Epilógus

Sziasztok Drágák!

Hát elérkezett a búcsú pillanata. Sajnálom, hogy ez az utolsó rész, mert nagyon szerettem írni ezt a kis történetet, tényleg egyedinek éreztem már csak az alapsztorit is, mivel sehol sem olvastam még ehhez hasonlót, és éjjel 3-kor jött az ötlet hozzá, szóval.. Sokszor sikerült azonosulnom Hannah érzéseivel, ami miatt tényleg közel került hozzám ez a blog és bánt, hogy nem tudom folytatni, de jobb, ha most zárom le, mint hogy elveszítsem az olvasóimat a rosszabbnál rosszabb részekkel. Köszönöm, ezt a majdnem egy évet (nagyon durva), amit velem töltöttetek itt, még ha valaki csak egy pillanatra is, de járt az oldalon, már hálás vagyok neki, de leginkább azoknak az embereknek szeretném megköszönni, akik kitartottak velem a végsőkig. Nem hagyom abba az írást, még ha akarnám sem, ez már tényleg az életem része, és ott tartok, hogy ma már nélküle nem is tudnám elképzelni. A régebbi blogjaimat ismerhetitek. ( Van egy befejezett Zayn blog , egy Harry blog , Louis blog , és egy nemrég kezdett 5SOS blog, valamint pont most kezdtem bele még egy Zayn-es blogba. )

Még egyszer köszönök mindent.

Puszi. xx

Jó pár év telt el az a bizonyos nap óta.. Pontosabban kettő. Még mindig szörnyű visszagondolni rá, és ha akarnám sem tudnám elfelejteni, hiszen aznap majdnem sikerült követnem Willt. Azt mondták, az orvosok órákig küzdöttek értem, több nap altatás után nem bíztak a teljes felépülésemben, még is itt vagyok.. Egészségesen. Csupán a műtét nyomai hagytak örök nyomot maguk után és emlékeimben a kisebb rehab, amire járnom kellett. A szenvedésemnek azonban itt vége is szakadt. Will meghalt aznap, még ott a helyszínen.. Megszűnt az örökös félelem, minden vele járó fájdalom és a kibírhatatlanság is. Minden.. Én nem kértem abból abból, ami rám szállt ezáltal. James megkapta a bandát, de azonnal fel is oszlatta, ő azonban börtönbe került, Will halála miatt. Azt mondta vállalnia kell bűneit, és már úgy is elvégezte feladatát, valamint betartotta ígéretét. Ha tehetem többször is megyek hozzá, úgy érzem ennyivel tartozom neki, ha már ezt tette értem, és bár nem a rokonom, még is úgy tekintek rá. Valószínűleg sosem leszek képes viszonozni, mindazt, amit tett értem, szóval tényleg ez a legkevesebb. A történtek után visszarázódni a hétköznapokba eleinte majdhogynem lehetetlen volt. A mellkasomat szorító érzés töltötte el, mint ha azt hittem volna, hogy Will bármelyik pillanatban előttem állhat, és befejezheti azt, amit nem tudott. De nem így történt.. És ezt szépen le is gyűrtem, a félelemmel együtt. Azt érezhettem.. És érezhetem, hogy élek.. Annyi év után először éreztem így. Sose voltam szabad, mert ez az ember, mindig megkeserítette a napjaimat, sosem tehettem azt, amit akartam, most azonban a magam ura vagyok, végre úgy élhetek, ahogy én akarok, és nem függök semmitől és senkitől. Ezáltal a zene is visszatért a napjaimba, egy szőke hajú, kék szemű csodával együtt. Niall sosem ment el Londonból.. Legalább is nem azon a napon, amikor elvileg el kellett volna mennie. Bill tudta, még sem mondta el.. Először kiakadtam, de aztán megértettem.. Mindig azt mondogatta, hogy velem lesz még a legrosszabb időkben is, hiszen együtt mindent le tudunk gyűrni. Miattam maradt.. Sosem tettek értem még ilyet, így az érzés leírhatatlan volt, és még mindig az. A több éves kapcsolatunk eredményeként pár hónapja úgy döntöttünk, itt az ideje összeköltözni.. Mára már eljutottam odáig, hogy képtelen vagyok nélküle élni, hiszen mindig ott vagyunk a másiknak, és támogatjuk egymást, legyen szó bármiről. Ahogy mindenkinek nekünk is vannak veszekedéseink, de ezek az összeveszések nem tartanak sokáig.. Sokszor úgy érzem, meg sem érdemlem, túl jó hozzám. Sok minden megváltozott ez idő alatt, a kapcsolatunkon kívül, az csupán erősebb lett. Én viszont biztosan megváltoztam. Az életem eddigi legnagyobb részét érzelmek nélkül éltem, vagy azok elnyomásával. Sosem fejeztem ki igazán ezeket, féltem közel engedni magamhoz bárkit is.. Kockázatos volt, de most.. Niall mellett megtanultam szeretni, ahogy megtanított élni is, és hogy legyek mindig önmagam, ne nyomjam el az érzéseimet. Elmosolyodtam, nem csak a gondolataimtól, de a derekamon pihenő két kéz miatt is. Arcát nyakamba fúrta majd apró puszit hagyott bőrömön. Mikor felé fordultam szemei szinte ragyogtak. Mindig is csodáltam azt a kék szempárt..
- Itt van Juan.- arcomon széles mosoly jelent meg, de nem engedtem el. Átkaroltam nyakát, ő pedig közelebb húzott magához. Ahogy Ryannel is, úgy Juannal is tartom azóta a kapcsolatot, megszakítás nélkül. Számomra meghatározó személyiségek mind a ketten, mindig is azok voltak, és azok is maradnak.. Örökre. Hiszen annyi mindent köszönhetek nekik, ha ők nem lennének, nélkülük nem lennék az, aki. Madridba vagyunk pár napig, így természetes, hogy meglátogatom őt is. Mostanában a One Directionnel utazgatok a turné alatt, és építgetem a saját karrieremet. Sokat segítenek nekem és tudom, hogy még van hova fejlődnöm. Olyan mintha minden más lett volna körülöttem, pedig csak én látom másképp a világot.. Én változtam hozzá képest. Megtaláltam azt, akit egész életemben kerestem, aki mellett nem kell félnem senkitől.. Aki feltétel nélkül szeret és fogad el. Megtaláltam az igazit.. Niallt.