- Hogy lehet hogy egy ilyen lány egyedül ücsörög itt?- egy számomra ismeretlen srác volt az. Bőrén csillogtak a vízcseppek és haja is vizes volt, gyönyörű kék szemei csillogtak.
- Mindenkihez így mész oda?
- Nem mondhatnám.- leült mellém.- Zack vagyok.
- Hannah.- mosolyogtam.
- Gyakran jársz ide?
- Csak jártam.. A gépem nem rég szállt le.
- Honnan jöttél?- kérdőn néztem rá.- Ne haragudj ha sokat kérdezősködök.
- Londonból, de itt nőttem fel.- arcán meglepettséget láttam.- Mi az?
- Semmi.- vigyorgott.- Nem gondoltam volna, hogy London lesz a válasz.- elnevettük magunkat.
- Mindig ilyenkor vagy a parton?
- Általában egész nap itt vagyok.. Legalább is nyáron.
- Mindent értek.
- Meddig tervezed, hogy maradsz?
- Egy ideig.
- Akkor gyere, bemutatlak néhány embernek.- felállt.
- De..
- Gyere.- vigyorgott én pedig felkeltem. Rendesnek tűnt és barátságosnak.
- Sportolsz valamit?
- Honnan tudtad?
- Megérzés.- megrántottam a vállamat.
- Amerikai focizok. Játszottál már?
- Egyszer még régen, de nem az én sportom.
- És akkor mi a te sportod?
- Engem inkább a zene vonz.
- Énekelsz?
- És gitározok.
- Szívesen meghallgatnálak.
- Szívesen megnéznélek egyszer játék közben.- vigyorogtam.
- Ők a barátaim. Srácok ő itt..
- Hannah.- egy számomra ismerős fiú lépett ki a többiek közül.
- Honnan..?
- Szia Ryan.- egymás karjai közt kötöttünk ki.
- Ismeritek egymást?
- Kiskorunk óta barátok vagyunk. Hogy kerülsz ide?
- Nem rég szállt le a gépem.
- Nem hiszed el, hogy mennyire örülök neked.
- Az érzés kölcsönös.- újra körém fonta karjait. Bemutattak a többieknek is és mindenki jófej volt, Zackel pedig számot cseréltünk. Nagyon aranyos srác. Ryannel elmentünk sétálni, annyi mindent kellett megbeszélnünk és személyesen azért ez más. Hihetetlen mennyire megváltozott amióta utoljára láttam kivéve, hogy ugyan olyan bolond maradt. Muszáj volt neki megmagyaráznom, hogy hogyan is kerülök ide, persze egyből azt mondta, hogy költözzek oda de nemet mondtam. Azt mondtam Ryanhez jövök, de ez nem jelenti azt hogy ott is lakom. Alig pár órát beszélgettünk amikor el kellett mennie. Elmentem a gitáromért és kerestem valami olyan helyet ahol sok ember van, bár ebben a városban ez nem okoz problémát. Régen énekeltem már. Először csak játszottam a hangokkal majd rendesen belekezdtem. Jó érzés volt ennyi idő után át adni magam a zenének. Az utolsó dal a Say Hello To Goodbye volt. Eszembe jutott Niall és egy pillanatra elcsuklott a hangom de hamar visszakerültem a valóságba és utána minden jól ment.
- Erre csak annyit mondok hogy wáó.
- Hogy kerülsz ide?- nevettem.
- Tudok ezt-azt.- kérdőn néztem rá.- Ryan sokat mesélt rólad.
- Azért nem kell mindent elhinni neki.- vigyorogtam.
- Mióta énekelsz?
- Elég régóta már.
- Jól csinálod.
- Köszönöm.
- Az utolsó számnak jelentősége volt, ugye?- felé fordultam.- Bocsi, nem akartam tolakodó lenni.
- Volt valaki Londonban. Nem volt közöttünk semmi de viszonylag közel kerültünk egymáshoz és hirtelen jött ez az ide utazás.
- Szereted?
- Nem tudom.. Nem voltam még szerelmes. Nem tudom milyen érzés.
- Komolyan?
- Az életem bonyolult, de ebbe ne menjünk bele.- kis szünetet tartottam.- Mióta ismered Ryant?
- Egy suliba jártunk.. Azóta barátok vagyunk.
- Nem nehéz vele jóba lenni.
- Igen.- megszólalt a telefonom. Ránéztem a kijelzőre.
- Mennem kell. Még.. Találkozunk.
- Menj csak.- intettem neki és elsiettem, a hotelba mentem. A szobában az ágyra ültem és visszahívtam a számot.
- Han.- hangjától a szívem hatalmasat vert.
- Szia.
- Hol vagy?
- Jó helyen. Minden oké?
- Azt hittem nem fogsz visszahívni.
- Miért ne tettem volna?
- Mert nem éppen a legjobb körülmények között beszélgettünk legutóbb.
- Sajnálom.
- Jól vagy?
- Én igen, és ti?
- Itt minden oké. Milyen New Orleans?
- Hiszen nem is mondtam..
- Ismerlek már annyira.
- Találkoztam Ryannel.
- Akkor gondolom jól érzed ott magad.
- Olyasmi.
- Mikor jössz vissza?
- Nem tudom Niall.. Nem tudom.- a vonal megszakadt. Nem értettem, de oké. Elmentem lezuhanyozni majd lefeküdtem. Szörnyen fáradt voltam.
Lassan egy hete itt vagyok már. Jól érzem magam. Will egyszer sem keresett és végre nem kell aggódnom miatta. Ryannel szinte minden nap együtt vagyunk, mondjuk van mit bepótolnunk. Ééés Zackel is sok időt töltök. Megkedveltem. Aranyos és jó fej srác. A zsebembe rezegni kezdett a telefonom, a kijelzőn ismerős kép villogott.
- Ő az? Niall?- a fiúra néztem és kinyomtam majd zsebre tettem a telefont, válaszként aprót bólintottam.
- Csak barátok vagyunk.
- Lehet hogy ezek után most furcsa lesz, de lenne kedved ma velem vacsorázni? Persze..
- Jól hangzik.- elmosolyodtam.
- Szuper, 8-ra érted megyek.
- De..
- Ryan mondta.- elmosolyodott. Igen nála lakom pár napja. Addig nem maradt amíg bele nem egyeztem, a szülei örömmel fogadtak és lányukként kezeltek, akárcsak egész életemben és ezért nagyon hálás is vagyok. Küldtem Niallnek egy sms-t hogy ne haragudjon és majd holnap visszahívom. 7 körül elmentem zuhanyozni majd felöltöztem és sminkeltem. Nem szoktam sokat rágódni azon, hogy mit is vegyek fel vagy, hogy milyen legyen a sminkem, ezért hamar el szoktam készülni.
- Wáó.- Ryan lépett közelebb.
- Hallgass.- vigyorogtam.
- Gyönyörű vagy.- a szemeimet forgattam. Zack pontos volt.
- Érezd jól magad.
- Igenis apu.- elnevettük magunkat és kiléptem az ajtón.
- Szia.- két puszival üdvözölt.
- Csodás vagy.
- Köszi.- elindultunk a fogalmam sincs merre, mivel nem mondta el amikor rákérdeztem, de meglepődtem amikor a partra vitt. Egy pléd volt leterítve a homokba, körülötte gyertyákkal. Volt ott pezsgő és még annyi minden, gyönyörű látvány volt.
- Azta.
- Tetszik?
- Az nem kifejezés.- ilyen randin még soha sem voltam. Nagyon jól éreztem magam Zackel és a vacsora is finom volt. Miután ettünk kifeküdtünk nézni a csillagokat és beszélgettünk. Kicsit jobban megismertük egymást, mesélt magáról és jó volt hallgatni ráadásul sokat nevettünk. Kellemesen telt az este.
- Köszönöm ezt az estét.- az egyik kezemen támaszkodtam.- Jól éreztem magam.
- Én is.- közelebb hajolt hozzám és lágyan megcsókolt.- Ezt már meg kellett volna tennem.- elmosolyodtam és az ajkamba haraptam. Még úgy egy óráig maradtunk majd hazakísért. Haza.. Fura ezt mondani, de.. Ez az egyetlen hely amit az otthonomnak nevezhetek.. Amit az otthonomnak érzek. Fáradtan dőltem be az ágyba. Jó kedvvel de még is némi bűntudattal, igen Niall miatt.. Nem volt időm ezen rágódni az álmok átvették az irányítást elmém felett.
- Hmm?
- Felkeltettelek?
- Igen, de nem számít. Mi újság?
- Hiányzol.- hirtelen felültem az ágyban.
- Te is hiányzol.- behunytam a szememet.- Öhm.. Mennem kell. Majd.. Beszélünk. Szia Niall.
- Vigyázz magadra Han.- az arcomba nyomtam egy párnát és hátradőltem az ágyon. Most tűnnék el a világ elől legszívesebben. Felöltöztem majd lementem a konyhába.
- Szia Ry.
- Mizujs?
- Semmi.- töltöttem magamnak egy pohár narancslevet és leültem mellé.
- Ilyen rossz volt a randid?
- Mi? Nem! Jól éreztem magam csak fáradt vagyok.
- Ahha.- végigmért majd letett elém néhány péksütit.- Hallgatlak.
- Kajával akarsz beszédre bírni?
- Pontosan.- nevetett.- Túl jól ismerlek már szóval gyerünk.
- Semmi csak..
- Niall?- felé kaptam a fejemet.
- Hogy jön ide Niall?
- Nem tudom mond meg te.- nevetett. Inkább bekaptam egy falatot.- Talált.
- Fogalmam sincs miről beszélsz.
- Most meg tagadsz.. Hannah, Hannah.. Azt hittem ügyesebb vagy.- vállba ütöttem.
- Mondtam már, fáradt vagyok.
- Nem hiszek neked.- még mindig csak vigyorgott.- Csak egy szó, nem nehéz kimondani.- belenéztem szemeibe.
- Utállak.- elnevette magát.- Igazad volt, tényleg nem nehéz kimondani.
- Hülye vagy és terelsz szóval..
- Nem!
- Azt se tudod mit akartam mondani.- nevetett.
- De, ismerlek. Vagy ha mégsem nem számít, a válaszom nem.
- Ne már legalább had mondjam végig.- kortyoltam egyet a narancsléből.
- Kímélj meg tőle.- elnevettem magam. Leugrottam a székről és egy puszit nyomtam az arcára majd elmentem.
- Hova mész?
- Minél távolabb tőled.
- Én is szeretlek.
- Tudom.- ő a konyhából én pedig az ajtóból kiabáltam. Ilyenek vagyunk mi. Nevetve léptem ki az utcára. Az egész napot a városban töltöttem. Hiába.. Imádom. Már kezdett besötétedni amikor úgy döntöttem elindulok haza. Ja, csakhogy az egyik szálloda előtt hatalmas tömeg volt. A kíváncsiságomnak hála odamentem. Tinilányok lepték el az egész járdát és mindenkinek a kezében ott volt a telefon. Megkérdeztem, hogy mi van itt. Az egyik lány azt mondta Niall Horan van itt. Először azt hittem megőrült, de amint megpillantottam a kék szemeket a véleményem megváltozott. Találkozott a tekintetünk, elmosolyodtam ahogy ő is. Leállt a lányokkal fényképezkedni és aláírásokat osztogatni. Kaptam egy sms-t, hogy menjek a hátsó bejárathoz és Paul ott fog várni. Úgy is volt, az előcsarnokban kellett megvárnom amíg Niall végez. Annyi ideje nem láttam már. Amint belépett az ajtón és észrevett egymás felé siettünk, egymás elé érve karjai közé zárt.
- Hogy kerülsz ide?
- Miattad jöttem.
- Miattam?- elmosolyodott és bólintott.
- Gyere.- kézen fogott és a lift felé húzott. A szobájába mentünk.- Meglepettnek tűnsz.
- Mert az vagyok. Nem számítottam rá, hogy idejössz, de.. Örülök neki.
- Tényleg?
- Igen.- elmosolyodtam.
- Will miatt jöttél ide, ugye?
- Niall..
- Bízhatsz bennem.
- Tudom, de a te érdekedben nem mondtam semmit.- kérdőn nézett rám. Sóhajtottam és folytattam.- Will tervez valamit. Azt mondta menjek el a városból és ne álljak az útjába különben azok bánják akiket szeretek, nem tehettem mást. Ráadásul Ryant is majdnem megtalálta. Nem kockáztathatok. Neki semmi köze ehhez az egészhez, nem veszíthetem el, de ha megtudja ki ő már tud zsarolni.
- Szóval..- bólintottam.
- Ezért is nem akartam barátokat.. Mert tud velük zsarolni.
- Miért nem mondtad el?- megrántottam a vállamat.
- Visszatartottam egy bizonyítékot több éven keresztül, ha ő megy valószínűleg én is.
- Gyerek voltál és folyamatosan zsarolt, kétlem, hogy bárki is az ő oldalán állna, főleg ha látnák a felvételt.
- Nem tudom Niall, és ha nem? Oké gyerek voltam, és most? Most már nem vagyok az! Egyébként is, szerinted hinnének nekem? Mert szerintem nem. Hogy magyarázhatnám ezt meg?
- Nem kell egyedül csinálnod, én itt vagyok melletted.. Ahogy Ryan és a többiek is.
- Ejtsük ezt a témát.
- Han kérlek.
- Miért van az, hogy mindig csak Will a téma nálunk?
- Ez nem igaz.
- Te is tudod, hogy nagyon is igaz. Miatta jöttem el és most.. Most itt állok és róla beszélek.- nem válaszolt ezért elfordítottam a fejemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése