26. fejezet

Sziasztok Drágák!
Bocsi, hogy mostanában ritkán vannak új részek, de eléggé szenvedek velük és azt meg nem akarom, hogy rosszat kelljen olvasni. Igyekszem gyorsan írni a részeket, de nehéz ha semmi ötletem nincs. Remélem megértitek és azért velem maradtok.:) 

Puszi xx

Tudom mit kell tennem. Még ha ezzel nagy valószínűséggel bajba is sodrom majd magam. Már nem számít. Nem, ha mindenki elárul, nem ha az az ember, aki elmondása szerint az apám testvére volt, hazudott nekem. Ha tényleg olyan fontos lettem volna neki, mint ahogy azt mondta, akkor nem hazudott volna és most nem tartanék New Orleansba. Niall ellenezte.. Ryan ellenezte az ötletemet.. De tudom, hogy oda fogja adni azt ami nekem kell, mert ő meg azt tudja, hogy ez az én életem és fontos számomra ez az egész. Bevallom kissé félek, de nem ez lesz az első ilyen alkalom, szóval túlélem ezt is, mint eddig minden mást.
Ahogy leszállt a gép furcsa érzés kapott el. Annyira maradnék itt napokig, vagy hónapokig, nem csak pár óráig.. Akárhányszor idejövök mindig ugyan ez az érzés.. Ez az én otthonom, nem pedig London, hiába ott születtem. Én itt nőttem fel, nekem igazából itt van az otthonom, nem pedig Londonban, de ott van Niall, ezért le kell nyelnem ezt az érzést és továbblépnem. Nem tartott sokáig mire Ry házához értem, sóhajtva csöngettem be, még ha volt is kulcsom. Érdekes lett volna csak úgy beállítanom..
- Hannah?- mielőtt bármit is mondhattam volna szorosan ölelt magához.
- Szia Claire.- széles mosoly ült arcomra.
- Gyere be Kicsim.. El sem hiszem, hogy itt látlak.- Ry a nappaliban állt amikor beléptünk az ajtón, de amint észrevett már sietett is felém, végül karjai közt kötöttem ki.
- Na végre.
- Várj, te tudtad, hogy Han idejön és nem szóltál?
- Csak pár órára marad.
- Akkor is szólhattál volna.
- Anya ne már.- kissé elnevettem magam.- Gyere.- kézen ragadott és a szobájába húzott. Persze nem hagyott addig, amíg mindent el nem meséltem, és hogy mi ez a hirtelen jött ötlet. Lemásolta a videót és az egyik pendrive-ot a kezembe nyomta.- Biztos vagy benne?
- Nem.- nevettem.
- Ne nevess, mert ez nem vicces. Rosszul is kijöhetsz belőle.- felvontam szemöldökömet és sz ajkamba haraptam, hogy elfojtsam mosolyom.- Mi van ha megint el kell menned? Itt keresnének először.. Madrid, Detroit.. Ebbe is belegondoltál? Hova mész?
- Mindenre gondoltam Ry.- elmosolyodtam.
- Képes vagy elhagyni Niallt is, ha úgy adódik?
- Megértené.
- Figyelj Han..
- Döntöttem.
- Tudom, és azt is, hogy már lehetetlenség erről lebeszélni, de légy óvatos.
- Igyekszem.- eltűrtem egy tincset a fülem mögé és mély levegőt vettem.- Kérhetek valamit?
- Han n..
- Shh..- a szavába vágtam.- Nem a végrendeletem ne izélj már.- vállon löktem, de ő csak a szemeit forgatta.- Ha valami lenne ezután, vagy eltűnnék.. Vagy fogalmam sincs mi történne.. Akkor elmennél Bridgethez?
- A nevelőa..
- Az anyámhoz.- bólintottam.- Megmondanád neki, hogy szeretem és hálás vagyok?
- Úgy beszélsz, mint ha tényleg valami katasztrófa fog történni.
- Nézd.. Ez a videó szálakat fog felszakítani Will múltjából és, hogy rájöjj miért történt minden ki kell bogoznod ezeket. Túl sok ember múltját rejti ez a pár másodperc és nem hiszem, hogy ezek az emberek elnézőek lennének.. Tudom, hogy ezzel sok mindenki kerül bajba, de nem érdekel. Őket sem érdekli az én életem, engem sem fog az övék.
- Még akkor is ha már normális életet élnek? Biztos vagy benne Han..?
- Azt hittem mellettem vagy.- összeszűkítettem szemeimet.
- Melletted vagyok, de nem gondolod, hogy ezzel tönkreteszel több száz..- megrántotta a vállát.- Életet..?
- Ez a több száz ember tette tönkre a családomat.. Különben is.. Hoznunk kell áldozatokat a siker érdekében.
- Hallod magad? Teljesen úgy beszélsz mint Will..
- Csak.. Ne hasonlítgass hozzá, oké? 
- Sajnálom, nem akartalak megbántani.- lehajtottam fejemet.- Elpuhultál csajszi, mi van veled?- vigyorogva lökött vállon. A fejemet ráztam és mosolyogtam.- Vagy inkább ki? Kitalálhatom? Szőke, kék szemű és ír..
- Szörnyű vagy.- a fejemet ráztam.~

Ryan elérte a célját, a fejembe férkőzött a szavaival. De nem az "ügyben érintett" emberek miatt aggódok.. Hanem miatta.. Niall miatt.. Juan, Colin, Zack.. Will ismeri a gyenge pontjaimat és ha meg tudja mit tettem ott fog visszavágni ahol a legjobban fáj, és ezt nagyon nem akarom, nem akarom őket ebbe belekeverni vagy azt, hogy bántsák őket. Nem tehetnek semmiről, csak.. Beléptek az életembe és közel kerültek a szívemhez.. Ez minden amit elkövettek.. Még Zack miatt is aggódom, de a legjobban Niallt féltem.. Ha neki baja esik.. Azt nem élem túl. Furcsa.. Sose éreztem még ilyet senki iránt sem, és sosem engedtem be ennyire senkit se az életembe.. Én csak.. Fogalmam sincs mit tegyek.. Mindenem azt ordítja odabent, hogy adjam át a videót és vessek véget az egésznek, de egy apró részem azt, hogy ne, mert lehet, hogy csak jobban ártok vele.. Mivel teljesen összezavarodtam inkább felhívtam Niallt és megkértem, hogy jöjjön át. 
- Odaadtad nekik?- épp, hogy kinyitottam az ajtót máris nekem szegezte kérdését. A fejemet ráztam és mutattam, hogy jöjjön be. Ahogy ültünk az ágyamon őt nézve csak azon járt az agyam, hogy nem veszíthetem el. Nem élném túl, ha nem láthatnám a ragyogó kék szemeit, az édes mosolyát.. Ha nem hallhatnám a hangját, a nevetését.. Nem érezhetném finom illatát és érintését.. Nem tudok Niall nélkül élni, ő az én drogom és egyben a gyenge pontom is.- Han..
- Tessék?
- Elmondod mi történt?- elmosolyodott.- Néha belenéznék a fejedbe, ilyenkor min gondolkodsz.. Amikor se kép, se hang.- elnevettem magam és a fejemet ráztam.
- Nem, nem néznél bele.
- Akkor csak mond, mit mondott Ryan?
- Szerinte nem kéne odaadnom.
- És szerinted?
- Csak.. Azt tudom, hogy nem akarom, hogy bántsák a barátaimat.
- Han.. Ez a te döntésed.
- Igen, és pont ez az, hogy.. Választanom kell.. A szeretteim és magam között. Ha odaadom a videót, honnan tudjam, hogy nem küldik rád, Ryanre, Juanra és a többiekre az embereiket.. Niall én ezt nem akarom.. De Willt véglegesen a rácsok mögött látni viszont igen.
- Hé..- végigsimított arcomon.- Ez a te életed Han, én nem akarlak befolyásolni, mert úgy döntesz ahogy te akarsz.
- Én csak.. Félek.
- Elleneztem, de bárhogy döntesz én ott leszek melletted, nem kell félned.