Korán keltem és elmentem futni a partra. A fülembe dugtam a fülest és nem törődtem semmivel és senkivel. Amikor a lábaim már nem bírták leültem a homokba, próbáltam kikapcsolni az agyamat és nem gondolni semmire de nem jött össze. Niall járt a fejemben..
- Hát te?
- Nem számítottam társaságra.- felnéztem rá.
- Ha zavarok..
- Nem, dehogy. Ne haragudj.
- Minden oké?- bólintottam.- Futni voltál te is?
- Voltam.. Vagyok.. Fogok.
- Van kedved egy versenyhez?
- Nem szeretnélek lealázni.- felkeltem.
- Ohh igen?- elnevettem magam.- Vagy csak félsz tőlem Han.
- Úgy hiszed?
- Tudom.- vigyorgott.
- Oké legyen de én előre szóltam.
- Kaphatsz előnyt ha gondolod.
- Bánni fogod, hogy lebecsültél.- vigyorogtam.
- Mit kap a nyertes?
- Reggelit.. A vesztes fizeti.
- Benne vagyok.- vigyorgott.- Legyen a sarki kávézóig. Bírni fogod?- vállon löktem.- Mehet?- bólintottam. Elszámoltunk 3-ig és futni kezdtünk. Épp, hogy legyőztem.. Haha.
- Bocsi mit mondtál a parton?- nevettem.
- Csak szerencséd volt.
- Ismerd el, legyőztelek. Kivéve ha hagytál nyerni.
- Szerinted ilyen lennék?
- Igaz, de a tisztelet kijár nekem. Azért mert lány vagyok nem kell lenézni.- megfordultam és elmentem.
- Mi lesz a reggelivel?- utánam kiabált.
- Jó étvágyat hozzá.- hazamentem és beálltam a zuhany alá. Miután végeztem ettem valamit majd a gépemen kerestem valami új számot amit később énekelhetek. Egész délután a gitáron játszottam.
Kisminkeltem magam és felöltöztem. Ilyenkor van igazán élet ebben a városban, Ryannel megbeszéltük, hogy elmegyünk inni. Ilyen is kell néha és kivel igyak ha nem a legjobb barátommal? Nem számoltam a piákat csak ittam és ittam. Minél több pohár ürült ki a kedvem annál jobb lett, de ahogy elnéztem Ryan is jól szórakozott. Valamikor éjjel estünk be az ajtón. A szülei elutaztak nyaralni így miénk az egész ház egy ideig. Ry nem jutott sokáig, épp, hogy bemászott a nappaliba már el is aludt. Felvonszoltam magam a szobámba és nem nehezen beálltam a zuhany alá.. Inkább ültem. Képtelen voltam megállni, ahogy bedőltem az ágyba már el is aludtam. Kellett már ez nekem.
Persze, hogy fejfájásra ébredtem. Lementem a lépcsőn, a nappaliban Ry még mindig úgy volt ahogy tegnap este. Elnevettem magam és lefényképeztem majd bementem a konyhába és lenyeltem egy gyógyszert. Töltöttem egy pohárba egy kis vizet és visszamentem az én barátomhoz.
- Ryan ideje felkelni.- enyhén megdöntöttem a poharat. A víz az arcára folyt.- Ryan.- az utolsó cseppnél hirtelen felkelt és felém nyúlt.
- Hannah megöllek.- elnevettem magam és a kanapé mögé futottam.- Gyere ide.
- Hülyének nézel?
- Nem lehetett volna normálisan felkelteni?
- Nem mert akkor most nem nevethetnék rajtad.
- Szóval viccesnek találod?
- Jobban mint azt gondolnád.- már ő is nevetett. Kihasználta figyelmetlenségemet és átdobott a vállán, ütögettem és kértem, hogy tegyen le, de helyette kivitt az udvarra és a medencébe dobott. Amíg én kimásztam onnan és elmentem átöltözni, ő csinált rántottát. Elmondtam neki a beszélgetésünket Niallel és a tegnapi Zackes esetet is, azt mondta a helyemben ő is ezt tette volna.
- Mondd.
- ...
- Kétlem.- elmutogattam Ryannek, hogy Zack az és felmentem az emeletre.
- ...
- Kéne?
- ...
- Oké.
- ...
- Talán.
- ...
- Lepj meg.- sóhajtottam és lementem. Ryan a nappaliban volt, leültem mellé. A kezembe adott egy kanalat és felém nyújtotta a fagyis dobozt.
- Akarsz róla beszélni?
- Nem.- betettem egy kanál fagyit a számba.
- Inkább tele eszed magad fagyival?- bólogattam.- Igazad van, egyél csak. Legalább nagyobb leszel egy kicsit.- nagy szemekkel néztem rá kanállal a számba.- Én szóltam.- feltartotta kezeit.- Ne nézz így rám.- a telefonom jelezte, hogy üzenetet kaptam. Kivettem a számból a kanalat és megnyitottam majd Ryannek is megmutattam.
- Király ma én is ott leszek, nem kell vele lenned majd ha nem akarsz.
- Most jobban kéne éreznem magam?
- Igen! Együtt bulizhatsz az életeddel.
- És az én életeeem..- elhúztam a végét és vártam a folytatást.
- Én vagyok! Ne már Han.- felháborodva nézett rám mire én elnevettem magam.- Mikor jön érted?
- 7-re.
- Én 6-ra vagyok hívva, majd ott találkozunk akkor.
- Ha még józan leszel.
- Hé, a tegnapi egy különleges alkalom volt.- kérdőn néztem rá.- Igazából azt hittem befejezed helyettem.
- Hülye vagy.- nevettem.
- Niallel nem is beszéltél azóta?- a fejemet ráztam és fagyit tömtem a számba.- Ne egyél már.- nevetett és kiszedte a kanalat a számból.
- Azt csinálok amit akarok. Add vissza!- eltartotta tőlem.- Ryan add vissza!
- Hülye vagy? Utána meg hallgathatom, hogy Ryan miért nem vetted el tőlem? Nézz rám hogy nézek ki..- vékony idegesítő hangon beszélt.
- Én nem is így beszélek.- felháborodva néztem rá.
- Még nem.- fintorogtam majd kinyújtottam rá a nyelvemet. A délután hátralevő részét az én idióta barátommal és a tv nézésével töltöttem. Ő akkor ment amikor én elkezdtem készülődni. Őszintén? Semmi kedvem ehhez és nagy valószínűséggel amint odaérünk letámadom a piákat.
Csöndben sétáltunk, egyikünk sem szólalt meg, valami nagy tömegbe keveredtünk és nem tudtunk tovább menni. Érdekelt mi van ott.
- Menjünk a másik irányból.- próbált a másik irányba terelni de tényleg érdekelt mi ez az egész. Niall tűnt fel a sok lány közül. Tudhattam volna. Elindultam, de visszanéztem, tekintetünk találkozott majd lehajtotta a fejét és beszállt a kocsiba. Szörnyű érzés kapott el, legszívesebben sírva rohantam volna el. Elmentünk onnan, de megálltam amikor már elhagytuk a tömeget, kérdőn nézett rám, ő nem látta Niallt.- Adj egy percet.- elléptem néhány lépést tőle és próbáltam hívni a szőke barátomat de mindig kinyomta. A végén már csak hangposta volt, hagytam neki üzenetet és visszamentem Zackhez.
- Jól vagy?
- Öhm.. Nem tudok menni a buliba.. Közbejött valami és el kell most mennem.
- Még is mi?
- Ne haragudj.- elmentem az ellenkező irányba. Éreztem hátamon a tekintetét, ahogy befordultam a másik utcába futni kezdtem a reptér felé. Csak remélni tudtam, hogy nem ment még el Niall gépe, olyan gyorsan futottam ahogy csak tudtam. Annyian voltak a reptéren. Hogy találjam meg? Csak erre tudtam gondolni.. Próbáltam hívni többször is, de ki volt kapcsolva. Amikor már ötödszörre rohantam végig a reptéren teljesen feladtam, de akkor megpillantottam tőlem úgy 20 méterre állt. Már indultak amikor..
- Niall!- elkiáltottam magam. Megfordult és engem nézett. Utat törtem magamnak az emberek között és felé siettem. Karjai közé zárt ahogy elé értem.- Sajnálom.- nehezemre esett megszólalni.
- Mit keresel itt?- kék szemei gyönyörűen csillogtak.
- Miattad jöttem.. Bocsánatot kérni. Ne haragudj a múltkori miatt.
- Soha nem is haragudtam.- elmosolyodtam válaszától.- Gyere vissza velem.
- Nem lehet, nem hagyhatom itt Ryant.
- Hiányzol Han.
- Te is nekem. Mindenki, de.. Szinte csak most jöttem hozzá.
- Jó látni, hogy boldog vagy.
- Hamarosan visszamegyek, ígérem.- elmosolyodott majd közelebb húzott és ajkát enyémre tapasztotta. Mint ha megszűnt volna körülöttem a világ, úgy éreztem csak mi vagyunk.. Ő és én. Senki más.
- Nem vagy még részeg Ry?
- Nagyon vicces valaki. Te hol vagy? Zack azt mondta elmentél mert valami közbejött.
- Meggondoltam magam, fáradt vagyok.
- Nem hiszek neked, de majd otthon megbeszéljük.
- Ha hazatalálsz.
- Han, ne szórakozz vagy megint a medencében kötsz ki.
- Blabla.- nevettem és letettem a telefont. Otthon lezuhanyoztam majd rendeltem pizzát és leültem a tv elé.
- Hali, mi újság?
- Nem is hallottam, hogy megjöttél.
- Előbb leléptem. Mindjárt jövök, ne tűnj el.
- Nem terveztem.- vigyorogtam. Elment fel a lépcsőn, de pár perc múlva már mellettem ült.
- Már megint eszel?- kérdőn néztem rá.- Tudod, ha valami van nem a kajába kéne fojtanod a bánatod, keress valami mást.
- Egy, hülye vagy. Kettő, nincs semmi bajom. És három, akkor eszek amikor akarok.
- Na mesélj.. Hogy hogy nem jöttél?- kivett a dobozból egy szeletet.
- Láttam Niallt.
- És ezért nem jöttél?
- Úgy értem láttam elmenni a hotelből. A reptérre mentem, vagyis inkább futottam. Azt hittem már rég elment de..
- Ott volt.- bólintottam.- És aztán?
- Bocsánatot kértem és beszélgettünk.
- Csak beszélgettetek?- nem válaszoltam.- Oké, ezt egy nemnek veszem.- vigyorgott.- De akkor nem értem. Mi a baj?
- Senki sem mondta, hogy baj van.
- De eszel.
- Igen Ryan, az emberek szoktak enni.
- Azt hittem..
- Inkább ne folytasd, jobban járunk mind a ketten.- elnevettem magam.
- Tudod a medence csak rád vár.
- Az öklöm meg csak rád. Tanultam ám.- vigyorogtam.
- Nem kockáztatok.- nevetett, én pedig vállon löktem.- Mikor mész vissza Londonba?
- Honnan veszed, hogy visszamegyek?
- Miért nem?
- Hamarosan.
- De.. Olyan jó boldognak látni és itt nincsenek őrültek.
- Akkor te mit keresel itt?
- Tudod, hogy értettem.
- Tudom.- halvány mosoly jelent meg az arcomon.- Látod mit csináltál?- nagy szemekkel nézett rám.- Elszúrtad a hangulatot. Gratulálok Ryan!
- És még én vagyok az őrült.- elnevettük magunkat.- Látott?
- Ki?
- Niall. Téged és Zacket.- bólintottam.- És megcsókolt?
- Nem is mondtam, hogy...
- Te nem, de a szemeid igen.- vigyorgott.- Ha már témánál vagyunk..- hátradöntöttem a fejemet.- Nem is beszélsz Zackel most?
- Nem tudom.
Annyi napot töltöttem még New Orleansba amennyit muszáj volt. Kijártam minden nap énekelni, kellett a pénz repülőre és, hogy megint tudjak majd valahol lakni Londonban. Komolyan mondom ha visszamegyek keresek egy rendes munkát és veszek egy házat. Ryan adott volna pénzt, de visszautasítottam. Pedig ismer már, tudja, hogy senkitől sem fogadom el. Egy hétig maradtam még.. Nem akartam elmenni mert imádom ezt a várost de megígértem. Végül megbeszéltem a dolgokat Zackel. Ryan nehezen akart elengedni de megbeszéltük, hogy amint tudok jövök megint. Szinte az egész repülőutat végig aludtam, a szállást megbeszéltem megint Flowers nénivel. Vissza a régi életembe. Úgy döntöttem elmegyek Niallhöz és a srácokhoz.
- Hannah, szia.- Louis nyitott ajtót.
- Szia.- magához ölelt és beengedett, mindenki a nappaliban volt.- Sziasztok.
- Han.- Niall karjai közé zárt. Jó érzés volt.. Nagyon is, de tényleg.
- Jó a színed Han.- Zayntől is kaptam egy ölelést akár csak Harrytől és Liamtől is. Nagyon jól elbeszélgettünk. Hiányoztak már, főleg a sok hülyeségeik. Bár Ryan hozta a formáját otthon. Jól kijönnének egymással. Alig pár óráig maradtam, de már besötétedett amikor elindultam a panzióba. Vicces.. Nem rég még haza mentem, most már csak a panzióba.
- Azt mondtad elmész.- nyakamnál a kezével a falnak szorított.
- Több hétig voltam távol.- próbáltam leszedni magamról kezeit.
- Minek jöttél vissza?
- Semmi kedvem a játékaidhoz, nem állok az utadba, engedj el!- hátralépett.
- Miért higgyek neked?
- Miért hazudnék?
- Igaz, sok a rejtegetnivalód.
- Miről beszélsz?
- Zack ugye?- elmosolyodott a reakciómon.- Niall tud róla? Nem? Ejnye Hannah.- teljesen lefagytam.- Csak nem hitted, hogy őrizetlenül hagylak?- felnevetett. - Ryan hogy van?- Hagyd őt ki ebből, neki ehhez semmi köze.- egy könnycsepp gördült végig az arcomon, de rögtön le is töröltem, nem akartam, hogy így lásson.
- Elgyengültél Hannah.. A barátok ezt teszik veled.- közel hajolt és a fülembe suttogta.- Elgyengítenek.- ellöktem magamtól.
- Nem vagyok gyenge!
- Egykor talán nem voltál de most.. Csak nézz magadra.
- Hagyj engem békén.- el akartam menni..
- Mit szólnál ha Ryannek valami baja esne a hanyagságod miatt? Az aki egész idő alatt téged figyelt nem hagyta el New Orleanst, csak a szavamra vár.
- Hagyd őt ki ebből! Mit ártott neked?
- Nem tudtad? Mindig az ártatlanok szenvednek. Csak egy módja van, hogy megvédd a kis barátodat.
- A videó kell? Megkapod, csak hagyd őt békén.
- Tudom, hogy lemásoltad. Nekem te kellesz Hannah.
- Miről beszélsz?
- Pontosítok.. A segítséged kell. Egy valamiről lenne szó és eltűnök az életedből, ha nem. Ryan..
- Mit akarsz mit tegyek?
- Ezt már szeretem.- közelebb lépett.- Egyszerű, de van egy feltételem.- felnevettem.
- Furcsa lett volna ha nem.
- Ne légy szemtelen.- kérdőn néztem rá.- Amíg elvégzed a kis feladatodat nem beszélhetsz egyik barátoddal sem, ha keresnek telefonon nem veszed fel, ha elmennek hozzád elküldöd őket. Érthető?
- Ha senkit sem bántasz.
- Megegyeztünk, és most.. Egyszerű dolgod lesz. Van egy idegesítő személy aki mindig keresztbe tesz nekem.
- Csak egy?
- Ne szólj közbe kérlek.- felvontam szemöldökömet. A kezembe adott egy képet.- Ő lenne az. Mint már mondtam egyszerű a dolgod, ide csalod 2 nap múlva, hogy fontos papírok vannak nálad ellenem. Ha itt van csak meg kell tőle szabadulnod.- a másik kezembe egy pisztolyt nyomott.
- Mi? Én nem ölök meg senkit sem.
- Úgy látszik kénytelen leszel vagy végignézheted az összes barátod halálát.
- De..
- Én is itt leszek ne aggódj, csak egy mozdulat.- megfordult és elindult.
- Will!
- Sok sikert.- elment.
- Idióta!- szabad kezemmel a falat ütöttem. Amikor már kezemből lassan folyni kezdett a vörös folyadék elmentem onnan, vissza a panzióba. Beálltam a zuhany alá majd bekötöttem a kezemet. A pisztolyt a párna alá rejtettem. A fényképet nézegettem az ágyon ülve. Hogy mehettem ebbe bele? Will szavai ismétlődtek a fejemben. Nem hiszem el, hogy ilyenbe keveredtem. Másnap megkerestem ezt az embert és lebeszéltem vele a találkozót. Kételyek nélkül belement és kicsit se tartotta furcsának a sikátort mint találkozóhelyet, én biztos nemet mondanék ha ilyen "ajánlattal" jönne hozzám valaki. Az idő nagyon gyorsan telt, mint ha csak az is Will oldalán állna. Niall többször is hívott de nem vettem fel, Flowers nénivel megbeszéltem, hogy ha valaki keres mondja, hogy nem vagyok itt. Semmi kedvem egy újabb veszekedéshez és inkább nem kockáztatok azzal, hogy bárkit is bajba sodorjak. Szörnyen féltem ezért inkább ki se mentem a szobából. Én.. Nem tudok megölni senkit sem. Képtelen vagyok, pedig most mégis muszáj lesz. Vagy ő vagy a barátaim. Tényleg elgyengültem.. Will jól mondta. Sebezhető vagyok és ez mind a barátaim miatt. Így már zsarolhat.
Elérkezett az idő, hogy elinduljak. A pisztolyt a táskába süllyesztettem amit féloldalasan dobtam át a vállamon. Ahogy közeledtem úgy lettem egyre idegesebb. A helyszín és az időpont tökéletes. Éjjel van, ilyenkor már senki sincs az utcán. Ráadásul ki jár ilyenkor egy sikátornál? A pasiról csak annyit tudok, hogy Georgenak hívják. Ott volt már amikor megérkeztem, csak ketten voltunk. Fogadjunk Will valahol bujkál és készül a hatásos belépőjére.. Viszont valami nem stimmel. Ez így túl könnyű. Túlságosan is az.. Csak nem lehet egy ilyen ember ennyire ostoba?
- Elhozta a papírokat?
- Minden itt van a táskámban.
- Egyedül jött?
- Úgy nézek ki mint akivel jött valaki?- végigmért.- És maga?
- Van néhány emberem erre-arra.- nagyot nyeltem. Ez nem fog menni.
- Úgy tudtam csak mi leszünk.
- Nem bízok senkiben.
- Mi okom lenne hazudni?
- Nem ismerlek kislány.
- Igen azt látom, mivel nem vagyok kislány.
- Kérem a papírokat.- közelebb mentem hozzá, de megtorpantam.
- Először had mondjak valamit.- Will lépett elő a sötétből. Na mit mondtam..- Nem lesznek semmilyen papírok.
- Átvertél.- lehajtottam a fejemet, nem néztem rá.
- Ne izgulj kicsim, az emberei már nem élnek.- hirtelen Willre kaptam a tekintetemet.
- Mi az hogy..?
- Itt az idő.- elővettem a táskámból a pisztolyt és a férfira szegeztem. A szemeim megteltek könnyekkel és a kezem szörnyen remegett.
- Annyira sajnálom.- suttogtam.
- Hannah nem érek rá, tedd a dolgod! Gondolj a barátaidra.- nem tudtam megtenni. Leengedtem a fegyvert, azonban Will kiszedte a kezemből. Szemei lángoltak. Eldördült egy fegyver és George összeesett, könnyek folytak végig az arcomon.- Csalódtam benned Hannah azt hittem többet jelentenek számodra. Az évek alatt elgyengültél, nem jelentesz számomra veszélyt. Egy senki vagy és most pedig viseld a következményeket.
- Will, kérlek.. Megteszek bármit csak ne bántsd őket.- zokogtam.- Kérlek Will..
- Nézd meg mi lett belőled.
- Ne bántsd őket, könyörgöm.
- Nem hagysz nekem más választást.
- Bármit megteszek csak hagyd őket.- nem bírtam abbahagyni a sírást.- Ölj meg engem! Nem érdekel csak ne bántsd őket.
- Hogy megkönnyítsem az életedet? Nem Hannah.- magával húzott.- Egyezséget kötöttünk. A rád eső részét nem teljesítetted most számolj a következményekkel.- egy házhoz érve megállt. Felismertem..
- Nem, ezt nem teheted.
- Most azt kívánod bárcsak lelőtted volna azt az embert, igaz?- rám nézett.- Hát persze! Most végig nézed amit érdemelsz.
- Kérlek..- megfogtam a karját de lerázta magáról kezeimet. A könnyeim csak folytak és folytak. Már a házban voltunk. Karomnál fogva rángatott. A lakók meghallhatták, hogy ott vagyunk mert valaki jött le a lépcsőn, de elsült a fegyver. Szám elé kaptam a kezemet, a test élettelenül esett le a lépcsőn, pont elénk. Lerogytam.- Bill.. Bill kérlek.. Kérlek szépen.- hiába szólongattam.. Alig láttam valamit a könnyektől.- Amanda! Vidd innen Stellát! Nem jöhettek le!- kiabáltam, de Will pofon vágott majd elindult fel a lépcsőn. Próbáltam feltartani de az én erőm mit sem ér az övéhez képest. A fegyver újra és újra elsült, esélyem sem volt reagálni.
Uristen:o Na ezen meglepodtem.. Nem birok varni gyorsan a kovit!!:D
VálaszTörlésEz volt a cél.:D Sietek.:3
TörlésTe őrült pszichopata :DDD k.rva jó lett :D
VálaszTörlésHaha, köszönöm a bókot.:D Köszönöm szépen.:3
Törlés