- elfordult.
- Mit titkolsz?- álla alá nyúltam és felém fordítottam arcát. Próbálta visszatartani a nevetést de nem sikerült neki.
- Semmit.
- Niall! Mond már.- csak nevetett.- Jól van.- karba tettem a kezeimet és elfordultam tőle.
- Nem mondhatom el, megígértem neki.- még mindig nevetett.- Azt mondta szeretne még egy edzést ezen a héten.- felé fordultam.
- Nem hiszek neked.- végigmértem.
- Ne csináld már.- nevetett.
- Én nem csinálok semmit.- vigyorogtam.- Te nem mondod az igazat.
- És ha ezt csinálom?- ajkait enyémre tapasztotta.- Akkor hiszel nekem?
- Talán.- az ajkamba haraptam.
- Hogy te milyen vagy.- nevetett.
- Na milyen?
- Nem fogom növelni az egódat már bocsánat.- elnevettük magunkat. 
- Te viszont bolond vagy.- vállára hajtottam a fejemet.
- Én is szeretlek.
- Sose mondtam, hogy szeretlek.
- Nem is kell, látom rajtad.- felnéztem rá, ő csak vigyorgott.
- Beteg vagy.- elnevettem magam zavaromban.
- Szóval most már beteg vagyok?
- Olyasmi.
- Hannah, Niall nézzétek mit kaptam attól a bácsitól.- a szemben levő pad felé mutatott. Niallel összenéztünk.
- Idegenektől nem fogadhatsz el semmit, anyukád megmondta.
- De..
- Hannahnak igaza van hercegnő. Kapsz helyette mást, oké?- Niall vette ki a kezéből a nyalókát, Stell csak szomorúan bólintott.
- Vidd haza, majd én beszélek vele.
- Nem, itt az ideje, hogy én beszéljek vele.
- Niall ne vitatkozz! Bízz bennem, kérlek és maradj vele. Amanda nincs otthon, de tudod hol a pótkulcs, utána én is odamegyek. - válasz helyett bólintott. Egy puszit nyomtam mind a kettőjük arcára és megvártam amíg elmennek majd a szemben levő padhoz mentem és leültem a viszonylag régen látott személy mellé.- Hagyd őt békén.
- Ez csak egy nyalóka volt Hannah.
- Igen.. Tőled.
- Nem gondolod, hogy képes lennék bántani egy gyereket?
- Nem is emlékszel mi volt Detroitban? Akkor képes voltál bántani az embereiddel együtt.
- Az a múltban történt.. Megváltoztam.
- Te sosem fogsz megváltozni.
- Te mindig csak a rosszat látod másokban Hannah.
- Mit akarsz?
- Amit eddig és lenne egy különleges kérésem.- kérdőn néztem rá.- Kérem vissza a fegyveremet.- felnevettem.
- Keresd a Temzében.
- Nem tehetted.
- Ohh dehogynem.
- Ha így akarsz játszani..
- Nem akarok játszani sehogy. 
- Késő Hannah, az idő már ketyeg.
- Most..
- Szóval ő az új barátod? Niall Horan? Nem vagy kispályás, de ahogy elnézem a többiekkel is jól kijössz. Milyen kár lenne ha bajuk esne, vagy Amandával történne valami. De még szörnyűbb lenne ha a kis Stellát baleset érné.
- Ne fenyegess Will.
- Ez nem a te döntésed.
- Szállj ki az életemből! Nagyon unom már a hülye játékaidat, szeretnék normális életet élni. Nélküled!
- Sajnos ez nem így működik. Úgy ugrálsz ahogy én mondom.
- Nem vagyok a bábod.
- Mindig is az voltál Hannah.
- És mit szólnál ha elmennék a rendőrségre? Mondjuk most.- felálltam.
- Én a helyedben nem tenném.
- Üres szavakkal nem mész semmire Will.
- Kérdezd meg a barátodat, hogy mit lát ha kinéz az ablakon. Csak nem egy fekete Range Rovert az út másik oldalán?
- Te nem vagy normális.
- Csak hívd fel.- elővettem a telefonomat és Niall számát hívtam.
- Minden oké?
- Niall, látsz egy fekete Range Rovert az út másik oldalán?
- Ott áll, igen, miért?
- N..Nemfontos. Vigyázz Stellára! Sietek ahogy tudok.
- Hannah mi f..- letettem és visszaültem.
- Mit akarsz most tőlem?
- Hagyd el a várost.
- Tessék?
- Hagyd el a várost és ne állj az utamba.
- Mit akarsz tenni?
- Az nem rád tartozik, de jobban teszed ha rám hallgatsz.
- És ha nem?
- Egyszerű, a döntés a te kezedben van. Vagy elmész és megóvod a szeretteidet, vagy maradsz és vállalod a következményeket.- felkelt és elment. Fogalmam sincs mitévő legyek..

- Jól vagy?
- Én igen, ti?
- Mi is, Stella fönt alszik. Mi volt ez az egész?
- Sziasztok.- Amanda lépett be az ajtón. Köszönöm. Örülök, hogy nem kell rá válaszolnom, képtelen lennék neki elmondani ezt az egészet.
- Szia. Stella fönt alszik, mi megyünk is.
- Nem maradtok?
- Nem, mennünk kell.
- Köszönöm, hogy vigyáztatok rá.
- Szívesen.- elköszöntünk tőle és kiléptünk az ajtón. A kocsi már nem parkolt ott. Nem szólaltam meg, a történteken rágódtam. Nem akarom elmondani Niallnek.
- Szóval?
- Mit szóval?
- Hannah mi volt ez az egész?
- Tudod milyen Will..
- Miért érzem úgy hogy itt többről van szó.
- Nem tudom.
- Han...
- Mennem kell. Majd felhívlak, oké?- egy gyors puszit nyomtam az arcára és elsiettem.
- Hannah!- nem törődtem vele, a panzióba siettem. Bevágtam magam mögött az ajtót és feltéptem a fiókot. Kivettem belőle a pendrive-ot és a géphez csatlakoztattam. Megnézem újra azt a rohadt videót. Lecsaptam a laptopom tetejét és az ablakhoz léptem. Most mi tévő legyek? Kaptam egy smst. Elővettem a telefonomat és megnyitottam az üzenetet. Nem hiszem el.. Az üzenetben ez állt:

Tik tak Hannah. Az időd fogy. Egy napot kapsz vagy anyuval is az lesz mint apuval volt. Bizony kislány.. Will. xx

Nem.. Ez lehetetlen. Nem ő ölte meg.. Amanda elmondta volna.. Nem, ez nem lehet igaz. Én csak.. Szeretném ha ez az egész nem lenne igaz. Hirtelen ötletként elmentem a temetőbe, nem tudom mi hajtott, de ha már el kell mennem legalább egyszer had lássam Nate sírját. Vettem virágot, amit a sírjára tettem. Nem így terveztem az első találkozásunkat. Egyetlen egy kérdés kavargott a fejemben. Miért?

Nem tehette Will, hiszen nem tudhatta kik a szüleim. Ő mond... Vagy csak ebben a hitben akart tartani.. Úristen. Ez nem történhetett meg velem. Hogy lehettem ilyen ostoba?

- Annyira sajnálom, én nem ezt akartam.- suttogtam és elrohantam. Futottam amerre a lábaim vittek. Miután már nem bírtam a földre rogytam. Nincs más választásom. Ha Will megölte az apámat bárkit képes megölni minden bűntudat nélkül. Felálltam és a panzióba siettem, nem törődtem semmivel. Bezártam a szobám ajtaját és gyors pakolásba kezdtem. Még ma el kell mennem. Vicces. Nemrég még arról beszéltem, hogy a szeretteim védelmében képes vagyok elmenni innen és a sors iróniája, hogy most képtelen vagyok másképp dönteni. A szobát kétszer is ellenőriztem, hogy mindent elraktam-e. A neten foglaltam egy repülőjegyet. Sokat gyűjtöttem rá, ha egyszer eljön az idő legyen miből elrepülnöm. Csak egy helyre mehetek. Ryanhez. Oda nem jöhet utánam, úgy döntöttem elmegyek Niallhöz, de Amandához nem. Neki írtam egy levelet amit a táskámba süllyesztettem. Megbeszéltem mindent Flowers nénivel és az én szőke barátomhoz mentem. Félve, de becsöngettem, mindenem remegett az idegességtől, a félelemtől. Liam nyitott ajtót.

- Szia Hannah.

- Szia. Niall itt van?

- Persze, gyere be. Mindjárt szólok neki.

- Igazából.. Szeretnék vele..

- Értem.- elmosolyodott.- Fent van a szobájában.

- Köszi.- halvány mosoly jelent meg az arcomon.

- Jól vagy?- bólintottam és felmentem a lépcsőn. Az ajtajához érve mély levegőt vettem. Bekopogtam majd benyitottam.

- Han. Szia.

- Beszélnünk kell.

- Minden rendben?

- Nem, semmi sincs rendben.

- Mi történt?

- El kell mennem.

- Mi?

- El kell mennem innen.

- Mégis miért?- közelebb lépett hozzám.

- Azt.. Nem mondhatom meg, csak.. Muszáj elmennem.

- Mit mondott Will?

- Semmit.

- Hannah!

- Nem foglak ennél jobban belekeverni így is eléggé benne vagy már.

- Nem érdekel. Mit mondott?

- Miből gondolod, hogy egyáltalán miatta van ez?

- Mi másért lenne? Megtaláltad anyukádat, kiderült, hogy van egy testvéred. Mi más okból mennél pont most el? És különben is, addig nem akartál amíg ma fel nem bukkant.- oké ez jogos..

- És ha én nem akarom ezt az egészet?

- Kétlem. Erre vártál egész életedben és látom rajtad milyen boldog vagy amióta megismerted őket.

- Nem számít, nem maradhatok.

- Akkor veled megyek.

- Niall fejezd be. Ne nehezítsd meg a dolgomat, így is eléggé fáj, csak elköszönni jöttem, nem magyarázkodni.

- Nem veszíthetlek el Hannah.- nem válaszoltam. Legszívesebben ordítanék. A telefonom jelezte, hogy üzenetet kaptam.

Ryan? Ha nem akarod, hogy megtudjam hol lakik és megszerezzem a címét fogd rövidre a búcsúdat és tartsd a szád.

Niallre néztem majd újra a telefonra. Az ablakhoz siettem, a fekete Range Rover akkor hajtott el. Szememet ellepték a könnyek. Ez nem lehet igaz..

- Mi az?

- Ezt add oda Amandának, kérlek.- a kezébe adtam a borítékot.

- Mi történt Han?

- Viszlát Niall.- kisiettem a szobából. Szörnyen fájt.

- Hannah várj!- kirohantam a házból, nem törődtem a nevemet kiabáló srácokkal rohantam ahogy csak tudtam. A panzióban fogtam a cuccaimat, leadtam a kulcsot a pultnál és hagytam ott pénzt majd egyenesen a reptérre mentem.