28. fejezet

- Mit tettél?!- karját nyakamhoz nyomta, ezzel a falnak szorított. Egyszerre küzdöttem a levegőhiánnyal, Will karjával és a könnyeimmel. Még mindig nem értem, hogy képes a házamban ki-be járkálni csak úgy simán.
- M.. Miről beszélsz?
- A videódról!
- Nem csináltam semmit.. Ott a fiókban..- elengedett és a szekrényhez ment. Kihúzta a hozzá tartozó egyetlen fiókot és kirámolt belőle mindent, de a pendrive természetesen nem volt ott.
- Nincs itt!- tényleg? Ennyire hülyének néz, hogy majd csak egyszerűen bedobom a fiókba és kész, el van rejtve? Odamentem és kissé félrelöktem, hogy megmutassam neki. Kivettem a falapot, de nem volt alatta. Felpattantam és minél távolabb mentem tőle, le sem tagadhattam volna ijedtségemet. Ott kellett volna lennie.
- Hol van?- a fejemet ráztam.
- Tegnap még ott volt.
- A kis barátod vitte el?
- Mi? Nem! Niall napok óta Amerikában van. N.. Nem tudom mi történt.
- Nem?! Majd én megmondom mi fog, ha az a cucc a rendőrségen köt ki. Valaki fizetni fog érte!
- Will.. Én..
- Kerítsd elő vagy te leszel az a valaki Hannah.
- Will!- karja után nyúltam, de hiába, kisietett a házból, becsapva maga után az ajtót. Kezemmel a falba ütöttem többször egymás után. Ha nem tudom meg, hogy ki lopta el, nekem annyi.. Behunytam szemeimet és mély levegőt vettem, meg kellett nyugodnom. Fogalmam sincs mi és hogyan történt, de minél előbb lépnem kell, ugyanis kaptam egy üzenetet, hogy holnap estig van időm megtudni kinél van, ha nem sikerül, úgy is tudom mi fog történni. Azt viszont nem tudom, hogy hova menjek, azonban egy valamiben biztos vagyok, Niall, Ryan és Juan sem tudhatnak erről.. Örülök, hogy mind a hárman jelenleg több ezer kilométerre vannak tőlem, nem akarom most, hogy itt legyenek.. Persze jobb és gyorsabb lenne, ha nem kéne egyedül csinálnom mindent, de most ez van. Felvettem a fekete dzsekimet és elmentem Jameshez, ha valaki tud segíteni, akkor az ő. Lehet, hogy nem úgy bántam vele legutóbb, ahogy kellett volna, de ő sem, és ha be akarja tartani az apámnak tett ígéretét, akkor kénytelen lesz segíteni nekem. Arcomat a sálamba rejtettem a hideg elől, már csak az eső hiányzik.. Legalább nem lakik olyan messze, így nem kellett sokáig fagyoskodnom odakint. Miután beengedett mindent elmondtam neki, kezdve Will őrjöngésétől a  tőle kapott üzenetig.
- Egy valamit nem értek.
- Csak egyet?- leintettem.
- Ha tudta, hogy nincs nálam a videó.. Honnan?- összeszűkítettem szemeimet.
- Belső ember.- egyszerre vágtuk rá, épp, hogy kimondtam, már le is esett a válasz.
- De ki? Bárki lehetett..- sóhajtottam.- Még te is.
- Hű, köszi.
- Mindenkit számításba kell venni.- megrántottam a vállamat.
- Azután történt miután megölette a pasast..
- Ismerted?
- Nem.. Régóta tudta, hogy elárulja, ki is használta ezt, de már nem volt többé szükség rá.
- Biztató.- elmosolyodott a reakciómon.- Csak menj haza, majd én mindent elintézek.
- De..
- Hannah, kérlek ne ellenkezz.- már az ajtóban voltunk, ezt elég gyorsan lerendeztük..
- Köszönöm.
- Majd akkor tedd, ha megtudtam kinél van.- bólintottam majd már mentem is, nem szándékoztam tovább a hidegben állni. Az ajtóm előtt egy fehér boríték várt, felvettem majd bementem. Nem volt rajta semmi, se név, se címzett, semmi. Kinyitottam, egy fehér lap és egy kulcs volt benne, a papírra csupán pár mondat volt írva, lényegében az, hogy ha tudni akarom hol a felvételem akkor menjek ma este a megadott címre. Honnan tudjam, hogy nem átverés? Kit érdekel.. Minden meg kell tennem jelenleg..
Fogtam a kulcsot és elmentem a megadott címre, ami egy egyszerű családi házhoz tartozott. A villany égett odabent, csak szorongattam a kulcsot a kezembe, be kéne csöngetnem, vagy mi van? Leellenőriztem még egyszer a címet, jó helyen voltam. Egy esély.. Kinyitottam az ajtót majd beléptem, az előszoba üres volt. A nappaliba mentem, amint beléptem minden szem rám szegeződött, majd pillanatokon belül folytatták a beszélgetést. Egyetlen ismerős arc sem volt a helységben, körül voltam véve idegen emberekkel. Kételyeim voltak afelől, hogy jó helyen járok-e, de mivel nem üvöltöttek le és lökdöstek ki m hogy mégis mit keresek a nappalijukban, ezért gondolom ide kellett jönnöm.
- Azt hittem idősebb.- összeszűkítettem szemeimet.
- Külsőleg lehet, hogy fiatalabbnak tűnik, de az esze megvan.- egymás között próbáltak suttogni, csupán a suttogás nem jött össze.
- Öhm.. Hallok mindent.- a sötét hajú férfi elmosolyodott, majd mutatta, hogy menjek oda. Némi habozás után közelebb léptem hozzájuk, de nem ültem le, amit megtanultam az évek alatt az az, hogy jobb tartani azt a pár lépés távolságot.
- Jó itt látni.
- Te törtél be és loptad el a pendrive-ot?- senki sem válaszolt.- Miért?
- Willnek nem sok gyenge pontja van, majdhogynem semmi, és amint hallottam erről a felvételről, léptem. Megfigyeltünk pár napja és amikor nem voltál otthon..- összecsapta kezeit majd egy elégedett mosolyt villantott.- Jobban tetszett volna, ha bekopogok és elkérem?
- Ohh, szóval ez vicces? Igen, az.. Főleg, hogy ha nem kapom vissza, holnap nagy valószínűséggel egy golyót ereszt a fejembe!
- És ha azt mondom tudok segíteni?
- Hogyan?
- Te segítesz nekem, én pedig cserébe felajánlom a védelmem.
- Oké, először is.. Ha bele is mennék, mit kéne tennem? Másodszor pedig, védelmet?
- Együtt működsz velem cserébe nem hagyom, hogy golyót eresszen a fejedbe, csak hogy a te szavaiddal éljek.
- Honnan tudjam, hogy nem versz át?- felém dobott valamit, amit el is kaptam.. A pendrive volt az.- Ellopod, most meg visszaadod?- felvontam szemöldökömet.- Ettől még nem fogok bízni benned.
- Mi kell hozzá?
- Kezdetnek a neved.. Aztán lenne néhány kérdésem. Miért pont én? Mit akarsz csinálni? Tudod mit csinál Will az árulókkal?
- Bill vagyok, és egy konkurencia a számára.- megrántotta a vállát, de arcán továbbra is ott volt a mosoly.- Ismered már Willt és az összes lépését..- felnevettem.- És amit te is, csak kicsit másképp.. Én nem a rácsok mögé akarom küldeni, hanem a föld alá. Az utolsó kérdésedre pedig a válasz, hogy ezért van a védelem, de nem tartom veled a kapcsolatot.. Csak ha kell. Neked csupán annyit kell tenned, hogy tartod a szád és megőrzöd a videót.
- Minek kell neked, ha meg akarod ölni?
- Hogy mindenki megfizessen a tettéért.
- És akkor most őszintén.. Én minek kellek ehhez? Lemásolod a videót, onnantól kezdve azt csinálsz amit akarsz.
- Mint már mondtam, ha kellesz úgy is megtudod.
- És ha azt mondom nem? Nem vagyok egy báb, akit kedvedre rángathatsz.
- Reméltem, hogy megtudjuk beszélni..- elgondolkodott.- Barátiasan, de ha nem, én is tudok ezt-azt.
- Én pedig nem vagyok hülye és ne hidd azt, hogy nem tudnálak véletlenül beköpni neki egy kis hazugsággal.. Még a bizalmába is férkőzhetnék.. Lehet azt kéne csinálnom..- elmosolyodtam néhányuk arcán.
- Én mondtam, hogy okos lány..- a szemeimet forgattam.
- Ismertem apádat, ő i...
- Ne beszélj róla, oké? És ne próbálj meg manipulálni vele, csak mert nem ismertem se őt, se a kapcsolatait, nem fogok senkinek sem a nyakába ugrani aki azt állítja, hogy barátok voltak.- várt néhány pillanatot.
- Szóval..?
- De ha átversz... Nem csak neked vannak kapcsolataid..- bólintott majd a kezembe nyomott még egy pendrive-ot, egy másolatot arra az esetre ha Willnek kéne a felvétel. Megbeszéltünk pár dolgot és már ott sem voltam. Fogalmam sincs arról, hogy ez jó vagy rossz döntés volt, de nem is akarom tudni. Will megkapja a felvételt ha kell neki, Bill pedig állítása szerint hetekig nem fog keresni. Szeretné ha meglepetéskén érné majd ez az egész, ezért egy kicsit kivár és majd csöndben fog lépni. Nekem mindegy egészen addig, amíg Will rá nem jön, vagy nem kezdi el sejteni a dolgokat.. Ez az én titkom, nem mondhatom el senkinek, persze bízok Niallben és a többiekben is, de ezt most tényleg nem szabad.~

Ryan karjai szorosan fonódtak körém, jó érzés volt újra vele lenni, régen láttam már és szörnyen hiányzott, mint mindig.. Tényleg nem tudnék nélküle élni, hogy is tudnék ha ő volt az a személy, akire egész életemben számíthattam. Butaság azt hinni, hogy akik nem egy városban élnek nem tudják tartani a kapcsolatot.. Ez nem igaz, minden lehetséges csak akarni kell, és ha fontos neked valaki, a távolság mit sem ér. Csupán pár óráig voltunk kint, és sétáltunk, utána a filmezést választottuk. Nem is lett volna ezzel baj, ha meg tudtunk volna egyezni abban, hogy mit nézzünk. Mindig "összeveszünk" rajta, de természetesen mindig ő nyer, ma sem volt másképp, így végül is nem tudtam milyen filmet választ.
- Lásd be Han.. Jobb vagyok nálad.- vigyorgott.
- Hogyne..- nevetve löktem vállon és reméltem, hogy érzékeli az iróniát hangomban.
- Ne már, imádni fogod.
- Az összesnél ezt mondtad..
- Igen, te meg az összesnél bealudtál.- elnevettem magam.
- Mindennek oka van.
- Úgy gondolod, Drágám?- megfordultam.
- Mit keresel itt?- Ry mellé húzódtam.
- Inkább hogy képzelted, hogy hazudsz nekem?
- Mi van?
- A felvétel Drágám.. A felvétel..
- Nálad van.
- Miről beszél?- Ry nézett rám.
- El sem mondtad neki?
- Will.. Mond el mit akarsz és tűnj el a házamból.
- Mikor lett belőled áruló?- ijedtségembe megszorítottam a barátom karját, aki még mindig engem nézett és válaszra vált. Lebuktam..
- Han..?
- Ugye tudod mi jár azoknak akik e...
- Menj innen Will.
- Azt hittem egy csapat vagyunk.
- Soha nem voltunk és nem is leszünk.. Mondtam már, én nem tartozok bele a bandádba..
- Kár.. Akkor is ellenem fordultál, amit nem szeretek.
- Valaki elmondaná mi folyik itt?
- Ryan.. Ryan.. Úgy sem lenne sok értelme.- összeszűkítettem szemeimet.- Legközelebb higgy nekem, és ne szövetkezz ellenem.- pisztolyt rántott elő dzsekijének egyik zsebéből és habozás nélkül húzta meg a ravaszt. Felsikítottam..
- Nem!- lábaim megadták magukat, látásomat könnyek homályosították. Mire felnéztem Will már sehol sem volt. A vérző sebre nyomtam kezemet.- N.. Nem lesz semmi baj..- sós cseppek folytak végig arcomon miközben a mentősökkel beszéltem. A gyomrom görcsbe rándult és a mellkasomban szorító fájdalom uralkodott.- Tarts ki Ry.. Kérlek tarts ki.- mindenem remegett, a szobát elárasztotta a vörös folyadék kellemetlen szaga, nem tudtam tisztán gondolkodni.. Kétségbe voltam esve és a pánik úrrá lett rajtam.. Halvány mosoly jelent meg arcán.
- Szeretlek Han..- hangja alig hallható volt, látszódott rajta, hogy a levegővel küszködik.
- Mindjárt itt vannak Ry.. Nem lesz baj..
- Nem..
- Nem hagyhatsz itt..- a levegő nehéznek tűnt, szenvedtem vele, ahogy a könnyeimmel is, de hiába.. A fény lassan kialudt kék szemeiből, behunyta őket, de többé már nem nyitotta ki..- Nem.. Nem.. Nem! Ry kérlek..- mindent megtettem amire képes voltam, de már túl késő volt.- Szükségem van rád.. Nem hagyhatsz itt..- hangom elfúlt, mellkasára dőltem. A fájdalom méregként öntötte el egész testemet....

27. fejezet

- Niall tegyél le!- próbáltam komoly lenni, de nem ment, csupán nevetni tudtam karjai között.- Ha ledobsz megütlek.- mintha meg sem hallotta volna szavaimat, csak nevetett. Pár pillanat múlva azonban végre a két lábamon álltam, és a fejemet ráztam. Levettem fejéről a Heat-es sapiját és a sajátomra húztam. Le akarta venni rólam, de elléptem előle és az asztal másik vége felé siettem. Kérdőn nézett rám, megrántottam a vállamat és az arca miatt elnevettem magam.
- Kérem vissza.- a fejemet ráztam és az ajkamba haraptam. Olyan aranyos amikor komolynak akar tűnni, csak nem jön össze neki.- Han..
- Te se tettél le.
- Az más.
- Nem is.- levettem a sapiját a fejemről.
- Olyan vagy, mint egy kisgyerek.- rám villantotta tökéletes, édes mosolyát.
- Akkor ezt kisgyerek módjára megtartom, nekem úgy is jobban áll.- újra a fejemre került a Heat-es sapi és kihasználva az alkalmat a nappaliba siettem, ahol elkapta a derekamat és magához húzott. Hát.. Ennyit a tervemről. Felé fordultam és az arcát néztem, elégedett tekintettel nézett le rám. Meglöktem, mire közelebb húzott és egy lágy csókot lehelt ajkamra, persze a sapka lekerült fejemről amiért próbáltam szomorú arcot vágni, de nem jött be, elkezdett csikizni, így nevetésben törtem ki. Utálom ha ezt csinálja, mindig megfájdul a hasam a sok nevetéstől.
- Zavarok?- mind a ketten megálltunk és a hang irányába fordultunk. Na nem..- Nagyon édesek vagytok, de most beszélnünk kell.- unottan mondta végig a mondatot.
- Hogy jutottál be?
- Az nem számít. Inkább az számít, hogy mit képzeltél?
- Mi van?
- A videó, Drága Hannah.. Az van.- megrántottam a vállamat.- Nem értem a kis magánakciódat.. Ismersz már.
- Én nem tartozok bele a bandádba, vagy akárminek is hívod..
- Nem szeretem az árulókat, de te akartad Hannah! Akkor légy szemtanúja annak amiről pofázok.- szemei szinte lángoltak, teste megfeszült és kezeit ökölbe szorította. Megrémített.. Will hosszú idők óta először, újra megrémített.- Te itt maradsz.- Niallre nézett, az említett pedig rám. Felé fordultam és lehúztam magamhoz, hogy csakis ő hallhassa szavaimat.
- Nem lesz semmi baj.
- Bármi van.. Nem számít mi.. Azonnal hívj fel és elviszlek onnan, oké?- bólintottam, majd karjai közé bújtam. Tudom, hogy félt, de azt is, hogy bízik bennem. Nem szól közbe, mert tudja, hogy ez nem az ő dolga, csupán támogat a háttérben, ami sokat jelent nekem, de őszintén, nem is várom el, hogy beleszóljon az ilyen beszélgetésekbe, mert nem akarom, hogy belekeveredjen ebbe az őrületbe.

Apró és valljuk be, nem túl meggyőző mosolyt küldtem a kis szőke barátom felé, mielőtt Will karon ragadott volna és kirángatott a házból. Ahogy kiléptünk az ajtón, az utcát már sötétség borította és hevesen zuhogó, jéghideg eső csípte arcomat. Egy fekete kocsiba szálltunk be, ahol a kinti levegővel ellentétben kellemes meleg fogadott, de ez nem tartott sokáig. Alig pár perces utazás után a jármű megállt és mindenki kiszállt belőle, így újból a hideg, nedves idő fogadott. Őszintén? Nem mertem megszólalni, mert valójában fogalmam sem volt miért is vagyok pontosan ott ahol, de a szívem vadul kalapált odabent, és a légzésem is gyorsabb volt a szokottnál. Alig láttam valamit, csupán egy lámpa égett a sikátorban, de az is erősen pislákolt. Mint egy horrorfilmben.. Szuper.
- Ő mit keres itt?- az idegen pasas felém bökött fejével. Szólásra nyitottam számat, de nem tudtam mit mondani. Láthatta rajtam zaklatottságomat, mert nagy, sietős léptekkel szelte át a közöttünk levő távolságot.- Kicsit fiatal vagy még, nem? Gondolom nem önszántadból jöttél..- a fejemet ráztam.- Jobb ha lelépsz minél előbb kislány.- úgy beszélt, hogy csak is én hallhassam. Furcsa.. Mert még soha senki sem mondott ilyeneket nekem amikor Will elhozott ezekre.
- Nem lehet.
- Sajnálom.- Will intett nekem, hogy menjek oda, persze eleget tettem kérésének, de nem tudtam nem a férfit nézni. Átlagosnak tűnt, magas, vékony.. Sötét haját eső áztatta, már régóta lehetett itt, mert a ruhájából szemmel láthatóan is csavarni lehetett volna a vizet. Kék szemei szinte világítottak az időnként megvillanó lámpafényben.
- Drágám, gondolom érdekel miért hoztalak el.- nem válaszoltam.- Hogy megmutassam mi jár az árulóknak.- arcára mosoly ült.- Nem szeretem a téglákat.- hátrébb léptem egy lépést, de magam sem tudom miért. Bólintott egyet, mire elsült egy fegyver. A sötétben csak annyit láttam, hogy valaki a földre esik, de amikor a lámpa újra égett.. Apró sikoly hagyta el torkomat, kezeimet számra tapasztottam. Nem tudtam visszatartani könnyeimet, mindenem remegett. Eszembe jutott egy hasonló este..
Elsült a fegyver. Szám elé kaptam a kezemet. A test élettelenül esett le a lépcsőn, pont elénk. Lerogytam.- Bill.. Bill kérlek.. Kérlek szépen.- hiába szólongattam.. Alig láttam valamit a könnyektől.- Amanda! Vidd innen Stellát! Nem jöhettek le!- kiabáltam, de Will pofon vágott majd elindult fel a lépcsőn. Próbáltam feltartani de az én erőm mit sem ér az övéhez képest. A fegyver újra és újra elsült. Esélyem sem volt reagálni. Felsikítottam és a könnyeim szabad utat törtek maguknak. Hirtelen nem tudtam mit csinálni. Teljesen lesokkoltak a látottak és a levegőhiány is problémát okozott. Élettelenül csuklottak össze előttem a testek. Minden egy perc töredéke volt. A szívembe éles fájdalom hasított, mint ha csak kitépték volna a helyéről és torkom is elszorult. Egy hang sem jött ki a számon. Csak sírtam és némán tátogtam. Fogalmam sincs mit mondhattam volna. Vagy mit tehettem volna. A földre rogytam, de mindenem remegett.
- Hannah!- megragadta karomat, de leráztam magamról kezeit.
- Ne érj hozzám!
- Ugyan már.. Annyi ilyet láttál már.
- Undorító vagy.- hangom kissé hisztérikus volt, de nem tehettem róla. Sokkolt ez az egész. Lábaim megadták magukat és térdre rogytam, de szinte azonnal fel is pattantam. Esővízzel keveredett vér szívódott a világos színű farmeromba. Ha eddig nem pánikoltam, akkor abban a pillanatban már igen. Kezeimről lemosta a zuhogó eső a vérrel keveredett folyadékot, de a ruhámról nem. Senki sem figyelt rám, így elfutottam onnan. Csak minél messzebb akartam kerülni attól a szörnyetegtől. Amikor úgy éreztem elég távol kerültem tőle, egy fának dőlve felhívtam Niallt. Nagy nehezen elmondtam neki hol vagyok és szerencsére perceken belül már meg is érkezett. Körém terített egy nagy takarót majd beszálltunk az autóba. Otthon akartam lenni és elfelejteni a látottakat. Nem szólalt meg az úton, de többször is láttam rajta, hogy szólásra nyitja száját, azonban ezeknek csak egy-egy apró sóhaj volt a vége. Amint hazaértünk már mentem is zuhanyozni, le akartam mosni magamról a történteket, mindent, de hiába.. A ruháimat a kandalló tüzébe dobtam, minek tartsam meg ha úgy sem fogom ezek után már hordani.. Niall karjai közé zárt és karomat simogatta.
- Megölte.- suttogtam és a tűzbe meredtem.- Azt mondta elárulta, és.. Megölte.- sós cseppek folytak végig arcomon. Kezembe vettem a bögrét és aprót kortyoltam a gőzölgő teából.- Nem tudom meddig bírom még.. Ez az egész.. Kikészít.
- Akkor talán ideje lenne lépned.
- Ha odaadom a videót.. Előbb lő le, mint hogy az ügy a bíróságra kerülne.
- Nem akarom, hogy tovább szenvedj.
- Tudom.- arcomat mellkasába fúrtam.

26. fejezet

Sziasztok Drágák!
Bocsi, hogy mostanában ritkán vannak új részek, de eléggé szenvedek velük és azt meg nem akarom, hogy rosszat kelljen olvasni. Igyekszem gyorsan írni a részeket, de nehéz ha semmi ötletem nincs. Remélem megértitek és azért velem maradtok.:) 

Puszi xx

Tudom mit kell tennem. Még ha ezzel nagy valószínűséggel bajba is sodrom majd magam. Már nem számít. Nem, ha mindenki elárul, nem ha az az ember, aki elmondása szerint az apám testvére volt, hazudott nekem. Ha tényleg olyan fontos lettem volna neki, mint ahogy azt mondta, akkor nem hazudott volna és most nem tartanék New Orleansba. Niall ellenezte.. Ryan ellenezte az ötletemet.. De tudom, hogy oda fogja adni azt ami nekem kell, mert ő meg azt tudja, hogy ez az én életem és fontos számomra ez az egész. Bevallom kissé félek, de nem ez lesz az első ilyen alkalom, szóval túlélem ezt is, mint eddig minden mást.
Ahogy leszállt a gép furcsa érzés kapott el. Annyira maradnék itt napokig, vagy hónapokig, nem csak pár óráig.. Akárhányszor idejövök mindig ugyan ez az érzés.. Ez az én otthonom, nem pedig London, hiába ott születtem. Én itt nőttem fel, nekem igazából itt van az otthonom, nem pedig Londonban, de ott van Niall, ezért le kell nyelnem ezt az érzést és továbblépnem. Nem tartott sokáig mire Ry házához értem, sóhajtva csöngettem be, még ha volt is kulcsom. Érdekes lett volna csak úgy beállítanom..
- Hannah?- mielőtt bármit is mondhattam volna szorosan ölelt magához.
- Szia Claire.- széles mosoly ült arcomra.
- Gyere be Kicsim.. El sem hiszem, hogy itt látlak.- Ry a nappaliban állt amikor beléptünk az ajtón, de amint észrevett már sietett is felém, végül karjai közt kötöttem ki.
- Na végre.
- Várj, te tudtad, hogy Han idejön és nem szóltál?
- Csak pár órára marad.
- Akkor is szólhattál volna.
- Anya ne már.- kissé elnevettem magam.- Gyere.- kézen ragadott és a szobájába húzott. Persze nem hagyott addig, amíg mindent el nem meséltem, és hogy mi ez a hirtelen jött ötlet. Lemásolta a videót és az egyik pendrive-ot a kezembe nyomta.- Biztos vagy benne?
- Nem.- nevettem.
- Ne nevess, mert ez nem vicces. Rosszul is kijöhetsz belőle.- felvontam szemöldökömet és sz ajkamba haraptam, hogy elfojtsam mosolyom.- Mi van ha megint el kell menned? Itt keresnének először.. Madrid, Detroit.. Ebbe is belegondoltál? Hova mész?
- Mindenre gondoltam Ry.- elmosolyodtam.
- Képes vagy elhagyni Niallt is, ha úgy adódik?
- Megértené.
- Figyelj Han..
- Döntöttem.
- Tudom, és azt is, hogy már lehetetlenség erről lebeszélni, de légy óvatos.
- Igyekszem.- eltűrtem egy tincset a fülem mögé és mély levegőt vettem.- Kérhetek valamit?
- Han n..
- Shh..- a szavába vágtam.- Nem a végrendeletem ne izélj már.- vállon löktem, de ő csak a szemeit forgatta.- Ha valami lenne ezután, vagy eltűnnék.. Vagy fogalmam sincs mi történne.. Akkor elmennél Bridgethez?
- A nevelőa..
- Az anyámhoz.- bólintottam.- Megmondanád neki, hogy szeretem és hálás vagyok?
- Úgy beszélsz, mint ha tényleg valami katasztrófa fog történni.
- Nézd.. Ez a videó szálakat fog felszakítani Will múltjából és, hogy rájöjj miért történt minden ki kell bogoznod ezeket. Túl sok ember múltját rejti ez a pár másodperc és nem hiszem, hogy ezek az emberek elnézőek lennének.. Tudom, hogy ezzel sok mindenki kerül bajba, de nem érdekel. Őket sem érdekli az én életem, engem sem fog az övék.
- Még akkor is ha már normális életet élnek? Biztos vagy benne Han..?
- Azt hittem mellettem vagy.- összeszűkítettem szemeimet.
- Melletted vagyok, de nem gondolod, hogy ezzel tönkreteszel több száz..- megrántotta a vállát.- Életet..?
- Ez a több száz ember tette tönkre a családomat.. Különben is.. Hoznunk kell áldozatokat a siker érdekében.
- Hallod magad? Teljesen úgy beszélsz mint Will..
- Csak.. Ne hasonlítgass hozzá, oké? 
- Sajnálom, nem akartalak megbántani.- lehajtottam fejemet.- Elpuhultál csajszi, mi van veled?- vigyorogva lökött vállon. A fejemet ráztam és mosolyogtam.- Vagy inkább ki? Kitalálhatom? Szőke, kék szemű és ír..
- Szörnyű vagy.- a fejemet ráztam.~

Ryan elérte a célját, a fejembe férkőzött a szavaival. De nem az "ügyben érintett" emberek miatt aggódok.. Hanem miatta.. Niall miatt.. Juan, Colin, Zack.. Will ismeri a gyenge pontjaimat és ha meg tudja mit tettem ott fog visszavágni ahol a legjobban fáj, és ezt nagyon nem akarom, nem akarom őket ebbe belekeverni vagy azt, hogy bántsák őket. Nem tehetnek semmiről, csak.. Beléptek az életembe és közel kerültek a szívemhez.. Ez minden amit elkövettek.. Még Zack miatt is aggódom, de a legjobban Niallt féltem.. Ha neki baja esik.. Azt nem élem túl. Furcsa.. Sose éreztem még ilyet senki iránt sem, és sosem engedtem be ennyire senkit se az életembe.. Én csak.. Fogalmam sincs mit tegyek.. Mindenem azt ordítja odabent, hogy adjam át a videót és vessek véget az egésznek, de egy apró részem azt, hogy ne, mert lehet, hogy csak jobban ártok vele.. Mivel teljesen összezavarodtam inkább felhívtam Niallt és megkértem, hogy jöjjön át. 
- Odaadtad nekik?- épp, hogy kinyitottam az ajtót máris nekem szegezte kérdését. A fejemet ráztam és mutattam, hogy jöjjön be. Ahogy ültünk az ágyamon őt nézve csak azon járt az agyam, hogy nem veszíthetem el. Nem élném túl, ha nem láthatnám a ragyogó kék szemeit, az édes mosolyát.. Ha nem hallhatnám a hangját, a nevetését.. Nem érezhetném finom illatát és érintését.. Nem tudok Niall nélkül élni, ő az én drogom és egyben a gyenge pontom is.- Han..
- Tessék?
- Elmondod mi történt?- elmosolyodott.- Néha belenéznék a fejedbe, ilyenkor min gondolkodsz.. Amikor se kép, se hang.- elnevettem magam és a fejemet ráztam.
- Nem, nem néznél bele.
- Akkor csak mond, mit mondott Ryan?
- Szerinte nem kéne odaadnom.
- És szerinted?
- Csak.. Azt tudom, hogy nem akarom, hogy bántsák a barátaimat.
- Han.. Ez a te döntésed.
- Igen, és pont ez az, hogy.. Választanom kell.. A szeretteim és magam között. Ha odaadom a videót, honnan tudjam, hogy nem küldik rád, Ryanre, Juanra és a többiekre az embereiket.. Niall én ezt nem akarom.. De Willt véglegesen a rácsok mögött látni viszont igen.
- Hé..- végigsimított arcomon.- Ez a te életed Han, én nem akarlak befolyásolni, mert úgy döntesz ahogy te akarsz.
- Én csak.. Félek.
- Elleneztem, de bárhogy döntesz én ott leszek melletted, nem kell félned.