28. fejezet

- Mit tettél?!- karját nyakamhoz nyomta, ezzel a falnak szorított. Egyszerre küzdöttem a levegőhiánnyal, Will karjával és a könnyeimmel. Még mindig nem értem, hogy képes a házamban ki-be járkálni csak úgy simán.
- M.. Miről beszélsz?
- A videódról!
- Nem csináltam semmit.. Ott a fiókban..- elengedett és a szekrényhez ment. Kihúzta a hozzá tartozó egyetlen fiókot és kirámolt belőle mindent, de a pendrive természetesen nem volt ott.
- Nincs itt!- tényleg? Ennyire hülyének néz, hogy majd csak egyszerűen bedobom a fiókba és kész, el van rejtve? Odamentem és kissé félrelöktem, hogy megmutassam neki. Kivettem a falapot, de nem volt alatta. Felpattantam és minél távolabb mentem tőle, le sem tagadhattam volna ijedtségemet. Ott kellett volna lennie.
- Hol van?- a fejemet ráztam.
- Tegnap még ott volt.
- A kis barátod vitte el?
- Mi? Nem! Niall napok óta Amerikában van. N.. Nem tudom mi történt.
- Nem?! Majd én megmondom mi fog, ha az a cucc a rendőrségen köt ki. Valaki fizetni fog érte!
- Will.. Én..
- Kerítsd elő vagy te leszel az a valaki Hannah.
- Will!- karja után nyúltam, de hiába, kisietett a házból, becsapva maga után az ajtót. Kezemmel a falba ütöttem többször egymás után. Ha nem tudom meg, hogy ki lopta el, nekem annyi.. Behunytam szemeimet és mély levegőt vettem, meg kellett nyugodnom. Fogalmam sincs mi és hogyan történt, de minél előbb lépnem kell, ugyanis kaptam egy üzenetet, hogy holnap estig van időm megtudni kinél van, ha nem sikerül, úgy is tudom mi fog történni. Azt viszont nem tudom, hogy hova menjek, azonban egy valamiben biztos vagyok, Niall, Ryan és Juan sem tudhatnak erről.. Örülök, hogy mind a hárman jelenleg több ezer kilométerre vannak tőlem, nem akarom most, hogy itt legyenek.. Persze jobb és gyorsabb lenne, ha nem kéne egyedül csinálnom mindent, de most ez van. Felvettem a fekete dzsekimet és elmentem Jameshez, ha valaki tud segíteni, akkor az ő. Lehet, hogy nem úgy bántam vele legutóbb, ahogy kellett volna, de ő sem, és ha be akarja tartani az apámnak tett ígéretét, akkor kénytelen lesz segíteni nekem. Arcomat a sálamba rejtettem a hideg elől, már csak az eső hiányzik.. Legalább nem lakik olyan messze, így nem kellett sokáig fagyoskodnom odakint. Miután beengedett mindent elmondtam neki, kezdve Will őrjöngésétől a  tőle kapott üzenetig.
- Egy valamit nem értek.
- Csak egyet?- leintettem.
- Ha tudta, hogy nincs nálam a videó.. Honnan?- összeszűkítettem szemeimet.
- Belső ember.- egyszerre vágtuk rá, épp, hogy kimondtam, már le is esett a válasz.
- De ki? Bárki lehetett..- sóhajtottam.- Még te is.
- Hű, köszi.
- Mindenkit számításba kell venni.- megrántottam a vállamat.
- Azután történt miután megölette a pasast..
- Ismerted?
- Nem.. Régóta tudta, hogy elárulja, ki is használta ezt, de már nem volt többé szükség rá.
- Biztató.- elmosolyodott a reakciómon.- Csak menj haza, majd én mindent elintézek.
- De..
- Hannah, kérlek ne ellenkezz.- már az ajtóban voltunk, ezt elég gyorsan lerendeztük..
- Köszönöm.
- Majd akkor tedd, ha megtudtam kinél van.- bólintottam majd már mentem is, nem szándékoztam tovább a hidegben állni. Az ajtóm előtt egy fehér boríték várt, felvettem majd bementem. Nem volt rajta semmi, se név, se címzett, semmi. Kinyitottam, egy fehér lap és egy kulcs volt benne, a papírra csupán pár mondat volt írva, lényegében az, hogy ha tudni akarom hol a felvételem akkor menjek ma este a megadott címre. Honnan tudjam, hogy nem átverés? Kit érdekel.. Minden meg kell tennem jelenleg..
Fogtam a kulcsot és elmentem a megadott címre, ami egy egyszerű családi házhoz tartozott. A villany égett odabent, csak szorongattam a kulcsot a kezembe, be kéne csöngetnem, vagy mi van? Leellenőriztem még egyszer a címet, jó helyen voltam. Egy esély.. Kinyitottam az ajtót majd beléptem, az előszoba üres volt. A nappaliba mentem, amint beléptem minden szem rám szegeződött, majd pillanatokon belül folytatták a beszélgetést. Egyetlen ismerős arc sem volt a helységben, körül voltam véve idegen emberekkel. Kételyeim voltak afelől, hogy jó helyen járok-e, de mivel nem üvöltöttek le és lökdöstek ki m hogy mégis mit keresek a nappalijukban, ezért gondolom ide kellett jönnöm.
- Azt hittem idősebb.- összeszűkítettem szemeimet.
- Külsőleg lehet, hogy fiatalabbnak tűnik, de az esze megvan.- egymás között próbáltak suttogni, csupán a suttogás nem jött össze.
- Öhm.. Hallok mindent.- a sötét hajú férfi elmosolyodott, majd mutatta, hogy menjek oda. Némi habozás után közelebb léptem hozzájuk, de nem ültem le, amit megtanultam az évek alatt az az, hogy jobb tartani azt a pár lépés távolságot.
- Jó itt látni.
- Te törtél be és loptad el a pendrive-ot?- senki sem válaszolt.- Miért?
- Willnek nem sok gyenge pontja van, majdhogynem semmi, és amint hallottam erről a felvételről, léptem. Megfigyeltünk pár napja és amikor nem voltál otthon..- összecsapta kezeit majd egy elégedett mosolyt villantott.- Jobban tetszett volna, ha bekopogok és elkérem?
- Ohh, szóval ez vicces? Igen, az.. Főleg, hogy ha nem kapom vissza, holnap nagy valószínűséggel egy golyót ereszt a fejembe!
- És ha azt mondom tudok segíteni?
- Hogyan?
- Te segítesz nekem, én pedig cserébe felajánlom a védelmem.
- Oké, először is.. Ha bele is mennék, mit kéne tennem? Másodszor pedig, védelmet?
- Együtt működsz velem cserébe nem hagyom, hogy golyót eresszen a fejedbe, csak hogy a te szavaiddal éljek.
- Honnan tudjam, hogy nem versz át?- felém dobott valamit, amit el is kaptam.. A pendrive volt az.- Ellopod, most meg visszaadod?- felvontam szemöldökömet.- Ettől még nem fogok bízni benned.
- Mi kell hozzá?
- Kezdetnek a neved.. Aztán lenne néhány kérdésem. Miért pont én? Mit akarsz csinálni? Tudod mit csinál Will az árulókkal?
- Bill vagyok, és egy konkurencia a számára.- megrántotta a vállát, de arcán továbbra is ott volt a mosoly.- Ismered már Willt és az összes lépését..- felnevettem.- És amit te is, csak kicsit másképp.. Én nem a rácsok mögé akarom küldeni, hanem a föld alá. Az utolsó kérdésedre pedig a válasz, hogy ezért van a védelem, de nem tartom veled a kapcsolatot.. Csak ha kell. Neked csupán annyit kell tenned, hogy tartod a szád és megőrzöd a videót.
- Minek kell neked, ha meg akarod ölni?
- Hogy mindenki megfizessen a tettéért.
- És akkor most őszintén.. Én minek kellek ehhez? Lemásolod a videót, onnantól kezdve azt csinálsz amit akarsz.
- Mint már mondtam, ha kellesz úgy is megtudod.
- És ha azt mondom nem? Nem vagyok egy báb, akit kedvedre rángathatsz.
- Reméltem, hogy megtudjuk beszélni..- elgondolkodott.- Barátiasan, de ha nem, én is tudok ezt-azt.
- Én pedig nem vagyok hülye és ne hidd azt, hogy nem tudnálak véletlenül beköpni neki egy kis hazugsággal.. Még a bizalmába is férkőzhetnék.. Lehet azt kéne csinálnom..- elmosolyodtam néhányuk arcán.
- Én mondtam, hogy okos lány..- a szemeimet forgattam.
- Ismertem apádat, ő i...
- Ne beszélj róla, oké? És ne próbálj meg manipulálni vele, csak mert nem ismertem se őt, se a kapcsolatait, nem fogok senkinek sem a nyakába ugrani aki azt állítja, hogy barátok voltak.- várt néhány pillanatot.
- Szóval..?
- De ha átversz... Nem csak neked vannak kapcsolataid..- bólintott majd a kezembe nyomott még egy pendrive-ot, egy másolatot arra az esetre ha Willnek kéne a felvétel. Megbeszéltünk pár dolgot és már ott sem voltam. Fogalmam sincs arról, hogy ez jó vagy rossz döntés volt, de nem is akarom tudni. Will megkapja a felvételt ha kell neki, Bill pedig állítása szerint hetekig nem fog keresni. Szeretné ha meglepetéskén érné majd ez az egész, ezért egy kicsit kivár és majd csöndben fog lépni. Nekem mindegy egészen addig, amíg Will rá nem jön, vagy nem kezdi el sejteni a dolgokat.. Ez az én titkom, nem mondhatom el senkinek, persze bízok Niallben és a többiekben is, de ezt most tényleg nem szabad.~

Ryan karjai szorosan fonódtak körém, jó érzés volt újra vele lenni, régen láttam már és szörnyen hiányzott, mint mindig.. Tényleg nem tudnék nélküle élni, hogy is tudnék ha ő volt az a személy, akire egész életemben számíthattam. Butaság azt hinni, hogy akik nem egy városban élnek nem tudják tartani a kapcsolatot.. Ez nem igaz, minden lehetséges csak akarni kell, és ha fontos neked valaki, a távolság mit sem ér. Csupán pár óráig voltunk kint, és sétáltunk, utána a filmezést választottuk. Nem is lett volna ezzel baj, ha meg tudtunk volna egyezni abban, hogy mit nézzünk. Mindig "összeveszünk" rajta, de természetesen mindig ő nyer, ma sem volt másképp, így végül is nem tudtam milyen filmet választ.
- Lásd be Han.. Jobb vagyok nálad.- vigyorgott.
- Hogyne..- nevetve löktem vállon és reméltem, hogy érzékeli az iróniát hangomban.
- Ne már, imádni fogod.
- Az összesnél ezt mondtad..
- Igen, te meg az összesnél bealudtál.- elnevettem magam.
- Mindennek oka van.
- Úgy gondolod, Drágám?- megfordultam.
- Mit keresel itt?- Ry mellé húzódtam.
- Inkább hogy képzelted, hogy hazudsz nekem?
- Mi van?
- A felvétel Drágám.. A felvétel..
- Nálad van.
- Miről beszél?- Ry nézett rám.
- El sem mondtad neki?
- Will.. Mond el mit akarsz és tűnj el a házamból.
- Mikor lett belőled áruló?- ijedtségembe megszorítottam a barátom karját, aki még mindig engem nézett és válaszra vált. Lebuktam..
- Han..?
- Ugye tudod mi jár azoknak akik e...
- Menj innen Will.
- Azt hittem egy csapat vagyunk.
- Soha nem voltunk és nem is leszünk.. Mondtam már, én nem tartozok bele a bandádba..
- Kár.. Akkor is ellenem fordultál, amit nem szeretek.
- Valaki elmondaná mi folyik itt?
- Ryan.. Ryan.. Úgy sem lenne sok értelme.- összeszűkítettem szemeimet.- Legközelebb higgy nekem, és ne szövetkezz ellenem.- pisztolyt rántott elő dzsekijének egyik zsebéből és habozás nélkül húzta meg a ravaszt. Felsikítottam..
- Nem!- lábaim megadták magukat, látásomat könnyek homályosították. Mire felnéztem Will már sehol sem volt. A vérző sebre nyomtam kezemet.- N.. Nem lesz semmi baj..- sós cseppek folytak végig arcomon miközben a mentősökkel beszéltem. A gyomrom görcsbe rándult és a mellkasomban szorító fájdalom uralkodott.- Tarts ki Ry.. Kérlek tarts ki.- mindenem remegett, a szobát elárasztotta a vörös folyadék kellemetlen szaga, nem tudtam tisztán gondolkodni.. Kétségbe voltam esve és a pánik úrrá lett rajtam.. Halvány mosoly jelent meg arcán.
- Szeretlek Han..- hangja alig hallható volt, látszódott rajta, hogy a levegővel küszködik.
- Mindjárt itt vannak Ry.. Nem lesz baj..
- Nem..
- Nem hagyhatsz itt..- a levegő nehéznek tűnt, szenvedtem vele, ahogy a könnyeimmel is, de hiába.. A fény lassan kialudt kék szemeiből, behunyta őket, de többé már nem nyitotta ki..- Nem.. Nem.. Nem! Ry kérlek..- mindent megtettem amire képes voltam, de már túl késő volt.- Szükségem van rád.. Nem hagyhatsz itt..- hangom elfúlt, mellkasára dőltem. A fájdalom méregként öntötte el egész testemet....