Sziasztok Drágák!
Elérkeztünk a blog utolsó részéhez. Tudom több kérdést hagy maga után a rész, de az epilógusban mindenre megkapjátok a választ. Jó olvasást.
Puszi. xx
- Vigyázz magadra, oké?
- Te is.. Nagyon.- nagyot nyeltem.- Szeretlek Han.
- Én is szeretlek Niall.- megszakítottam a vonalat. Így lesz a legjobb.. Ha nincsenek itt. Nem élném túl, ha bajuk esne, és Will biztosan megpróbálná bántani őket ezután. Gyomrom már csak a gondolattól, hogy közeleg az a bizonyos nap, is görcsbe rándult. Tudtam, hogy készül valamire, ugyanis teljesen eltűnt az utolsó hívása óta. Biztos voltam benne, hogy nem azért, mert elment volna a városból.. Sokkal inkább, mert ha van valami amit a legeslegjobban gyűlöl, az az árulás. Ami vicces, mivel én sosem voltam az embere, hiába hangoztattam egész életemben, ő ezt nem képes felfogni. Úgy tartotta mindig is, hogy a vér kötelez, engem azonban semmi sem kötelez. Azt hittem csupán öt perce csuktam be szemeimet, de tévedtem.. Lövés hangja keltett, és a betört üveg csörömpölése. Tudtam mit jelentett.. Will. Alig két perc alatt öltöztem fel és szóltam Billnek, majd már rohantam is, nem törődve a nevemet kiabáló emberekkel.
És most itt vagyok. Bill egyik embere pisztolyt nyomott a kezembe.
- Ohh nem.. É..
- Szükséged lesz rá.
- Oké.- hangom halk volt. Nem voltam biztos ebben az egészben, ahogy magamban sem hittem. Gyengének éreztem magam, a félelem mindent legyűrt odabent.. Úgy éreztem felesleges volt az a sok edzés.. Minden. Már nem voltam magabiztos, mint egykor. Már nem tudtam nem félni tőle. Már képtelen voltam tisztán gondolkodni. Mint ha Will azzal az üzenetével beszőtte volna magát fejembe, mígnem szétáradt egész testemben. Megborzongtam ahogy a hideg szél találkozott bőrömmel, így tértem vissza a jelenbe, gondolataimból. Nem szólalt meg senki sem, a feszültséget mégis tapintani lehetett a levegőben. Csak vártunk.. Az emberei idáig követtek, bármikor megérkezhetnek, és félek attól, ami itt lehet. Főleg, hogy mind a két fél ki nem állhatja egymást.. Egyesek szerint eddig én voltam a választóvonal, de miután úgy döntöttem, hogy Bill mellé állok, mindent felborítottam, szóval ha ma valaki meghal, az csakis én miattam lesz. Én szítottam a jelenlegi helyzetet, még ha már régóta is szemben állnak egymással. Gondolatok milliói cikáztak a fejemben, teljes káosz uralkodott odabent, ellenben a hellyel, ahol voltunk. Mindenki nyugodtnak tűnt, már rég elfoglalták helyüket, mint ha csak erre vártak volna egész életükben.. Aminek talán ma vége.. Ahogy az enyémnek is. Will egyszer régen azt mondta ha eljön ez a pillanat csak az egyikünk nyerhet.. Maradhat életben. Kell lennie más megoldásnak, nem végződhet így.. Hiába álltatom magam a jó befejezéssel, legbelül tudom, hogy nincs olyan. Egy pillanatra behunytam szemem és Niallre gondoltam. Nem volt valami kellemes a búcsúnk, sőt.. Legszívesebben nem engedtem volna elmenni, de nem tehettem mást.
- Gyere velem.. Nem akarom, hogy bajod essen.
- Nem lehet.. Utánam jönne, és te is tudtad, hogy erre egyszer sor kerül.
- De nem most..
- Niall..- szorította kezemet, szemei azonban szomorúan csillogtak. Sosem láttam még ilyennek.
- Nem akarlak itt hagyni.
- Tudom, de nem lesz baj.
- Ez a legrosszabb, amit ilyenkor mondhatsz.. Te is tudod, hogy ez nem olyan, mint az eddigiek.
- Sajnálom. Minden velem járó szenvedést, é..- nem bírtam befejezni.- Csak neked akartam jót.. Csak téged akartalak óvni mindvégig.
- Ha nem ismernélek most azt mondanám ez egy búcsú.
- Talán mert az is.- egy könnycsepp gördült végig arcomon.- Ismerem Willt.
- Utálok búcsúzkodni.
- Akkor ne tedd.- végigsimítottam arcán. Szemei üvegessé váltak.. Niall könnyekkel küszködött, ahogy én is. Szorosan fonta körém karjait, ezzel erőt adott nekem, de ugyanakkor tudtam mit jelent.. Indulnia kell.
- Csak.. Légy óvatos, oké?- képtelen voltam megszólalni, így válaszként csupán bólintottam. Féltem, ha beszélni kezdek elsírom magam, amit nem akartam. Nem akartam, hogy úgy lásson talán utoljára.. Hogy az legyen az utolsó emléke rólam, hogy sírok. Ajkát enyémre tapasztotta, ebben a csókban minden benne volt.. Szeretet, fájdalom, szenvedély és a szenvedés is egyaránt. Minden..- Szeretlek Hannah Rooden.
- Szeretlek Niall Horan.- apró mosoly jelent meg arcomon, könnyekkel vegyítve.
- Koncentrálj.- a mellettem álló férfi hangja rángatott vissza emlékeimből, pedig sokkal inkább lettem volna az én szőke hercegem karjai közt, mint ott. Több sötét sziluett bontakozott ki tőlünk jó pár méterre, miután elérték és megálltak az utcai lámpafény alatt felismertem őket. Will és az emberei voltak, James is közöttük volt. A gyomrom görcsbe rándult és torkomban a gombóc csak egyre nőtt és nőtt.
- Már nem is köszönsz, Drágám?- hangjától kirázott a hideg, mégis közelebb léptem hozzá. A pisztoly a dorkómban volt készenlétbe, de még nem éreztem szükségét, pedig én lettem volna a legboldogabb, ha már túl lennénk ezen.
- Will.
- Jó újra látni.
- Én kevésbé örülök neki.
- Igen, azt mindjárt gondoltam.
- Nem kell így lennie.
- Ohh, te már gondoskodtál róla, hogy így legyen.
- Ez nem igaz.- a félelmem egy pillanat alatt lett a múlté, helyét felváltotta a szín tiszta gyűlölet és a harag.- Te voltál az, aki megkeserítette az életemet!
- Én nem így látom.- tudtam mire ment ki a játék, még is egyenesen belesétáltam.
- Megölted a szeretteimet.. Elvetted tőlem a családomat!
- Hogy tanulj.
- Erre nincs mentség Will! Ártatlanok haltak meg miattad és még csak nem is érdekel!
- Igazad van.. Nem érdekel. És figyelj csak.. Ha tehetném sem változtatnék semmin, ugyan ezt tenném az apáddal, az anyáddal.. Mindenkivel akit szerettél.- a fekete köd elárasztotta fejemet. Előrántottam cipőmből a pisztolyt és rá szegeztem.- Véget akarsz vetni ennek? Csak húzd meg a ravaszt.- nem vettem le róla tekintetemet.- Te is tudod ha nem teszed, végül egyedül leszel.. Sorra veszem el tőled a többieket.. Ryan a kezdet és Niall a vég..- felidegesített.. Elérte a célját. Buta kislányként sétáltam bele játékába, amiből már nincs kiút, ugyanis igaza volt. Ha nem lesz ennek vége, megteszi amit mondott, ugyanúgy bűntudat nélkül ahogy eddig is tette. Csak is egy gondolat járt fejemben.. Meghúzni ravaszt, de még sem tettem. Hogy miért? Féltem. Sosem öltem meg még egy embert sem, és nem akkor akartam elkezdeni. Egy pillanatra lejjebb engedtem kezemet, amitől mosoly ült arcára, hamar észbe kaptam azonban és újból rá szegeztem a pisztolyt.
- Nem.
- Nem?
- Nem adom meg neked azt az örömöt, hogy elérd a célodat.. Én nem leszek gyilkos.- lassan hátráltam vissza a többiek mellé, akik szintúgy, mint Will emberei fegyvert szegeztek a másikra.
- Ugye fogalmad sincs mi történne ha meghalnék, igazam van?- nem válaszoltam, mivel tényleg nem tudtam.- Azt hitted vérfürdő lesz, igaz?- gúnyos mosolyt villantott.- Kár, hogy nem tájékoztattad.- a mellettem álló férfira nézett.- Szegény tudatlan kislány.
- Miről beszélsz?- teljesen összezavart.
- Te vennéd át a helyem.- le sem tagadhattam volna meglepettségemet. Minden összeállt a fejemben.- Látom már érted.- elléptem a mellettem állótól, ami látszólag nagyon tetszett Willnek.- Ha meghalok nem lesz lövöldözés. Téged is eltalálhatnak.. Senki sem akarja az új vezető halálát.- megfogalmazhatatlan dühöt éreztem odabent. Bill ezért akarta az úgymond szövetségemet.. Hogy ha Will meghal ne legyen konkurencia, hanem minden úgy legyen, hogy neki is kedvezzen. A belül érzett haragommal együtt a sírás határán voltam, még is tudtam magam tartani. Megszólaltam volna, de James lépett ki a tömegből és indult el felém, ezzel mindenkit meglepett, beleértve engem is.
- Bízol bennem?- úgy beszélt, hogy csak én hallhassam. Válasz helyett aprót bólintottam.- Fogd rá a pisztolyt, de ne húzd meg a ravaszt, bármi is történjen, oké?- bólintottam, hogy jelezzem, értettem.- Csak tartsd fent a látszatot.
- Oké, de..
- Véget vetek a szenvedésednek.. Megígértem az apádnak.- szemeimbe könnyek gyűltek, de továbbra is tartottam magam.
- Szóval van még egy árulónk.- Will tapsolt és közelebb lépett. Egyből rászegeztem a kezemben lévő fegyvert.- Megszeretted a kis unokahúgomat.. Hát nem édes?- nem tudtam rájönni mi járhat fejében.- Az árulásnak következményei vannak.. Nem így akartam, de a helyzet így hozta.- elmosolyodott, nekem pedig újból görcsbe rándult a gyomrom. Éreztem, hogy valami szörnyűség fog történni.. James valamit mondott Billnek, aki tovább adta az információt a többieknek. A velünk szemben álló férfi nekem szegezte fegyverét, amitől megállt bennem a vér. Szaporábban vettem a levegőt és teljesen lefagytam. Nem most először csinálta ezt, azonban ezúttal szemei szinte lángoltak.- Viszlát Drágám.- valaki meglökött, majd hangos puffanás és a földön kötöttem ki.. Éreztem a fájdalmat és pillanatokon belül már a vér szagát is, de ennyi volt, majd újabb lövés hangja hangzott el. Láttam Willt a földre zuhanni és a több összezavarodott arcot. Többen is lettek körülöttem.. Valaki a vérző pontra nyomta kezét, ami fájdalmas hangokat váltott ki belőlem, más pedig telefonon beszélt.
- Nem lesz baj, érted?- James volt az, aki próbálta elszorítani sebemet.
- Han, itt vagyok, hallod? Nem hagylak magadra.. Sosem tenném.- azt hittem csak képzelődök, de egy pillanatra Niall hangját véltem hallani. Miután újra kinyitottam szememet tényleg Niall térdelt mellettem és fogta kezem.
- Mit keresel itt?- hangom halk és erőtlen volt.. Nehezen lélegeztem, ahogy beszélni is megterhelő volt.
- Ne beszélj.. Mindjárt jön a segítség.- későnek éreztem a segítséget.. Túl későnek. Összeszedtem minden erőmet, hogy el tudjam mondani mindazt, amit akartam.
- Sajnálom.
- Shh..- eltűrte hajamat arcomból. Hallottam a távolból érkező szirénát, még sem éreztem magam elég erősnek, hogy kitartsak, míg ideér.
- Szeretlek.- halvány mosolyt, vagy olyasmit varázsoltam arcomra, majd engedtem, hogy a sötétség magával ragadjon és megszüntesse a fájdalmat, amit nem csak a golyó ütötte helyen, de a szívemben is éreztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése