13. fejezet

A stúdióban a dalok felvétele után nem szóltam egy szót sem. Otthon Ryan kérdezősködött, de nem mondtam neki semmit, csak hogy minden oké és ne aggódjon annyit. Persze azzal érvelt, hogy nekem mindig nagy szám van és nem megszokott ha csöndben vagyok. Inkább ráhagytam.. Tény, hogy igaza van, de ahogy a világ, úgy az emberek is változnak, így én is. Egyébként sem akartam veszekedésbe kezdeni vele, vagy elmondani az igazat. Nem tudnám elviselni ha baja esne, főleg akkor nem ha ez mind miattam történne meg, az én hibámból. Inkább hazudok neki, ha ezzel megvédem őt, mert nekem ez a legfontosabb a világon. Megvédeni Ryant, bármi áron. Nem számít, hogy nem élhetem a saját életemet, nem ha ezzel megvédem őt. Hamarosan visszamegy New Orleansba ami jó, mert távol lesz Willtől, de egyben rossz, mert távol lesz tőlem és nem tudom ki az ottani embere. Igazából nem tudom mit kéne tennem, hogy mi lenne a jó. Köpni a zsaruknak és Ry életét veszélybe sodorni, vagy tűrni ezt az egészet és így is veszélybe sodorni őt. Minden lehetőség szar és egyik sem megoldás. Csak egy megoldás létezik, de annak annyi következménye van és..
Sóhajtva keltem fel az ágyról és elmentem lezuhanyozni. Ryannel elmegyünk egy kicsit szórakozni, mind a kettőnknek jár már a kikapcsolódás és egy kis jókedv. Megcsináltam a hajamat és a szokottnál egy kicsit erősebb sminket vittem fel arcomra. A választásom egy fekete ruhára esett, egyszerű fekete magassarkúval. Fújtam magamra egy kis parfümöt, majd egy táskába beledobtam a telefonomat, némi pénzzel és kiléptem a szobám ajtaján. Ryan fekete csőnadrágot viselt, egyszerű fehér pólóval és egy fehér dorkóval.  Egymásba karolva léptünk ki London utcáira és úgy is mentünk az általunk kijelölt helyre, ami szerencsére nem volt messze a házamtól, így nem kellett órákig gyalogolnunk. Ahogy beléptünk a sötét, kihalt utcát és a csendet felváltotta a hangazavar, a tömeg és a villódzó fények. Megragadtam Ry karját és a bárpulthoz húztam. Kértünk mind a ketten valami ütős koktélt és az itallal a kezünkbe mentünk a tömegbe táncolni. Jól éreztük magunkat és senki sem akadályozott meg ebben. Csak mi voltunk, az alkohol és a jókedv. 

Ry szólt, hogy menjünk, de elleneztem, nem akartam még menni. Minek ha végre jól érezzük magunkat?
- Han most már tényleg menjünk.
- Mi bajod van? Végre kikapcsolódunk, erre most alig pár óra múlva le akarsz lépni.- hogy halljuk egymás hangját túl kellett üvöltenünk a hangos zenét. Nem értem minek akar menni, amikor ő akart ennyire jönni, plusz még csak nem is ittunk szinte semmit, ráadásul ez volt az egyik fő cél. Néha még én sem tudok kiigazodni rajta, pedig jobban ismerem bárkinél.
- Csak menjünk, oké?
- Nem. Menj ha akarsz én maradok.- sóhajtott majd megadta magát. Széles vigyorral ünnepeltem a győzelmemet és egy újabb koktéllal. Miután megittuk a koktélt újra elrángattam táncolni, nem hagyom hogy rosszul érezze magát, hiszen pár nap múlva megy vissza New Orleansba, és én szeretném ha addig a napjai boldogan telnének. A napjaink boldogan telnének.. Legszívesebben bezárnám a házba, hogy ne tudjon elmenni, de nem lehet és nem akarom erőszakkal itt tartani.
- Oké Han, most már tényleg menjünk.
- Miért akarsz ennyire menni?- Ry elnézett a másik irányba, majd furcsa tekintettel vissza rám. Aha, ismerem ezt a nézést. Karon ragadott és húzni kezdett, de leráztam magamról kezét és megálltam.- Mit nem kéne látnom?
- Han.. Menjünk.- oké.. Persze, hogy nem engedelmeskedtem neki. Keményen néztünk egymás szemébe, majd arra fordítottam tekintetemet amerre az előbb ő nézett. A sok emberen kívül nincs itt semmi sem.. Megakadt a szemem rajta. Rajtuk.. Nem bírtam levenni róluk tekintetemet. Éreztem ahogy Ryan húzni kezdett, de a lábaim nem engedelmeskedtek, nem tudtam megmozdulni.- Han..- eltűrtem egy kósza tincset a fülem mögé, majd megfogtam Ry karját, ezzel jelezve, hogy menjünk. Úgy is tettünk. Minél előbb el akartam tűnni arról a helyről, eleget láttam belőle.. Nem szóltunk egymáshoz az úton, csak csöndben sétáltunk hazafelé, de amint beléptünk az ajtón..- Jól vagy?
- Miért ne lennék? Minden oké Ry, csak fáradt vagyok.
- Aha..- elhúzta a szó végét és amolyan "tudom, hogy nincs minden oké" nézéssel nézett rám. Sóhajtottam és közelebb léptem hozzá.
- Komolyan.. Jó éjt..- egy puszit nyomtam az arcára és a szobámba mentem. Beálltam a zuhany alá és próbáltam nem a történtekre gondolni. Egyáltalán miért agyalok még mindig ezen? Miért zavar ha mással látom? Megmondtam, hogy nem szeretem, pont. Úgy látszik neki sikerült az, ami nekem nem. Tovább lépett és talált magának valaki mást, pont úgy ahogy mondtam. Ennek örülök is, de részben szörnyen fáj. Bármennyire is fáj, ennek így kell lennie.

Egy doboz fagyival a kezembe feküdtem a tv előtt. Ry elment elintézni ezt-azt, tényleg alig pár napig marad már csak, és ez tényleg nagyon rossz érzés, hogy hamarosan egyedül maradok a házban, nélküle. A csengő hangjára keltem fel a kanapéról, letettem a dobozt a dohányzóasztalra és elcsoszogtam az ajtóhoz. Kedvem lett volna ahhoz, hogy nem nyitom ki, mint ha nem lennék itthon, de amikor már elfordítottam a kulcsot a zárban nem volt vissza út. Mondhatni eléggé meglepődtem és egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Kitártam az ajtót, ezzel jelezve, hogy jöjjön be, majd a nappaliba érve mutattam, hogy üljön le.- Ry nincs itthon, nemsokára jön, elment elintézni ezt-azt.
- Én hozzád jöttem.
- Hozzám?- nem is tudtam volna letagadni meglepettségemet, még ha akartam volna se. Válasz helyett csupán bólintott. Niall.. Niall ne jöjjön hozzám és ne akarjon velem beszélni, mert.. Mert ne.. Argh, megőrülök, de komolyan. Lassan tényleg egy diliházba kötök ki, ami nem is lenne csoda, ha az életemet nézzük. Ryan most már igazán hazajöhetne, de nem fog.. Majd beesik amikor Niall épp menni készül, ez így szokott lenni.- Miért?- mivel ő nem folytatta kénytelen voltam én megtörni a csendet, bár nem szívesen tettem. Inkább ülök csöndben, minthogy beszélgessek vele most.
- Csak tudni akartam mi van veled.
- Minden oké.- az arcát fürkésztem. Ha tényleg csak ezt akarta, telefonba is elmondhatta volna. Ismerem már az embereket és biztos vagyok benne, hogy nem emiatt jött.- Igen, jól vagyok és igen, tényleg minden rendben.
- Biztos?- kérdőn néztem rá.- Úgy értem.. Ha mégsem lenne így, tudd, hogy hozzám bármikor jöhetsz.
- Majd észben tartom.
- Lou mondta, hogy tegnap ott voltál.- sóhajtott.- Én csak n..
- Ha most megpróbálod megmagyarázni ne is fáradj. Niall neked meg van a saját életed, ahogy nekem is.. Nem tartozol magyarázattal.
- Még akkor sem ha fontos vagy nekem?- legszívesebben elsírtam volna magam, de tartanom kellett a kemény álarcomat.
- Ezt annyiszor hallottam már.
- És mindvégig igaz volt.
- Miért jöttél Niall?
- Hogy megtudjam az igazat.
- Milyen igazat?
- Willről.. Miatta voltál múltkor feldúlt, tudjuk.- felnevettem.
- Szóval a hátam mögött elméleteket gyártotok és ki is beszéltek Ryannel.. Szuper.
- Han, hallgass végig.
- Nem Niall, te hallgass végig engem. Nem szorulok senki segítségére. Meg voltam egész életemben mások segítsége nélkül, ezek után is megleszek. Megmondtam, hogy ne avatkozz az életembe, én sem szólok bele a tiedbe. Ha nem hiszel nekem, nem érdekel, azt gondolsz amit akarsz, de állj le és szakadj le végre erről a témáról!
- Az egy dolog, hogy nekem hazudsz, de az más, hogy Ryannek is.
- Hagyd őt ki ebből Niall, ő az akinek semmi köze ehhez.
- Meg akarod védeni, nem? Elárulok valamit, így nem fog menni.
- Neked ehhez semmi közöd!
- Had segítsek Han. Vége lehet ennek.
- Hát nem érted? Will börtönben van! Vége van Niall, lépj túl ezen és éld tovább a fényes életedet!
- Ha ezt akarod..- éreztem, hogy bármelyik percben összetörhetek. A kiabálás csak arra jó, hogy erősnek mutassam magam, pedig fáj..- Hülyeség volt odamenni hozzád aznap és szóba állni veled. Ha nem tudunk egymással normálisan beszélni mi értelme van még tartani a kapcsolatot?! Mi értelme van ennek az egésznek? Most én mondom ki.. Felejtsük el egymást, valaki mindig megsérül kettőnk közül. Tegyünk úgy, mint ha sosem találkoztunk volna, mint ha sosem beszéltünk volna. Ha találkozunk csak szimplán levegőnek nézzük egymást és ennyi, nem több. - nem válaszoltam. Éreztem, hogy belül végleg megsemmisülök, Niall felkelt és szó nélkül ment el. Amint hallottam az ajtó csukódását minden előtört belőlem. Ezt akartam mindig is, csak nem ilyen formában és most megkaptam tessék. Azt hittem könnyebb lesz, hogy nem fáj majd ennyire, de tévedtem. A szívemet mint ha kitépték volna mellkasomból és most visszaköszön a helyéről egy üres lyuk. Niall helye.. Nem tudok kiigazodni magamon, ahogy már lassan senkin se. Elfeküdtem a kanapén,  összehúztam magam olyan kicsire, amekkorára csak tudtam és átkaroltam egy párnát. Csak sírtam és sírtam. Jelenleg ez nyújtotta nekem a megnyugvást. Nem, ez nem igaz. Szörnyen éreztem magam, fájt. Leírhatatlanul fájt minden egyes szó amit nekem mondott. Nem változtat semmin.. Igaza van, nem kellett volna találkoznunk. Nem kellett volna szóba állnom velük aznap, ahogy utána sem. Nem gondolkodtam és idiótán viselkedtem, egyáltalán miért válaszoltam nekik? Miért nem követtem azt az elvemet, hogy "senkivel se álljak le beszélgetni"? Eddig mindig bevált, de amint belenéztem gyönyörű kék szemeibe nem tudtam nem válaszolni nekik. Gyenge voltam és azt éreztem Niall lehet az aki pótolja majd Ryant, de tévedtem. Nem is kicsit, nagyon nagyot tévedtem. Éreztem, ahogy valaki végigsimít a karomon, reflexszerűen ültem fel, de izmaim ellazultak amint rájöttem, hogy Ry az. Kérdőn nézett rám, nem tudtam volna letagadni azt, hogy épp sírtam, hogy épp sírok.. Talán nem is akartam.. Önzőn fog hangzani, de talán így itt marad még mellettem. Nem akarom, hogy elmenjen, ezek után tényleg csak ő van nekem és nélküle ki tudja mire vagyok képes.
- Han, mi történt?- szemei fájdalomtól telve csillogtak. Nem szeretem így látni, de miattam sokszor van ez így. Én tényleg mindenkinek csak ártok. Egy rakás szerencsétlenség vagyok, hamis szavakkal, hamis élettel és folytonos könnyekkel, csak a baj van velem. Kénytelen voltam elmondani neki, ezt a nem túl kellemes beszélgetést, persze kihagyva a Willes részt. Ha oda eljutunk, eljutunk ahhoz is, hogy most mi is az igazság. Helyette csupán annyit mondtam, hogy azt vágta a fejemhez, hogy titkolózok, ráadásul nagyon sokat mostanában. Nembaaaaj, így végül is "csak" nőtt a Ryannek mondott hazugságok száma. Tényleg rohadt jó barát vagyok, de.. Más is ezt tenné a helyemben, nem? Remélem.. Ry nem mondott semmit a kisebb mesém után, csupán magához ölelt. Tudom mit jelent ez, azt hogy Niallnek ad igazat. Legyen így, nem érdekel.. Kit álltatok? Persze, hogy érdekel.. Ahj.. Úgy döntöttünk elmegyünk sétálni, szerinte jót tenne nekem egy kis friss levegő, felőlem.. Úgy 15 perces készülődés után végre kiléptünk az ajtón. Nem terveztük merre megyünk, csak sétáltunk amerre kedvünk tartotta. Azt se mondanám, hogy sokat beszélgettünk, ha még is teljesen más témáról, a történteket egyikünk sem hozta fel, de ez volt a cél. Az más téma, hogy az én fejembe bevéste magát egy aranyos, kék szemű, szőke hajú mosolygós fiú. Csakhogy az angyali tekintetet olykor átvette az ördögi, ami mindent a fejemhez vágott. Ilyenkor behunytam a szememet és mély levegőt vettem. Leültünk a Temze partjára és kavicsokat dobáltunk a folyóba, nem tudom miért volt jó, de az volt.
- My eyes will do the same, if you walk away, everyday, it'll rain, rain, rain.- hangom halkan szólt.
- Han, ezt ne is énekeld. Ne gondolj erre, kérlek.
- Sétálunk tovább? Ha járok, nem kattog az agyam.- egy puszit nyomott  a homlokomra majd eleget tett kérésemnek és tovább mentünk. Persze a dal nem ment ki a fejemből, sőt egyre hangosabban hallottam, Niall hangjával. Tényleg kezdek megőrülni. Ryan addig nem maradt, amíg be nem mehetett egy fánkoshoz, ugyanis ő "éhen fog halni ha nem ehet". Mivel a sor elég nagy volt, és utálom a tömeget, inkább kint vártam meg. A falnak támasztottam hátamat és behunytam a szememet. "Don't just say, goodbye, don't just say, goodbye, I'll pick up these broken pieces 'til I'm bleeding if that'll make it right." a dal egyre jobban befúrta magát elmémbe.. Nem gondolsz rá Han.. Nem lehet. Elfelejted és nem gondolsz rá.. Szerencsére Ry hamar végzett, így nem kellett sokat a hülye gondolataimba merednem. Hazafelé tartottunk, amikor az egyik étterem kültéri asztalánál 5 ismerős arcot fedeztünk fel.
- Forduljunk meg.
- Már mindegy.- ugyanis Lou észrevett és nagyba integetett nekünk. Mivel arra kellett mennünk, nem volt más választásunk és nem is akartunk bunkók lenni. Mindenki széles mosollyal az arcán üdvözölt minket, mindenki kivéve egy személyt. Próbáltam mosolyt erőltetni.
- Régen láttunk Han.
- Bocsi, kerülöm a külvilágot.
- És ahogy hallottam a zenét is.- Zaynre néztem.- Pedig nagyon jó vagy.
- Hallottuk a közös számotokat.- Niall megköszörülte a torkát én pedig nem reagáltam Liam kijelentésére, lehajtottam a fejemet.
- Mi most megyünk, hagyunk titeket.- Ryan fogott kézen. Intettünk nekik és elmentünk. Alig voltunk tőlük 10 méterre amikor szorosan kezdtem kapaszkodni Ry karjába, megszédültem és minden elsötétült egy pillanatra.- Jól vagy?- nem akartam, hogy megálljunk emiatt, de ő megállt, így kénytelen voltam én is.
- Csak.. Menjünk.