2. fejezet

- Niall? Szia, Hannah vagyok. F..Felkeltettelek?
- ...
- Ohh, sajnálom.
- ...
- Figyelj visszahívhatlak később is ha gondolod.
- ...
- Oké, igazából segítségre lenne szükségem és rajtad és Zaynen kívül senkit sem ismerek.
- ...
- Ez elég bonyolult.
- ...
- Az egész életem az.- elnevettem magam.- És nem éppen telefon téma. 
- ...
- Tudunk találkozni úgy egy óra múlva a London Eyenál? Mindent elmondok.
- ...
- Oké, szia.

***

- Hallgatlak.. Milyen segítségre lenne szükséged?- nevetett.
- Ne nevess ez nem vicces, hanem komoly dolog.
- Bocsi. Szóval?
- Niall, fejezd be a nevetést.- már én is nevettem.
- Oké, komolyan veszem, ígérem.- vártam egy kicsit és belekezdtem.
- Előtte elmondok valamit, amit csak egy ember tud és csak, hogy ne nézz totál idiótának. New Orleansban nőttem fel egy gyerekotthonban, a szüleim pár hónaposan adtak be, a vezetéknevemet egy örökbefogadó családtól kaptam. 13 voltam amikor elszöktem az otthonból, de előtte kölcsön vettem a rólam szóló papírokat, azóta járom a világot és keresem őket. Több mint 5 éve.. Sehol sem maradok pár hónapnál tovább, mert történt valami a múltban ami szinte mindent megváltoztatott, de ezt majd máskor. A lényeg az, hogy itt Londonban talán megtalálom őket. Tegnap azért voltam a kórházban, és az igazgató ma reggel elutazott valahova, szóval az irodája üres.. És itt jön a segítség.- lehajtottam a fejemet. Szinte egy idegennek mesélem el ezeket és kérek segítséget. Teljesen megőrültem?
- Először is wáó.. Másodszor pedig wáó.
- Ugye nem szeretnéd folytatni?
- Bocsi, de nem gondoltam volna, hogy ilyen életed van. Sajnálom..
- Nem kell.- elmosolyodtam.
- Segítek neked.
- De ugye hallottad amit mondtam?
- Persze persze. Mondjuk úgy, hogy betörünk a kórház igazgatójának az irodájába.
- És mégis segítesz?
- El sem tudom képzelni min mentél keresztül egész életedben és ha van egy apró esély is arra, hogy megtaláld a szüleidet gondolkodás nélkül segítek neked.- széles mosoly jelent meg az arcomon.
- Köszönöm.- a nyakába borultam. Fogalmam sincs miért tettem.. Hirtelen elengedtem.- Sajnálom, nem tudom miért csináltam.
- Csak nyugodtan.- vigyorgott.- Még egy kérdés. Mi lenne az én dolgom?
- Figyelsz, hogy senki se jöjjön be amíg bent vagyok.
- És ha valaki be akar menni?
- Köhögj.. Mond azt, hogy úgy érzed valami nincs rendben a torkoddal. Nemtudom, improvizálj.

Bekopogtam hátha van bent valaki, majd lassan benyitottam. A szoba szerencsére üres volt.
- Sietek, jelezz ha itt van valaki. Becsuktam az ajtót és beültem a székbe a gép elé.- Jelszó? Most komolyan?- átnéztem a cetliket az asztalon, de semmi.- Gyerünk már.- kihúztam a fiókokat és végigtapogattam őket. Egy piros cetli akadt a kezembe a fiók felső részéről. Hat jegyű számsor volt rajta.- Kérlek ez legyen az.- beírtam jelszóként, és sikerült. Visszaraktam a papírt a helyére és becsuktam a fiókot. Sikerült belépnem a rendszerbe is. Beírtam a születési dátumomat és az anyám nevét. Volt egy találat, de nem volt időm elolvasni mert meghallottam Niall köhögését az ajtón túlról. Rámentem a nyomtatás ikonra, csak remélni tudtam, hogy rólam szól ez az egész, vagy minden hiába volt.- Gyerünk.- suttogtam. Niall benyitott.
- Hannah, mennünk kell. Most.- a nyomtatót bámultam.- Hannah!- kivettem a papírt a nyomtatóból és kikapcsoltam a gépet. Visszaraktam a széket a helyére és már siettem is. Összehajtogattam a papírt és zsebre raktam. Kisiettünk az épületből és leültünk egy padra.
- Kérdezhetek valamit?
- Csak rajta, bár tudom mit szeretnél tudni.
- Mi volt ez az egész tegnap este?
- Tudtam.- elmosolyodtam.- Erről jobb ha nem tudsz. Nem akarlak belekeverni, de egyszer majd elmesélem megígérem.
- Jólvan.- mosolygott. Elővettem a papírt a zsebemből de nem hajtottam szét csak nézegettem.
- Nem szeretnéd megnézni?
- Nemtudom. Mi van ha nincs rajta semmi hasznos? Ha nem is én vagyok rajta? Ha ez is csak egy kudarc?
- Addig nem tudhatod, amíg meg nem nézed.
- Inkább későbbre hagyom. Annyi éve várok erre, hogy talán a szüleim nevét tartom a kezembe, de azt hiszem tudok még egy kicsit várni.
- Ahogy érzed.- végigsimított a karomon.
- Köszönöm Niall.- elmosolyodtam.

***

"Hazafelé" mentünk amikor megálltam, ezért ő is. Megint ez az érzés. Kérdőn nézett rám.
- El kell bújnod.- a szívem vadul kalapált.
- Mi?
- Bízz bennem, Niall. Bármi is történjen vagy bármit is hallasz nem jöhetsz elő, kérlek. Meg kell ígérned.. Ez a te érdeked is.
- Mi folyik itt?
- Ígérem, hogy elmondom, de most kérlek tedd amit mondtam.- mélyen a szemembe nézett.- Kérlek Niall.- nagy hezitálás után bólintott és bement a sikátorhoz. Lépteket hallottam a hátam mögül. Kifújtam a levegőt.
- Szia Will.- megfordultam.
- Hannah. Szóval megismersz?
- Nem lehet elfelejteni ezt a.. Visszataszító külsőt.- fintorogtam.
- Nem változtál.
- Hogy találtál meg?
- Nem volt nehéz. Tudod ez a 21. század.
- Ohh, pedig annak idején elég nehéz volt.
- Tartozol nekem.. Illetve nekünk, és nálad van valami aminek nem kéne ott lennie.- hatalmas termete fölém tornyosult.
- Nem tudom miről beszélsz.- elkapta a karomat.
- Ne szórakozz velem Hannah. Hol van?- rám kiabált. Összerezzentem és próbáltam kiszabadítani a karomat.
- Soha sem fogod megkapni.- a falnak lökött és hozzászorított, apró fájdalmas hang hagyta el a számat.
- Előlem nem menekülhetsz úgy is megtalállak, bárhol vagy.
- Úgy mint az elmúlt években?
- Veszélyes játékot űzöl.
- Nem félek tőled Will.- közel hajolt a fülemhez.
- A halállal játszadozol.- összeszedtem minden erőmet és ellöktem magamtól.
- Hol vannak a majmaid? Már egyedül jársz? Csak nem elhagytak egy véletlen kis hazugság miatt?
- Te voltál.
- Mint ha nem tudtad volna.- szemei lángoltak a dühtől.- Az egész világ tud róla. Mit gondolsz miért nincs melletted senki?- keze ökölbe szorult.- Szívesen.- mögém került és karját nyakamhoz szorította, valamit a fülembe suttogott, de ne értettem belőle semmit. Rögtön karjára tettem a kezem és próbáltam leszedni magamról, a szorítás csak nőtt és a levegő csak fogyott. A dulakodás hangja bejárták az egész utcát, bal kézzel belekönyököltem a hasába amilyen erősen csak tudtam, egyből elengedett. Próbáltam levegőhöz jutni, de közeledett felém.
- Ezt még nagyon megbánod.- meglendítette kezét, ami az arcomon csattant. A következő pillanatban erős ütést éreztem a faltól a fejemen és a földre estem, meleg folyadék folyt végig az arcomon majd minden elsötétült.

A fejembe mint ha villám csapott volna. A fájdalom pontjához kaptam majd felszisszentem. Várjunk csak.. Egy szobában voltam, de nem a panzióban. Hol vagyok? Felkeltem az ágyból és körbenéztem egy kicsit, de nem lettem sokkal okosabb. Kimentem az ajtón és a lépcső felé indultam. Azonnal megálltam, mert lentről hangok szűrődtek fel, de egy ismerős nevetés hallatára lementem. Lassan követtem a hangokat amik a konyhához vezettek, megtorpantam a küszöbnél.
- Hogy érzed magad?- Niall jött oda és segített felülni a bárszék féleségre.
- Fáj a fejem, de.. Mi történt?
- Nem emlékszel?
- Csak annyira, hogy a falnak estem, utána minden elsötétült.

Visszatekintés.~

/ Niall szemszöge /

Mi folyik ott? Muszáj közbeavatkoznom, de megígértem Hannahnak. Akkor sem hagyhatom, hogy ez folytatódjon. A hangok megszűntek és léptek zajának távolodásait hallottam. Kirohantam a "búvóhelyemről", rögtön megpillantottam a földön fekvő lányt.
- Hannah!- odarohantam hozzá.- Hannah!- rázogatni kezdtem, de semmi, a feje vérzett.- Istenem, Hannah kelj fel.- eltűrtem a haját, hogy jobban megnézzem a vérző sebet.- Gyerünk Niall csinálj valamit. Hívnom kell a mentőket.
- Ne. Kérlek. Nem mehetek kórházba.- alig hallhatóan beszélt még is minden szavát tisztán értettem.
- Hannah.. M.. Mit tegyek?- kétségbeesetten néztem. El kell innen vinnem. Elővettem a telefonomat és felhívtam Zaynt. Pár perc múlva itt volt és elvittük az 1D házba, persze mindenki felkelt. Segítettek ellátni a sebet a fején, de félő, hogy az ütéstől nagyobb baja lett. A többieknek elmondtam mi történt. Lefektettük a szobámba, azonban egész éjjel mellette voltam.

Visszatekintés vége.~

- Hát... Wáó.
- Az. Egyébként Zaynt már ismered, a többiek Louis, Liam és Harry.- végig mutatott mindenkin.
- Sziasztok, Hannah vagyok.
- El kéne menned egy vizsgálatra a kórházba.
- Felesleges, jól vagyok.- belenyúltam a zsebembe.- Nem.- végigtapogattam az összes zsebemet.- Nem.. Niall! Hol a papír?
- Milyen papír?- kétségbeesetten néztem rá.- Ja, hogy az a papír! Fent a szobába, nyugi nem olvastam el. Szeretnéd megnézni?- aprót bólintottam és leszálltam a székről, de megszédültem.
- Héé.- Niall kapott el.
- Tényleg el kéne menned egy kivizsgálásra.- Harry nézett rám.
- És ha valami bajod van?
- Oké, igazatok van.- sóhajtottam.
- Majd én elviszem.
- Ezt igazán..
- Ne ellenkezz Hannah. Felmegyek a cuccaidért és mehetünk.- aprót bólintottam.
- Hallottuk szeretsz énekelni.
- Jobban mint azt el tudnátok képzelni.- elmosolyodtam.
- Egyszer megmutathatnád a hangod.
- Igen, majd egyszer.
- Szép hangja van.- Zayn mosolygott.
- Mehetünk.- Niall lépett be az ajtón.
- Örülök, hogy megismertelek titeket és köszönök mindent.
- Mi is örülünk.
- Reméljük még találkozunk.
- Azt én is.- intettünk nekik és Niall kocsijához mentünk.
- Itt van a..?
- Nálam van.- elmosolyodott.
- Azon gondolkodtál már mit mondunk a dokinak?
- Emiatt ne aggódj.~
- A barátom elvesztette tegnap az egyensúlyát és a falnak esett. Elég komolyan beverte a fejét csak tudni szeretnénk, hogy nincs-e nagyobb baja.
- Ivott valamit?
- Nem, semmit.
- Gyere velem.- a vállamra tette a kezét a doki. Hátranéztem Niallre aki mosolygott és aprót bólintott. Elvégeztek néhány vizsgálatot és elkellet mennem röntgenre. Felrepedt a fejem és agyrázkódásom volt. Kaptam valami bogyókat és fájdalomcsillapítót, szerencsére nem tartanak bent, de pihennem kell.
- Köszönöm.- már a kocsiban ültünk.- Hogy mellettem vagy annak ellenére, hogy ismernél és azokkal együtt amik történtek.
- Ugyan.- mosolygott.- Hazavigyelek?- nagyot nyeltem.
- Egy panzióban lakom.. Nincs otthonom.
- Ne haragudj.
- Nem tudhattad.
- Akkor jössz hozzánk.- vigyorgott.
- Niall.. Nem akarok zavarni és már így is eleget tettél értem. Sokkal tartozom már. Hogy viszonozhatom mindezt?
- A srácok megkedveltek és úgy viszonozhatod ha beleegyezel.- apró mosoly jelent meg az arcomon.

- Na, mit mondtak?
- Agyrázkódásom volt és felrepedt a fejem.- fintorogtam.
- És hogy pihenésre van szüksége.
- Oké, vettük.- Louis tartotta maga elé kezeit. Felmentünk Niall szobájába és leültünk az ágyra.
- Megszeretnéd nézni?- bólintottam. A kezembe adott egy összehajtogatott papírt, csak néztem.- Szeretnéd ha kimennék?
- Ne! Maradj itt, kérlek.- lassan széthajtogattam a papírdarabot és olvasni kezdtem. A szívem hevesen kezdett dobogni, éreztem a könnyeket az arcomon.
- Jól vagy? Mi van benne?- átnyújtottam neki.- Ez..?- bólintottam ő pedig visszaadta az iratot.
- Felhívhatok egy barátot?
- Persze, nyugodtan.- egy puszit nyomott a homlokomra és becsukta maga mögött az ajtót.
- Ryan?
- Han, mi újság?
- Sok minden.
- Na mesélj.
- Will itt van.
- Mi van?
- Tegnap beszéltünk.
- Miért érzem úgy, hogy nem rendes beszélgetés volt?
- Először meg akart fojtani, aztán megütött és a falnak estem. Felrepedt a fejem és agyrázkódásom volt, de már jól vagyok.. Csak a szokásos.
- El kell tűnnöd onnan Hannah, méghozzá most!
- Nem mehetek.. Itt vannak a szüleim.
- Szóval sikerült..?
- Ellopnom a papírokat? Sikerült. Itt születtem Londonban. Egy baj van, a keresztneveken kívül csak vezetékneveket tudok.
- De abból már könnyebb elindulnod.
- Igen, tudom.
- Akkor sem kéne ott lenned tudod, hogy Will nem fog leállni.
- Akkor meg kell tanulnom megvédeni magamat.
- Han, ez veszélyes.
- Már nem érdekel, olyan közel vagyok a célhoz.
- Akkorát bukhatsz ha kockáztatsz.
- De még nagyobbat ha meg sem próbálom.
- Mihez kezdesz most?
- Keresek valami munkát az éneklés mellé aztán veszek egy kisebb házat. Asszem..
- A szüleim küldenek pénzt ha gondolod.
- Ez kedves, de nem fogadhatom el.
- Tudod, hogy a lányukként kezelnek.
- Tudom, de ezt nem lehet.
- Hannah kérlek.
- Nem Ryan, nem tudnám viszonozni, se visszaadni.
- Nincs is szükség rá.
- Ryan..
- Han, kérlek. Ennyit megérdemelsz.
- Nem lehet.. Majd hívlak.
- Nagyon vigyázz magadra.- letettem. Halk kopogás hallatszott majd lassan kinyílt az ajtó és Harry jelent meg.
- Bejöhetek?
- Persze.
- Hogy érzed magad?
- Már jobban, köszi.- elmosolyodtam.
- Niall elment valami kajáért.
- Nekem viszont mennem kellene.
- Maradj csak.
- Nem lehet, nem szabadna velem lennetek.
- Miért nem?
- Jobb ha nem tudtok róla.
- Nem tudom mi van a háttérben, de segíthetünk.
- Ha csak nem ismered ezeket az embereket.- a kezébe nyomtam a papírt.- Vagy ha nem tudsz valakit aki önvédelemre tanítson.. Kétlem.
- Sajnálom, de nem ismerem őket, viszont ismerek valakit aki segíthet az önvédelemben.- felé kaptam a fejemet.- Én segíthetek.
- Már így is sokat tettetek.
- Engedd meg, hogy segítsek.- az arcát fürkésztem majd sóhajtottam.
- Oké, legyen.
- Mikor szeretnél kezdeni?
- Minél előbb ha lehet.
- Szuper.- vigyorgott.
- De most tényleg haza kell mennem.- nagyot nyeltem.
- Elvigyelek?
- Nem, köszi, most inkább sétálnék.
- Majd hívlak az edzés miatt.
- Köszönöm.- elmosolyodtam.- Megmondanád Niallnek, hogy majd felhívom?
- Persze.
- Köszi.
- Vigyázz magadra.- mosolygott.