Sziasztok Drágák!
Elérkeztünk a blog utolsó néhány részéhez, nincs értelme tovább húznom a végét, és nem is igazán tudnám. Ezen a részen kívül még lesz egy, plusz az epilógus, és vége. Jó olvasást.
Puszi. xx
- Tudja.
- Ki? És mit? James teljesen ö..
- Will. Azt hiszem tudja mit tettél.
- Miért mit tettem?- persze nagyon jól tudtam miről van szó, és Will miről szerezhetett tudomást, de megígértem, hogy nem mondom el senkinek, nem csak mert több ember bukhat, hanem mert ígéretet tettem, amit mindig betartok, legyen szó bármiről.
- Igazából, csak sejti, de nagyon közel van az igazsághoz.
- Elmondanád végre miről beszélsz itt összevissza?
- Nem kell előttem megjátszanod magad.- felnevettem. A baj csak az volt, hogy kiismert ott, ahol tudott, ezalatt a rövid idő alatt is.- Sejti, hogy elárultad.- nagyot nyeltem, de igyekeztem továbbra is tartani magam. Nem árulhatom el magam, még akkor sem, ha már Will is tudni fogja. Nem tehetem.. Csak nagyobb lenne az ütés, amit a tettemért kapnék. Tudom, mert ismerem már a módszereit, ahogy ő magát is. Tudom a lépéseit, és a múltkori után nem hiszem, hogy elnéző lenne velem.
- Szóval csak a sötétben tapogatózik? Miért is nem lep meg?
- Han, nem kell ezt csinálnod, csak valld be, és én segítek.
- Hogy vallhatnék be olyat, amit nem is tettem meg?!- kissé felemeltem hangom. Kezdett idegesíteni a helyzet, és ez a nyaggatás is, mint ha egy vallatáson lettem volna.
- Én segíthetek..
- Segíteni akarsz? Akkor hagyj békén, és higgy nekem, amikor azt mondom, hogy fogalmam sincs miről beszélsz.- szólásra nyitotta száját, de végül csendben távozott. Lehuppantam a kanapéra és gondolkodni kezdtem.. Ha nem akarom még több barátom halálát, akkor nekünk kell lépnünk, méghozzá Will előtt, és minél előbb. Ha kiderül, csak rosszabb lesz, de ha szemtől szembe szerez tudomást a dolgokról az talán még nekünk jöhet jól. Bill úgymond felkészített erre a helyzetre, illetve történésre is, szóval nem kezdtem pánikolni, tudtam mit kell tennem. Előkaptam zsebemből a telefont és egyetlen szót küldtem neki, azt amit erre a helyzetre beszéltünk meg. Mivel tudtuk, hogy James úgy is felkeres, ha Will utánam kutat árulással, csupán egy szót kellett neki küldenem. Sejti. A telefonom néhány perc múlva rezegni kezdett, ismeretlen számmal villogva a kijelzőjén, én azonban nagyon is jól tudtam ki és miért hív.
- Ne aggódj Hannah, pár nap múlva lépünk.
- És ha addigra kiderül? Ha Niallel is m..
- Nem fogja.
- És Zack..?
- Járulékos veszteség.
- Járulékos veszteség?
- Azt hiszi összetörtél, és ha kiderül majd könyörögni fogsz neki, és bármit megteszel, csak hogy a többieket ne bántsa.- felnevettem.
- Azt várhatja.
- Pontosan.- kis szünetet tartott, majd ugyanolyan higgadtan folytatta.- Jelentkezek, amint eljön az ideje, legyél készen.- épp, hogy kimondta már tette is le a telefont. Annak ellenére, hogy bíztam benne, féltem a következményektől, de egyben mindentől, ami történhet. Nem csak velem, hanem a körülöttem levő többi emberrel, aki benne van ebben az egész őrültségben. Igen, őrültség, csakúgy, mint ahogy az egész életem az. Én nem hullámvasútban ülök, inkább halálmenetnek nevezném, sokkal jobban illene rá. Csak tartanánk már ott, hogy vége van, és ki tudok szállni belőle, végre boldogan élhetnék.. Nem kéne azon aggódnom, hogy melyik barátomat veszítem el, hogy kinek esik baja miattam.. A nagy elmélkedésem után elmentem Niallhöz. Már régebben beszélgettünk arról, mi lesz ha ez bekövetkezik, így mivel már akkor megígérte, most is megtette. Megígérte, ha erre sor kerül a srácokkal együtt Amerikába megy. Ők nem tudnák az okát, és azt mondta nem is fogják megtudni, mert nem szeretne ilyen helyzetbe hozni. Szépen is jönne ki.. ' Az Államokba kell mennünk, mert Han elárulta Willt, aki képes megölni az összes embert, akinek valaha köze volt hozzá.. ' Kész agyrém.. Nem csak az lenne, már az, ahogy mindig is az volt, de ez az én agyrémem, az életem része. Két dolgot tehettem, és tehetek.. Vagy elfogadom és együtt élek ezzel, vagy választhatom a könnyebb utat.. Én azonban az első lehetőség mellett döntöttem, néhány kiegészítéssel, bár a legrosszabb pillanataimban sem gondoltam, hogy egyszer tényleg meghúzom a ravaszt.
- Niall?- csak hümmögött, majd arcát hajamba fúrta és szorosabban karolt át, fejem mellkasán pihent.- Nagyon félek.- hangom szinte csak suttogás volt. A bátorságom, és a magabiztosságom hirtelen eltűnt, és átvette helyét a félelem. Már nagyon régen éreztem ezt, főleg, Will esetében. Egy ideje már nem tartottam tőle, de most visszatért az érzés, és kezdett legyűrni engem. Kezdtem gyengének érezni magam, és éreztem, hogy én leszek a vesztes.
- Nem lesz semmi baj.
- És veled?
- Ne aggódj.- felültem és mélyen néztem szemeibe.
- Ez a legrosszabb amit ilyenkor mondhatsz.
- Csak bízz bennem.- mielőtt bármit is mondhattam volna megcsörrent a telefonom, gondolkodás nélkül vettem fel.
- Tudom mit tettél Drágám.- esélyem sem volt beleszólni, azonnal le is tette. Mindenem remegni kezdett, bepánikoltam. Már írtam is azt a nagyon rövid üzenetet Billnek, amit reméltem, hogy sosem kell majd. Tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése