5. fejezet

Mostanában sok időt töltök Amandával. Őszintén? Nem hittem volna, hogy így fogad, hogy ilyen kedves lesz velem, de azt se gondoltam volna, hogy én így fogok viselkedni. Mindig is erős dühöt éreztem amikor a szüleimről volt szó, nem számított semmi, de most ez másképp van. Minden megváltozott.. Stella is sokat van velünk, amit nem is bánok mert nagyon aranyos kislány, de fura, hogy ő a féltestvérem, bár neki tetszik. Na nem mintha nekem nem, csak szoknom kell ezt az egészet, főleg akkor tetszik neki minden ha Niall is ott van. Igen, imádja őket, akárcsak Niall a kislányt. Rákérdeztem nemrég, hogy Nate miben halt meg, de nem válaszolt, elterelte a témát. Én nem erőltetem csak szerettem volna tudni és nem is akartam bunkó lenni, de valamilyen szinten jogom van tudni. Vagy nem? Furcsa, hogy Amandának és Natenek hívom őket? Nekem az lenne az ha anyának hívnám Amandát. Egyszer talán eljön annak is az ideje, de most még nem tudom. Megbocsájtottam neki. Ilyenkor más.. Amikor vele vagy. Már nem számít mit mondtál a múltban, mégiscsak az anyád. Az is igaz, hogy ő az aki ott hagyott az otthon küszöbén, de már tudom miért tette. 
Ryannel mostanában hanyagoljuk a beszélgetést. Elmondtam neki mindent egy hosszas telefonban, de megbeszéltük, hogy az ő érdekében nem keressük egymást egy ideig, csak amíg leül ez az egész. Persze rohadtul hiányzik a vele való beszélgetés de ez van, inkább nem kockáztatok. Niallel és a többiekkel rengeteg időt töltök, azt hiszem új barátokat szereztem. Sőt Niallel a kapcsolatunk szorosabb lett és most nem csak a csókra gondolok. Randizgatunk egy ideje. Ezt kérte tőlem Harry az első randi előtt az edzésekért cserébe. Ha már itt tartunk kezdek egyre jobban belejönni ebbe az egész edzés dologba Scott folyton a ringgel jön, de olyankor inkább átmegyek a terem másik felébe. Engem nem fog oda felrángatni az biztos, ő egy izomagy én meg.. Én meg nem vagyok. Persze tudom, hogy nem ütne erősen, de akik bent vannak azokra sok szem szegeződik úgyhogy köszi nem. Visszatérve Niallre pár napja is elvitt vacsorázni és hihetetlen volt. Nagyon, nagyon jól érzem magam mellette és igen bevallom tetszik nekem, de erről a témáról nem vagyok hajlandó tovább beszélni. Megtartom magamnak egy ideig..
Willel nem beszéltem azóta a bizonyos telefon óta. Valamit tervez és félő, hogy én leszek az aki a rövidebbet húzza. Ismerem már.. Egyszerűbb lenne most elmenni amíg ő meghúzza magát valahol, de képtelen vagyok. Pont ezért nem akartam barátokat, mert visszatartanak, de miért is mennék el? Itt van nekem Niall, Amanda, Stella és a többiek. Hülye lennék elhagyni ezt a várost, viszont ha a jövőben az ő védelmük érdekében el kéne mennem gondolkodás nélkül megteszem. Nem élném túl ha miattam esne bajuk, ahogy azt se ha Ryannek baja esne.
- Mehetünk?- egy puszit nyomott az arcomra. Elmosolyodtam és válaszként bólintottam, ujjaink összefonódtak úgy sétáltunk. Nem szóltunk egy szót sem, még sem volt kínos a csend.
- Sziasztok.
- Szia.- elmosolyodtam.
- Amanda.- mind a kettőnket megölelt.
- Stella mindjárt jön, ha gondoljátok gyertek be addig.
- Megvárjuk kint.
- Csak egy pillanat.- eltűnt a házban. Igen, ma Niall és én fogjuk a játszótérre vinni Stellát.
- Han, Niall!- a kislány kirohant a házból és egyszerre ölelt magához minket.
- Szia Hercegnő.- Niall egy puszit nyomott az arcára.
- Vigyázzatok rá.
- Úgy lesz ne aggódj.- intettünk Amandának és megfogtuk Stell kezét.- Han..
- Han!- Niall lökött enyhén vállba szabad kezével.
- M..Mi?
- Hol jársz?- megráztam a fejemet és Stellára néztem.
- Kapok fagyit?- összenéztünk a szőkeséggel és elmosolyodtunk.
- Persze.- nagyon aranyos. Vettünk neki fagyit és meg is ette mire a játszótérhez értünk. Mi leültünk a padra amíg ő a barátnőivel a hintákhoz ment.
- Milyen napod volt?
- Egész nap Flowers néninek segítettem.- megrántottam a vállamat.- Ti mit csináltatok?
- Egész nap a medencében voltunk.- elnevette magát, válaszként vállon löktem.
- Mázlista.
- Az.- vigyorgott.- Ja mielőtt elfelejtem, Harry üzeni holnap menj a terembe 9-re.
- Minek? Úgy volt csak jövő héten lesz a következő.
- Én nem tudom.- elfordult.
- Mit titkolsz?- álla alá nyúltam és felém fordítottam arcát. Próbálta visszatartani a nevetést de nem sikerült neki.
- Semmit.
- Niall! Mond már.- csak nevetett.- Jól van.- karba tettem a kezeimet és elfordultam tőle.
- Nem mondhatom el, megígértem neki.- még mindig nevetett.- Azt mondta szeretne még egy edzést ezen a héten.- felé fordultam.
- Nem hiszek neked.- végigmértem.
- Ne csináld már.- nevetett.
- Én nem csinálok semmit.- vigyorogtam.- Te nem mondod az igazat.
- És ha ezt csinálom?- ajkait enyémre tapasztotta.- Akkor hiszel nekem?
- Talán.- az ajkamba haraptam.
- Hogy te milyen vagy.- nevetett.
- Na milyen?
- Nem fogom növelni az egódat már bocsánat.- elnevettük magunkat. 
- Te viszont bolond vagy.- vállára hajtottam a fejemet.
- Én is szeretlek.
- Sose mondtam, hogy szeretlek.
- Nem is kell, látom rajtad.- felnéztem rá, ő csak vigyorgott.
- Beteg vagy.- elnevettem magam zavaromban.
- Szóval most már beteg vagyok?
- Olyasmi.
- Hannah, Niall nézzétek mit kaptam attól a bácsitól.- a szemben levő pad felé mutatott. Niallel összenéztünk.
- Idegenektől nem fogadhatsz el semmit, anyukád megmondta.
- De..
- Hannahnak igaza van hercegnő. Kapsz helyette mást, oké?- Niall vette ki a kezéből a nyalókát, Stell csak szomorúan bólintott.
- Vidd haza, majd én beszélek vele.
- Nem, itt az ideje, hogy én beszéljek vele.
- Niall ne vitatkozz! Bízz bennem, kérlek és maradj vele. Amanda nincs otthon, de tudod hol a pótkulcs, utána én is odamegyek. - válasz helyett bólintott. Egy puszit nyomtam mind a kettőjük arcára és megvártam amíg elmennek majd a szemben levő padhoz mentem és leültem a viszonylag régen látott személy mellé.- Hagyd őt békén.
- Ez csak egy nyalóka volt Hannah.
- Igen.. Tőled.
- Nem gondolod, hogy képes lennék bántani egy gyereket?
- Nem is emlékszel mi volt Detroitban? Akkor képes voltál bántani az embereiddel együtt.
- Az a múltban történt.. Megváltoztam.
- Te sosem fogsz megváltozni.
- Te mindig csak a rosszat látod másokban Hannah.
- Mit akarsz?
- Amit eddig és lenne egy különleges kérésem.- kérdőn néztem rá.- Kérem vissza a fegyveremet.- felnevettem.
- Keresd a Temzében.
- Nem tehetted.
- Ohh dehogynem.
- Ha így akarsz játszani..
- Nem akarok játszani sehogy. 
- Késő Hannah, az idő már ketyeg.
- Most..
- Szóval ő az új barátod? Niall Horan? Nem vagy kispályás, de ahogy elnézem a többiekkel is jól kijössz. Milyen kár lenne ha bajuk esne, vagy Amandával történne valami. De még szörnyűbb lenne ha a kis Stellát baleset érné.
- Ne fenyegess Will.
- Ez nem a te döntésed.
- Szállj ki az életemből! Nagyon unom már a hülye játékaidat, szeretnék normális életet élni. Nélküled!
- Sajnos ez nem így működik. Úgy ugrálsz ahogy én mondom.
- Nem vagyok a bábod.
- Mindig is az voltál Hannah.
- És mit szólnál ha elmennék a rendőrségre? Mondjuk most.- felálltam.
- Én a helyedben nem tenném.
- Üres szavakkal nem mész semmire Will.
- Kérdezd meg a barátodat, hogy mit lát ha kinéz az ablakon. Csak nem egy fekete Range Rovert az út másik oldalán?
- Te nem vagy normális.
- Csak hívd fel.- elővettem a telefonomat és Niall számát hívtam.
- Minden oké?
- Niall, látsz egy fekete Range Rovert az út másik oldalán?
- Ott áll, igen, miért?
- N..Nemfontos. Vigyázz Stellára! Sietek ahogy tudok.
- Hannah mi f..- letettem és visszaültem.
- Mit akarsz most tőlem?
- Hagyd el a várost.
- Tessék?
- Hagyd el a várost és ne állj az utamba.
- Mit akarsz tenni?
- Az nem rád tartozik, de jobban teszed ha rám hallgatsz.
- És ha nem?
- Egyszerű, a döntés a te kezedben van. Vagy elmész és megóvod a szeretteidet, vagy maradsz és vállalod a következményeket.- felkelt és elment. Fogalmam sincs mitévő legyek..

- Jól vagy?
- Én igen, ti?
- Mi is, Stella fönt alszik. Mi volt ez az egész?
- Sziasztok.- Amanda lépett be az ajtón. Köszönöm. Örülök, hogy nem kell rá válaszolnom, képtelen lennék neki elmondani ezt az egészet.
- Szia. Stella fönt alszik, mi megyünk is.
- Nem maradtok?
- Nem, mennünk kell.
- Köszönöm, hogy vigyáztatok rá.
- Szívesen.- elköszöntünk tőle és kiléptünk az ajtón. A kocsi már nem parkolt ott. Nem szólaltam meg, a történteken rágódtam. Nem akarom elmondani Niallnek.
- Szóval?
- Mit szóval?
- Hannah mi volt ez az egész?
- Tudod milyen Will..
- Miért érzem úgy hogy itt többről van szó.
- Nem tudom.
- Han...
- Mennem kell. Majd felhívlak, oké?- egy gyors puszit nyomtam az arcára és elsiettem.
- Hannah!- nem törődtem vele, a panzióba siettem. Bevágtam magam mögött az ajtót és feltéptem a fiókot. Kivettem belőle a pendrive-ot és a géphez csatlakoztattam. Megnézem újra azt a rohadt videót. Lecsaptam a laptopom tetejét és az ablakhoz léptem. Most mi tévő legyek? Kaptam egy smst. Elővettem a telefonomat és megnyitottam az üzenetet. Nem hiszem el.. Az üzenetben ez állt:

Tik tak Hannah. Az időd fogy. Egy napot kapsz vagy anyuval is az lesz mint apuval volt. Bizony kislány.. Will. xx

Nem.. Ez lehetetlen. Nem ő ölte meg.. Amanda elmondta volna.. Nem, ez nem lehet igaz. Én csak.. Szeretném ha ez az egész nem lenne igaz. Hirtelen ötletként elmentem a temetőbe, nem tudom mi hajtott, de ha már el kell mennem legalább egyszer had lássam Nate sírját. Vettem virágot, amit a sírjára tettem. Nem így terveztem az első találkozásunkat. Egyetlen egy kérdés kavargott a fejemben. Miért?

Nem tehette Will, hiszen nem tudhatta kik a szüleim. Ő mond... Vagy csak ebben a hitben akart tartani.. Úristen. Ez nem történhetett meg velem. Hogy lehettem ilyen ostoba?

- Annyira sajnálom, én nem ezt akartam.- suttogtam és elrohantam. Futottam amerre a lábaim vittek. Miután már nem bírtam a földre rogytam. Nincs más választásom. Ha Will megölte az apámat bárkit képes megölni minden bűntudat nélkül. Felálltam és a panzióba siettem, nem törődtem semmivel. Bezártam a szobám ajtaját és gyors pakolásba kezdtem. Még ma el kell mennem. Vicces. Nemrég még arról beszéltem, hogy a szeretteim védelmében képes vagyok elmenni innen és a sors iróniája, hogy most képtelen vagyok másképp dönteni. A szobát kétszer is ellenőriztem, hogy mindent elraktam-e. A neten foglaltam egy repülőjegyet. Sokat gyűjtöttem rá, ha egyszer eljön az idő legyen miből elrepülnöm. Csak egy helyre mehetek. Ryanhez. Oda nem jöhet utánam, úgy döntöttem elmegyek Niallhöz, de Amandához nem. Neki írtam egy levelet amit a táskámba süllyesztettem. Megbeszéltem mindent Flowers nénivel és az én szőke barátomhoz mentem. Félve, de becsöngettem, mindenem remegett az idegességtől, a félelemtől. Liam nyitott ajtót.

- Szia Hannah.

- Szia. Niall itt van?

- Persze, gyere be. Mindjárt szólok neki.

- Igazából.. Szeretnék vele..

- Értem.- elmosolyodott.- Fent van a szobájában.

- Köszi.- halvány mosoly jelent meg az arcomon.

- Jól vagy?- bólintottam és felmentem a lépcsőn. Az ajtajához érve mély levegőt vettem. Bekopogtam majd benyitottam.

- Han. Szia.

- Beszélnünk kell.

- Minden rendben?

- Nem, semmi sincs rendben.

- Mi történt?

- El kell mennem.

- Mi?

- El kell mennem innen.

- Mégis miért?- közelebb lépett hozzám.

- Azt.. Nem mondhatom meg, csak.. Muszáj elmennem.

- Mit mondott Will?

- Semmit.

- Hannah!

- Nem foglak ennél jobban belekeverni így is eléggé benne vagy már.

- Nem érdekel. Mit mondott?

- Miből gondolod, hogy egyáltalán miatta van ez?

- Mi másért lenne? Megtaláltad anyukádat, kiderült, hogy van egy testvéred. Mi más okból mennél pont most el? És különben is, addig nem akartál amíg ma fel nem bukkant.- oké ez jogos..

- És ha én nem akarom ezt az egészet?

- Kétlem. Erre vártál egész életedben és látom rajtad milyen boldog vagy amióta megismerted őket.

- Nem számít, nem maradhatok.

- Akkor veled megyek.

- Niall fejezd be. Ne nehezítsd meg a dolgomat, így is eléggé fáj, csak elköszönni jöttem, nem magyarázkodni.

- Nem veszíthetlek el Hannah.- nem válaszoltam. Legszívesebben ordítanék. A telefonom jelezte, hogy üzenetet kaptam.

Ryan? Ha nem akarod, hogy megtudjam hol lakik és megszerezzem a címét fogd rövidre a búcsúdat és tartsd a szád.

Niallre néztem majd újra a telefonra. Az ablakhoz siettem, a fekete Range Rover akkor hajtott el. Szememet ellepték a könnyek. Ez nem lehet igaz..

- Mi az?

- Ezt add oda Amandának, kérlek.- a kezébe adtam a borítékot.

- Mi történt Han?

- Viszlát Niall.- kisiettem a szobából. Szörnyen fájt.

- Hannah várj!- kirohantam a házból, nem törődtem a nevemet kiabáló srácokkal rohantam ahogy csak tudtam. A panzióban fogtam a cuccaimat, leadtam a kulcsot a pultnál és hagytam ott pénzt majd egyenesen a reptérre mentem.