3. fejezet

- Igen?
- Felkeltettelek?
- Olyasmi.- felültem az ágyon.
- Sajnálom.
- Nem számít, mondd.
- Az edzések miatt hívlak. Ma jó lenne neked?
- Persze, mikor?- ránéztem az órára, reggel fél hét van.
- 8-kor jó?
- Tökéletes.
- A címet elküldöm üzenetben.
- Köszönöm.
- Szia.
- Szia Harry.- letettem. Kimásztam az ágyból és elmentem zuhanyozni. Miután végeztem felöltöztem és az ágyra ültem. Harry elküldte a címet, aminek utána néztem a neten, egy box klub volt. Fogalmam sincs miért pont oda visz, de oké. Fogtam a sporttáskámat és belepakoltam néhány dolgot. Tisztázzuk. Azért mert nincs rendes otthonom még nem vagyok csóró, megvan mindenem amit szeretnék a házat és a kocsit leszámítva, de már ezeken is rajta vagyok. Előkerestem a kórházi iratot és próbáltam a laptopomon rákeresni a nevekre. 
- Nane..- ééés kopogtak. Felkeltem és ajtót nyitottam.- Mit keresel itt?
- Csak látni szerettelek volna.- kérdőn néztem rá.
- Honnan tudtad, hogy itt lakom?
- Errefelé csak ez az egy panzió van.- elmosolyodott.- Bemehetek vagy..
- Gyere.- kitártam a szobám ajtaját. Mutattam, hogy üljön le. Lecsuktam a gépem tetejét és alá gyűrtem a papírt.
- Rosszkor jöttem?
- Nem, dehogy csak próbáltam rákeresni a nevekre.
- Jutottál valamire?
- Öhm.. Nem, eddig nem.
- Sajnálom. Meg fogod őket találni.- elmosolyodott.- Hogy vagy? Tudod..
- Jól, köszi.- elnéztem az arcát. Kék szemei vonzották tekintetemet.- Csak nyugodtan.- mosolyogtam. Láttam rajta.
- Szabad?
- Persze.- a kezébe vette a gitáromat és játszani kezdett rajta, a hangja és a gitár tökéletes párost alkottak. Miután befejezte visszarakta a hangszert a helyére és csak vigyorgott.
- Mi az?
- Csodálatos hangod van.
- Mondod te.- megrántottam a vállamat.- Hallottam ma lesz az első napod Harryvel.
- Igen.- ránéztem az órára.- És ha nem indulok most el, késni fogok.- vigyorogtam.
- Elvigyelek?
- Nem kell, köszi ilyenkor szeretek sétálni.
- Akkor engedd meg, hogy elkísérjelek.
- Jólvan.- mosolyogtam. Egész úton beszélgettünk, olyan könnyen megértjük egymást és annyira egyszerű vele a dolgokról beszélgetni.
- Sziasztok.- kaptam egy ölelést Harrytől, Niallel lepacsiztak.
- Csak elkísértem, nem zavarok.- maga elé tette kezeit.
- Felőlem maradhatsz, persze csak ha Hannah is szeretné.
- Felőlem is.- elmosolyodtam.
- Akkor maradok.- Niall vigyorgott.
- Arra vannak az öltözők. Megmutassam vagy..
- Megtalálom, nyugi.- elmentem arra, amerre a kis fürtös mutatott. Benyitottam a "lányöltöző" feliratú ajtónál, üres volt. Egyáltalán minek lány öltöző ha nincs is senki? Hülyeség. Leültem az egyik padra és készülődtem. Miután átöltöztem felkötöttem a hajamat. Harry miért pont bokszolni hozott? Nem értem, de ő tudja. Amikor kiléptem az ajtón beleütköztem valakibe.
- Öhm. Sajnálom.
- Ne tedd kicsikém.- fel kellett néznem rá. Vagy két fejjel magasabb volt nálam, széles vállak, izmos karok. Oké nálam mindenki nagyobb, de ez már wáó.
- Oooké.- furcsán néztem rá. El akartam menni, de kitette a kezét. Kifújtam a levegőt és visszanéztem rá.- Elmehetnék?
- El, csak hogy nem fogsz.- arcára széles mosoly ült.
- Ja, majd te mondod meg.- átbújtam a karja alatt, de elkapta a kezemet és visszahúzott.- Engedj el!
- Miért tenném?- az a gúnyos vigyora kezdett nagyon az agyamra menni.
- Utoljára mondom, hogy engedj el.- egymás szemébe néztünk.
- Jobb terveim vannak.- ennyi volt, meglendítettem szabad karomat és a kezem az arcán csattant. Elengedett.- Szép, de legközelebb ököllel üss.. Várj megmutatom.- kérdőn néztem rá. Ez becsavarodott?- Add a kezed.- eleget tettem kérésének. Ökölbe szoríttatta velem majd elrendezte ujjaimat.- Így húzz be valakinek, hidd el nagyobbat szól.
- Oké ezt nem értem. Az előbb..
- Csak provokáltalak, kíváncsi voltam meddig bírod vagy mikor adod fel. Harrynek igaza volt, nem könnyű megijeszteni, erős vagy.
- Harrynek?- a hátam mögé mutatott. Megfordultam és tőlem pár méterre ott vigyorogtak.
- Mondta, hogy jössz, gondoltam megnézem mit tudsz. Az erő megvan benned, csak irányítanod kell.
- Izé.. Sajnálom.
- Ne tedd.- vigyorgott.- Ahhoz képest, hogy milyen pici vagy, nagy erő van benned.
- Ne kezd mert ezentúl úgy ütök ahogy mutattad.- elnevette magát.
- Örülök, hogy találkoztunk...
- Hannah.
- Az én nevem Scott. Még látjuk egymást.- intettem neki és a fiúkhoz mentem.
- Ez a te műved volt?
- Talán.- Harry vigyorgott. A teremben sokan voltak. Mindenhol volt valaki. Amit legelőször kiszúrtam az a helység közepén álló ring, amiben 2 fiatal srác volt, majdnem minden szem rájuk szegeződött. Megálltam.
- Mi az?- kérdőn néztek rám.
- Ugye nekem nem kell oda mennem?
- Dehogynem.
- Ennyi ember előtt?
- Ne már, kétszer nagyobb embertől nem félsz de attól igen ha vannak körülötted?
- Olyasmi.- Harry elmosolyodott.
- Nyugi még nem mész oda. Gyere.
- Egyáltalán miért pont boksz?
- Scott már elmondta helyettem.
- Ez hogy segít megvédeni magamat és irányítani az erőmet?- macska körmöztem a levegőben az erő szót.
- Majd meglátod.- vigyorgott és eltűnt.
- Jó lesz, ne aggódj.- kérdőn néztem Niallre.- Legalább is nekem.- fintorogtam. A szőkeség leült a padra, Harry 2 kesztyűvel és 2 tappanccsal a kezében tért vissza. Befáslizta a kezemet és segített felvenni a piros bokszkesztyűket, majd ő felvette a tappancsokat. Niallből kitört a nevetés.
- Oké, Han üsd meg ezeket olyan erősen ahogy csak tudod.
- Ez miben segít nekem?
- Csak üss.- ütöttem.
- Mozogj is közbe. Lábmunka.. Aprót ugrálj, egyikről a másikra. Majd üss.- úgy csináltam ahogy mondta.- Koncentrálj.- megálltam.
- Elég nehéz ha Niall egyfolytában nevet.
- Ne már haver, segíteni szeretnék neki.
- Bocsi, de a kezed.. Mint jeti lába.- újra kitört belőle a nevetés.
- Ez hülye.- nem bírtam nem nevetni.
- Oké, sajnálom.. Befejeztem.
- Na hajrá Han.- nemtudom meddig csináltuk de jó érzés volt. Bár arról fogalmam sincs, hogy ettől hogy fogom tudni megvédeni magamat, de azért élveztem a dolgot.- Most adj bele egy kicsit többet, próbálj egy valamire koncentrálni. Legyen az egy emlék, egy arc.. Akármi. És tegyél hozzá egy érzést. Fájdalom, öröm, düh.. Abba az egy pontba gyűjtsd az összes erődet, majd üss.- várt egy picit.- Mehet?- bólintottam.
- Gyerünk Han.- Niall hangját is már régen hallottuk. Úgy tettem ahogy Harry kérte, és ütöttem.
- Wáó, oké, na ez már valami. Csak úgy érdekel.. Mire gondoltál?
- A szüleimre.
- Azt hittem Will nevét fogod mondani.
- Miatta csinálom, de ő nem érdekel.
- Ez is csak úgy érdekel de milyen érzésre koncentráltál?
- Düh és gyűlölet.
- Féltem, hogy ezt mondod.
- Nem kéne így érezned.- Niall termett ott mellettünk. Megrántottam a vállamat.
- Szerintem mára végeztünk.- segített levenni a kesztyűket.- Megvárunk kint.
- Oké.- elmosolyodtam és az öltözőbe mentem, bezártam az ajtót majd beálltam a zuhany alá aztán felöltöztem és összepakoltam. Nem gondoltam semmire csak az érzésre. Amit akkor éreztem amikor ütöttem. Átdobtam a vállamon a táskát és kimentem.
- Hogy ment?- megrántottam a vállamat.
- Jól, azt hiszem.
- Megmutatod mit tudsz?
- Talán majd máskor.- vigyorogtam.
- Nem fogom elfelejteni.- elnevettem magam.- Majd találkozunk a ringben. Szia Hannah.- vigyorogva intettem neki majd kimentem az épületből, csak Harry volt kint.
- Niall?
- El kellett mennie.
- Értem.
- Hogy érezted magad?
- Jól.- mosolyogtam.- Köszönöm. Mivel tudom viszonozni?
- Majd ha eljön az ideje szólni fogok.- elmosolyodott.

Mivel a napokban a történtek miatt nem voltam énekelni úgy döntöttem ma előbb megyek. Estére más tervem van. Jó érzés volt átadni magam a zenének. Őszintén? Hiányzott már. Miután befejeztem visszavittem a panzióba a gitárt, az összeszedett pénzzel együtt és már mentem is, meg szerettem volna nézni Londont este is. Csodálatos volt. Leültem egy padra és a látványba gyönyörködtem. A helyzet az, hogy szeretek itt élni, vannak barátaim akiknek számítok és jól érzem magam. Nem félek. A baj az, hogy nehéz lesz innen elmenni, kivéve ha megtalálom a szüleimet. A csillagokat néztem és azt kívántam, bárcsak Ryan is itt lehetne, annyi éve nem láttam már, csak a hangját hallom mindig.. Hiányzik.
- Szia Hannah.- összerezzentem.
- Mit akarsz?- Will ült le mellém.
- Feleslegesen jöttél ide.- felkeltem és elmentem.. Elegem van belőle.
- Hannah!- futni kezdtem olyan gyorsan ahogy csak tudtam. Berohantam a sikátorba és a falhoz simultam. Próbáltam elrejteni zihálásomnak zaját. Lépteket hallottam. Kérlek ne ő legyen.
- Azt hittem ennél okosabb vagy.- hátrálni kezdtem.
- Nem félek tőled.
- Akkor miért hátrálsz?
- Mert egy idióta vagy.- megálltam.- Ugye tudod, hogy csak egy telefon a zsaruknak és te életed végéig a börtönben rohadsz?
- Ha én bukok te is buksz velem. Elfelejtetted?
- Nincs ellenem semmid. Különben is 14 éves voltam. Szerinted kinek hinnének?
- Add ide Hannah és mindennek vége.
- Soha nem kapod meg.
- Nem így terveztem, de nem hagysz nekem más megoldást.- alig egy lépés választott el tőle.
- Will..- egy pisztolyt vett elő.
- Utoljára mondom Hannah, hogy add ide.- rám szegezte a fegyvert. Nagyot nyeltem.
- Nincs nálam.
- Hazudsz!- hangja visszhangot vert a falakon.- Add ide vagy meghúzom a ravaszt.
- Nem, nem fogod. És tudod miért nem? Mert ha nekem bármilyen bajom esik a barátom tudni fogja, hogy te tetted és odaad mindent a rendőrségnek, és te nem menekülsz.- közelebb léptem hozzá.- Szóval gyerünk tedd meg.- kifejezéstelen arccal nézett előre. A pisztolyra tettem a kezemet és elfordítottam.- Lásd be Will. Jobb ha feladod.- újra rám szegezte. Érte nyúltam, de az a karomra mért egy nagy ütést.
- Neked nincsenek barátaid. Add ide Hannah!- a földre lökött. Felnéztem rá, szemei lángoltak. Ügyes vagy Hannah, csak feldühítetted. Gondolkodj. Kirúgtam a lábát, ami váratlanul érte. A földön landolt és kiesett a kezéből a pisztoly, érte nyúltam. Halk dulakodás vette kezdetét, amit végül én nyertem meg. Nem éreztem semmit csak szín tiszta gyűlöletet. Rászegeztem.. Pont a szívére. Az ujjam a ravaszon volt, kezeit védekezésképp feltartotta.- Beszéljük meg, oké?
- Nincs mit megbeszélni.
- Hannah.
- Ne Hannazz itt nekem! Tönkre tetted az életemet, én miért ne tehetném a tiedet?- a dühöm nem csillapodott.- Hova kéred a golyót? A fejedbe? A szívedbe? Az egyik lábadba? Hova szeretnéd Will?
- Hannah kérlek..
- Milyen érzés? Amikor nem tudsz semmit sem tenni ellene? Amikor nem dönthetsz a sorsodról..Milyen érzés Will?
- Te nem vagy ilyen.
- Te tetted ezt velem.- a szívéhez nyomtam a fegyvert.
- És mit szólnak majd az új barátaid ahhoz hogy gyilkos vagy? Szegény Hannah, végre szerez barátokat, de mindennek vége mert egy hidegvérű gyilkos.- megremegett a kezem, Niallre és a többiekre gondoltam. Ryanre.. Fel akart kelni, de a pisztollyal visszanyomtam a földre.- Na ugye.- meglendítettem a kezem, a fegyver az arcára mért egy nagy ütést. Elájult. Gyerünk Hannah.. Tedd meg! Egy mozdulat és mindennek vége. Többé nem kell aggódnod miatta, nem olyan nehéz megtenni. Fogalmam sincs miért tettem, de felhívtam Niallt.
- Mi újság Han?- mind a két kezem remegett. Az is amelyikben a fegyver volt és az is amelyikben a telefont tartottam.- Hannah?
- Én.. Nem tudom mit tegyek.
- Miről beszélsz?
- Fogalmam sincs miért hívtalak. N..Ne haragudj. Annyira sajnálom.
- Hannah, hol vagy?
- Annál a sikátornál..- megszakadt a vonal. A fegyvert még mindig Will szívére nyomtam. Soha nem lesz még egy ilyen alkalmam. Nincs időm arra, hogy itt ezen rágódjak. Felálltam.
- Hannah!- Niall hangját hallottam, de nem néztem oda, Willt néztem.- Tedd azt le.. Te nem vagy ilyen.. Kérlek Han.- a könnyeim szabad utat törtek maguknak, de a fegyvert továbbra is az eszméletlen Willre szegeztem.
- Te ezt nem értheted Niall.- egyre közelebb jött.- Miatta menekülök.. Miatta bujkálok. Mindennek vége lehet.
- Nem.. Hidd el, így csak rosszabb lesz. A bűntudat, hogy megöltél valakit. Gondold át.. Mi lesz ha rájönnek, hogy te tetted?
- Nem számít.- alig bírtam megszólalni. Lassan vette ki a kezemből a pisztolyt.
- Majdnem meghúztam a ravaszt.- mindenem remegett. Csak álltam ott és magam elé meredtem.
- De nem tetted, és csak ez számít.
- Annyira sajnálom.- közelebb lépett és megölelt. Erre az ölelésre mindennél jobban volt most szükségem.
- Gyere menjünk.- átkarolt. Beültünk a kocsijába, az ablakon bámultam kifelé. Megállt a Temze partjánál. 
- Maradj itt, mindjárt jövök.- kiszállt az autóból és magával vitte a pisztolyt, az üvegen keresztül néztem ahogy a folyóba hajítja, majd visszaült mellém és elhajtott.
- Niall én nem er..
- Nem hagylak így magadra.- kezével végigsimított karomon. Csönd volt egész úton.

Felmentünk a szobájába. Kaptam tőle tiszta ruhákat és elmentem zuhanyozni. A karom égett ahol találkozott a pisztollyal és szereztem néhány horzsolást is.
Nem sokkal később az ágyon ültünk, csönd volt. Úgy éreztem el kell neki mindent mondanom.
- 14 voltam amikor először találkoztam Willel Detroitban. Vagyis nem nevezném annak.. Sose fogom elfelejteni azt az estét. A panzió felé mentem amikor veszekedést hallottam, hangos veszekedést. Kíváncsi voltam és a hangok irányába mentem, 5-en voltak. Will, a két testőr félesége és két férfi. Elővettem a telefonomat és kamerázni kezdtem. Fogalmam sincs miért tettem, az arcok jól kivehetőek a felvételen. Csak veszekedtek.. Valami pénzről. Aztán elsült a pisztoly Will kezében, és utána még egyszer. Felsikítottam, de meghallották és felém jöttek. Azonnal eltettem a telefont. Azt mondták ha erről bárkinek is szólok a következőt én kapom. Több utcányit futottam, de úgy éreztem valaki követ. Az az érzés.. Ők voltak azok. Megtudták a videót, amit máig nem tudom hogyan. Főleg ilyen gyorsan. Kitöröltették velem a szemük láttára, nem azt töröltem ki, de ők ezt nem tudták. Megfenyegettek majd megvertek és otthagytak. Még aznap este elhagytam a várost és Clevelandbe mentem. Hónapokig nem láttam egyikőjüket sem, aztán egyik nap kaptam egy hívást. Rájöttek, hogy a videó még mindig létezik, lemásoltam a felvételt és eldobtam a telefont, de előtte kitöröltem mindent. Gondolhatod, hogy minden áron meg akarta szerezni. Seattleben voltam amikor éreztem, hogy követnek minden nap. Will majmai voltak. Elhíreszteltem, hogy ő csak kihasználja az embereket és nem fog senkinek sem fizetni, csak megöl mindenkit és elmegy az összes pénzzel.. Hogy előbb lövi le a barátját mint hogy osztozzon. Kitaláltam mindent. Azóta nem sokan vannak mellette. Emiatt is keres. Azt mondta nem számít mibe kerül, de megszerzi a felvételt, ha kell megöli a szeretteimet. Ryannel azért is nem beszélek sehol csak a szobámban és senkinek sem említem, és ezért nincsenek barátaim.
- Fel kell jelentened.
- Nem tehetem. Tudja, hogy loptam az otthontól és ismeri a múltamat. Niall, követtem el olyan dolgokat  amire nem vagyok büszke.
- Miért mondtad mindezt el nekem?
- Mert másképp hogy magyarázhatnám meg ezt az egészet? Ami velem történik.
- Köszönöm.
- Még is mit?
- Hogy még is elmondtad és bízol bennem, sokat jelent.
- Ez olyan dolog, amit nem mondhatsz el a többieknek. Így is, ha  megtudja hogy tudsz a videóról nagy bajba kerülhetsz.
- Nem számít, és nem hagyom, hogy bántson téged többé.- magához húzott és megölelt. Karjai biztonságot nyújtottak számomra.
- Sajnálom, hogy ezt az egészet rád zúdítottam.
- Ne tedd.- elmosolyodott.- Hogy van a kezed?- ránéztem a karomra, egy hatalmas lilás kékes folt díszítette.
- Túlélem.- halvány mosoly jelent meg az arcomon. Elmeredtem.- Tudod mi a legrosszabb? Hogy meg akartam tenni ls véget vetni ennek az egésznek. Az nem is számított egy percig sem, hogy bármelyik pillanatban lelőhet.
- De nem tetted, ez a fontos.- könnyes szemmel néztem rá.
- Az érzés, hogy ott térdelek mellette és véget vethetek az életének úgy, hogy ő semmit sem tud tenni ellene. Arra vágytam, hogy megérezze azt amit én érzek miatta, hogy szenvedjen.
- Ne gondolj erre.- végigsimított a karomon.
- Olyan vagyok mint ő.- arcomat kezei közé fogta.
- Ez nem igaz. Az embert a tettei határozzák meg, és te nem tetted meg, pedig megtehetted volna. Te jó ember vagy Hannah. Ilyeneket többé ne is mondj, oké?- aprót bólintottam. Éreztem a könnyeket az arcomon.
- Köszönöm. Mindenért.. Hogy mellettem vagy.
- Ez csak természetes.- karjai közé zárt.