27. fejezet

- Niall tegyél le!- próbáltam komoly lenni, de nem ment, csupán nevetni tudtam karjai között.- Ha ledobsz megütlek.- mintha meg sem hallotta volna szavaimat, csak nevetett. Pár pillanat múlva azonban végre a két lábamon álltam, és a fejemet ráztam. Levettem fejéről a Heat-es sapiját és a sajátomra húztam. Le akarta venni rólam, de elléptem előle és az asztal másik vége felé siettem. Kérdőn nézett rám, megrántottam a vállamat és az arca miatt elnevettem magam.
- Kérem vissza.- a fejemet ráztam és az ajkamba haraptam. Olyan aranyos amikor komolynak akar tűnni, csak nem jön össze neki.- Han..
- Te se tettél le.
- Az más.
- Nem is.- levettem a sapiját a fejemről.
- Olyan vagy, mint egy kisgyerek.- rám villantotta tökéletes, édes mosolyát.
- Akkor ezt kisgyerek módjára megtartom, nekem úgy is jobban áll.- újra a fejemre került a Heat-es sapi és kihasználva az alkalmat a nappaliba siettem, ahol elkapta a derekamat és magához húzott. Hát.. Ennyit a tervemről. Felé fordultam és az arcát néztem, elégedett tekintettel nézett le rám. Meglöktem, mire közelebb húzott és egy lágy csókot lehelt ajkamra, persze a sapka lekerült fejemről amiért próbáltam szomorú arcot vágni, de nem jött be, elkezdett csikizni, így nevetésben törtem ki. Utálom ha ezt csinálja, mindig megfájdul a hasam a sok nevetéstől.
- Zavarok?- mind a ketten megálltunk és a hang irányába fordultunk. Na nem..- Nagyon édesek vagytok, de most beszélnünk kell.- unottan mondta végig a mondatot.
- Hogy jutottál be?
- Az nem számít. Inkább az számít, hogy mit képzeltél?
- Mi van?
- A videó, Drága Hannah.. Az van.- megrántottam a vállamat.- Nem értem a kis magánakciódat.. Ismersz már.
- Én nem tartozok bele a bandádba, vagy akárminek is hívod..
- Nem szeretem az árulókat, de te akartad Hannah! Akkor légy szemtanúja annak amiről pofázok.- szemei szinte lángoltak, teste megfeszült és kezeit ökölbe szorította. Megrémített.. Will hosszú idők óta először, újra megrémített.- Te itt maradsz.- Niallre nézett, az említett pedig rám. Felé fordultam és lehúztam magamhoz, hogy csakis ő hallhassa szavaimat.
- Nem lesz semmi baj.
- Bármi van.. Nem számít mi.. Azonnal hívj fel és elviszlek onnan, oké?- bólintottam, majd karjai közé bújtam. Tudom, hogy félt, de azt is, hogy bízik bennem. Nem szól közbe, mert tudja, hogy ez nem az ő dolga, csupán támogat a háttérben, ami sokat jelent nekem, de őszintén, nem is várom el, hogy beleszóljon az ilyen beszélgetésekbe, mert nem akarom, hogy belekeveredjen ebbe az őrületbe.

Apró és valljuk be, nem túl meggyőző mosolyt küldtem a kis szőke barátom felé, mielőtt Will karon ragadott volna és kirángatott a házból. Ahogy kiléptünk az ajtón, az utcát már sötétség borította és hevesen zuhogó, jéghideg eső csípte arcomat. Egy fekete kocsiba szálltunk be, ahol a kinti levegővel ellentétben kellemes meleg fogadott, de ez nem tartott sokáig. Alig pár perces utazás után a jármű megállt és mindenki kiszállt belőle, így újból a hideg, nedves idő fogadott. Őszintén? Nem mertem megszólalni, mert valójában fogalmam sem volt miért is vagyok pontosan ott ahol, de a szívem vadul kalapált odabent, és a légzésem is gyorsabb volt a szokottnál. Alig láttam valamit, csupán egy lámpa égett a sikátorban, de az is erősen pislákolt. Mint egy horrorfilmben.. Szuper.
- Ő mit keres itt?- az idegen pasas felém bökött fejével. Szólásra nyitottam számat, de nem tudtam mit mondani. Láthatta rajtam zaklatottságomat, mert nagy, sietős léptekkel szelte át a közöttünk levő távolságot.- Kicsit fiatal vagy még, nem? Gondolom nem önszántadból jöttél..- a fejemet ráztam.- Jobb ha lelépsz minél előbb kislány.- úgy beszélt, hogy csak is én hallhassam. Furcsa.. Mert még soha senki sem mondott ilyeneket nekem amikor Will elhozott ezekre.
- Nem lehet.
- Sajnálom.- Will intett nekem, hogy menjek oda, persze eleget tettem kérésének, de nem tudtam nem a férfit nézni. Átlagosnak tűnt, magas, vékony.. Sötét haját eső áztatta, már régóta lehetett itt, mert a ruhájából szemmel láthatóan is csavarni lehetett volna a vizet. Kék szemei szinte világítottak az időnként megvillanó lámpafényben.
- Drágám, gondolom érdekel miért hoztalak el.- nem válaszoltam.- Hogy megmutassam mi jár az árulóknak.- arcára mosoly ült.- Nem szeretem a téglákat.- hátrébb léptem egy lépést, de magam sem tudom miért. Bólintott egyet, mire elsült egy fegyver. A sötétben csak annyit láttam, hogy valaki a földre esik, de amikor a lámpa újra égett.. Apró sikoly hagyta el torkomat, kezeimet számra tapasztottam. Nem tudtam visszatartani könnyeimet, mindenem remegett. Eszembe jutott egy hasonló este..
Elsült a fegyver. Szám elé kaptam a kezemet. A test élettelenül esett le a lépcsőn, pont elénk. Lerogytam.- Bill.. Bill kérlek.. Kérlek szépen.- hiába szólongattam.. Alig láttam valamit a könnyektől.- Amanda! Vidd innen Stellát! Nem jöhettek le!- kiabáltam, de Will pofon vágott majd elindult fel a lépcsőn. Próbáltam feltartani de az én erőm mit sem ér az övéhez képest. A fegyver újra és újra elsült. Esélyem sem volt reagálni. Felsikítottam és a könnyeim szabad utat törtek maguknak. Hirtelen nem tudtam mit csinálni. Teljesen lesokkoltak a látottak és a levegőhiány is problémát okozott. Élettelenül csuklottak össze előttem a testek. Minden egy perc töredéke volt. A szívembe éles fájdalom hasított, mint ha csak kitépték volna a helyéről és torkom is elszorult. Egy hang sem jött ki a számon. Csak sírtam és némán tátogtam. Fogalmam sincs mit mondhattam volna. Vagy mit tehettem volna. A földre rogytam, de mindenem remegett.
- Hannah!- megragadta karomat, de leráztam magamról kezeit.
- Ne érj hozzám!
- Ugyan már.. Annyi ilyet láttál már.
- Undorító vagy.- hangom kissé hisztérikus volt, de nem tehettem róla. Sokkolt ez az egész. Lábaim megadták magukat és térdre rogytam, de szinte azonnal fel is pattantam. Esővízzel keveredett vér szívódott a világos színű farmeromba. Ha eddig nem pánikoltam, akkor abban a pillanatban már igen. Kezeimről lemosta a zuhogó eső a vérrel keveredett folyadékot, de a ruhámról nem. Senki sem figyelt rám, így elfutottam onnan. Csak minél messzebb akartam kerülni attól a szörnyetegtől. Amikor úgy éreztem elég távol kerültem tőle, egy fának dőlve felhívtam Niallt. Nagy nehezen elmondtam neki hol vagyok és szerencsére perceken belül már meg is érkezett. Körém terített egy nagy takarót majd beszálltunk az autóba. Otthon akartam lenni és elfelejteni a látottakat. Nem szólalt meg az úton, de többször is láttam rajta, hogy szólásra nyitja száját, azonban ezeknek csak egy-egy apró sóhaj volt a vége. Amint hazaértünk már mentem is zuhanyozni, le akartam mosni magamról a történteket, mindent, de hiába.. A ruháimat a kandalló tüzébe dobtam, minek tartsam meg ha úgy sem fogom ezek után már hordani.. Niall karjai közé zárt és karomat simogatta.
- Megölte.- suttogtam és a tűzbe meredtem.- Azt mondta elárulta, és.. Megölte.- sós cseppek folytak végig arcomon. Kezembe vettem a bögrét és aprót kortyoltam a gőzölgő teából.- Nem tudom meddig bírom még.. Ez az egész.. Kikészít.
- Akkor talán ideje lenne lépned.
- Ha odaadom a videót.. Előbb lő le, mint hogy az ügy a bíróságra kerülne.
- Nem akarom, hogy tovább szenvedj.
- Tudom.- arcomat mellkasába fúrtam.