17. fejezet

- Niall! Le kell jönnötök!- Louis hangja nem csengett valami vidáman, se biztatóan. Niall kézen ragadott majd lesiettünk a nappaliba. Louis fejével a tv-re bökött majd felhangosította a készüléket.
Úgy tűnik a rendőrségnek sikerült előrébb jutnia a Will Defoe ügyben. Több gyilkosság miatt került börtönbe, de pár hete megszökött onnan és azóta mintha elnyelte volna a föld. A mai sajtótájékoztatón kiderült, hogy nem egyedül dolgozott és valaki a rendőrség címére küldött egy levelet. A forrás szerint Hannah Rooden, Will segédjeként volt jelen egész végig. Ha..
Kikapcsolták a tv-t. Éreztem, hogy elkap a rosszullét, szépen lassan minden elsötétedett körülöttem.
- Han..- lassan próbáltam felülni, de valaki visszanyomott. Kinyitottam a szememet, aggódó tekintetekkel találtam szembe magam.
- Elájultál.- Niall tájékoztatott.
- Mióta fekszem itt?
- Néhány perce.- Harry segített felülni.
- Jól vagy?
- Beszélnem kell vele.
- Han, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ha most vele látnának.
- Akkor is beszélnem kell vele. Meg kell tudnom ki küldte azt a levelet, és ha valaki tudja, akkor az Will.
- Hé, tudjuk, hogy nem vagy benne, ahogy Michael is.
- Be kell mennem a rendőrségre.
- Han..
- Nincs mit rejtegetnem, ha magamtól megyek oda csak azt támasztom alá, hogy nem vagyok benne.
- Veled megyek.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne velem mutatkoznod Niall.- egy puszit nyomtam az arcára és felkeltem.
- Szerintem el kéne menned Londonból.
- Ha menekülök csak jobban belekeveredek.- elmosolyodtam.
- Vigyázz magadra.- bólintottam és elmentem. Muszáj beszélnem Willel..
Elmentem a házához és néhány pillanat ácsorgás múlva már a nappaliban ültem.
- Én is láttam Drágám, tudom miért vagy itt.
- Te küldted?
- Miért küldtem volna?
- Sosem tudhatom mi jár a fejedben.
- Nem én küldtem Hannah, de engem is megleptek vele.
- Nem félsz, hogy elkapnak? Még mindig itt vagy.. Annak ellenére, hogy úgy volt elmész..
- Úgy ismersz mint aki fél? Ha félnék már nem lennék itt.
- Van egy embered a rendőrségen..
- Okos lány vagy.
- Will.. Ki küldte?
- Én is azon vagyok, hogy megtudjam.
- Kicsit igyekezhetnél jobban.
- Mihez kezdesz most?
- Elmegyek a rendőrségre.
- És aztán?
- Elmondom az igazat. Nem félek tőlük.
- Úgy is elmennének érted. Lepd meg őket és lépj te előbb. Vagy állj mellém.- szemeimet forgattam és felkeltem.
- Ha megtudod ki volt aki..
- Te tudod meg először.- bólintottam és elmentem.

- Hogy került a neve arra a papírra?
- Nyilván valaki ráírta.
- Tudja ki volt?
- Ha tudnám már rég elmondtam volna.- keményen néztünk egymás szemébe. Még hogy a zsaruk okosak. Ugyan kérlek, ez az ember butább mint bárki gondolná róla.
- Miért van itt?
- Nem ezt akarták?- felvontam szemöldökömet. Most komolyan..?!- Nem csináltam semmit. Máskülönben már másik országban lennék.
- Honnan ismeri Will Defoet?
- Megölte a családomat.
- Én azt kérdeztem honnan ismeri.
- Összefutottam vele pár éve.
- Az apja testvére volt, tudta?
- Máskülönben miért találkoztam volna vele?- határozott voltam teljes mértékben. Ez az ember nem fog megtörni, ahogy senki sem ebben az épületben.- Miven gyanúsítanak?
- Gyilkosságban való részvételért.- újból felvontam szemöldökömet és karba tettem kezeimet.
- Azt hiszi közöm van Amandáék halálához?- felnevettem.
- Nem mondtam, hogy arról a gyilkosságról beszélek.
- Akkor?
- Ismeri ezt a férfit?- elém tett egy fényképet. Egyből felismertem a pasast, de arcom rezzenéstelen maradt.
- Soha életemben nem láttam. Miért, ki ez?- az a férfi volt, akit Amandáék halála estéjén kellett volna megölnöm, de mivel nem tettem.. Nos.. Mindenki tudja mi történt.
- Akkor gondolom azt sem tudja mikor és hogyan halt meg.
- Ha egyszer nem ismerem honnan kéne tudnom?
- Ugyan azzal a fegyverrel lőtték le, mint a családját és ugyan azon az estén.
- Ismétlem. Nekem ehhez mi közöm?
- Hol volt aznap este?
- Komolyan? Olvassa el a jelentést.- éreztem, hogy kezd a helyzet komolyra fordulni és talán még sem volt olyan jó ötlet idejönni.
- Én magától akarom hallani Ms Rooden.
- Tudja mi az a sokk?
- És maga azt, hogy mi az a hazugság?- izmaim megfeszültek és kezem ökölbe szorult lábam mellett.
- Ohh, szóval hazug lettem?
- Ezt senki s...
- Pedig nagyon is úgy tűnt. Velem foglalkoznak egy hülye papírra támaszkodva, mint hogy megtalálnák azt az embert akit keresnek. Tudják már ki küldte vagy hogy mennyi igazságalapja van? Nem? A sötétben tapogatóznak és próbálják arra fogni az egészet aki talán a leggyengébb láncszemnek tűnhet! Rám akarják kenni, mert sokkos állapotba kerültem és ezért semmire sem emlékszem. Akkor most már bűnös is vagyok? De javítson ki ha tévedek.- szaporábban vettem a levegőt. Eléggé felidegesített ez az ember.
- Elmehet.- szó nélkül keltem fel és mentem ki onnan. Volt amikor azt hittem egy pillanatra, hogy vége és elvisznek valahova, de sikerült.
- Hannah!- megtorpantam és lassan megfordultam.- Van egy perced?- bólintottam és követtem. Az irodába érve mutatta, hogy üljek le, de elutasítottam.- Megleptél, hogy eljöttél.
- Nincs mit titkolnom.
- Hiszek neked, azonban van itt valami. Nem említetted, hogy Will rokona vagy.
- Maga sem említette, hogy.. Hogy is mondjam..- közelebb hajoltam hozzá.- Neki dolgozik.- arca meglepettséget tükrözött.- Nem én vagyok az akit keresnek.- elmosolyodtam a reakciójától.- További szép napot.- kimentem az ajtón. Úgy siettem ki ebből az épületből ahogy csak tudtam. A több milliárd mellett jelenleg egy kérdésem van. Ki és miért akarja rám kenni ezt az egészet? Nem ártottam senkinek és nem is ismerek senkit sem. Küldtem Rynak egy sms-t hogy jobb ha most inkább nem jönnek és majd később elmagyarázok mindent. Nem akarom ennél jobban belekeverni semmibe se. Újból beszélnem kell Willel, minél előbb, úgyhogy egyenesen felé vettem az irányt. Tudnom kell mi folyik itt. Bekopogtam az ajtón, de mivel semmi reakció, benyitottam. Lassan léptem be, majd csuktam be magam mögött az ajtót. Valaki elkapott hátulról, a nyakamnál fogva. Szörnyen megijedtem, de nem pánikoltam, helyette inkább könyökömmel az illető hasába ütöttem majd öklömmel az arcába és hátrébb léptem. Kissé ziláltam a levegőhiány miatt.
- Drágám ne várj szívélyes fogadtatást ha szó nélkül állítasz be.- a másik helységből jött ki.
- Boccs, sürgős volt. Máskülönben szóltam volna.- leültünk én pedig elkezdtem mesélni, hogy mi volt a rendőrségen. Csak hümmögött, majd felkelt. Követtem és vállánál fogva magam felé fordítottam. Kérdőn néztem rá és vártam, hogy végre mondjon valamit.
- Alan..
- Alan? Ki az az Alan?
- Simon testvére.. Ő pedig az akit te nem akartál lelőni.
- Oké, de honnan tudja, hogy ki vagyok és hogy ott voltam?
- Biztos beszélt róla neked erről az egészről ha történne vele valami.
- De én nem adtam meg neki a nevemet.
- Ez.. Szívás.
- Szívás? Gyilkosságban való részvételért akarnak bevinni a hülye ügyeid miatt és csak annyit tudsz mondani, hogy szívás? Tudod mi a szívás? Ha ez az Alan bemegy a rendőrökhöz és mindent elmond nekik. Na az a szívás!
- Lenyugodtál?- felvonta szemöldökét.
- Nem!- megfordultam és elmentem volna, de karomnál fogva visszahúzott.
- Hannah!
- Mi van?!
- Ne csinálj hülyeséget.
- Nem keveredtem már így is elég nagy bajba?- kirántottam karomat kezei közül.- Tegyél meg egy szívességet és ne most kezdj el velem törődni! Elbasztad az életemet úgyhogy hagyj békén!- elsiettem onnan és amint kiléptem az utcára már rohantam is. 

Hallgasd:

 Meg sem álltam hazáig. Elegem van. Elegem van Willből. Az érzésekből. A zsarukból. A gyilkosságokból. A sok halálból. Abból, hogy Niallt szeretem, de mit sem számít. A tehetetlenségből, de legfőképp elegem van az életből. Bevágtam magam mögött az ajtót és a szobámba mentem. Lecsúsztam a fal mentén és hajamba túrtam. A telefonom rezegni kezdett, Niall villogó képével találtam szembe magam de az ágyra dobtam a készüléket. Éreztem ahogy könnyek folynak végig az arcomon. Bárcsak ez az egész egy álom lenne, de nem. Az én életem nem egy álom.. Ez egy rémálom. A telefonom megállás nélkül csörgött, felkeltem majd az ágyhoz mentem és kikapcsoltam a készüléket, idegesített a hangja és a fejem is csak jobban fájt tőle. A rémálmoknak csak egyféleképpen lehet véget vetni.. Nem.. Nem Hannah! Erősnek kell lennem, erősnek kell maradnom. Kit álltatok?! Mi értelme van ennek? Mi értelme van bárminek is az életemben? Semmi! A családom meghalt. Meghaltak, pedig egész életemben őket kerestem.. Több évemet szenteltem a keresésüknek és kiderült, hogy egy pszichopata aki nem mellesleg a rokonom hidegvérrel megölte őket. A szemem láttára ölte meg őket.. Miattam.. Ryannek megvan a maga élete, csak teher vagyok számára. Niall csak barátként tekint rám és van egy olyan érzésem, hogy csak azért van mellettem, mert Ryan megkérte rá. Nekem nincs semmim, az emberek nem ismernek. Nincsenek barátaim, nincs senkim, egyedül vagyok ezen a világon. Egyedül vagyok ezen a hatalmas világon, pedig annyi ember él rajta, én még is egyedül sírok az ágyamon. Egyedül, magányosan. Ryan hiába a barátom, vagy a testvérem ha egyszer nincs itt. Harry és a többiek hiába a barátaim ha nem ismernek. Úgyhogy.. Nem is mondanám azoknak.. Ismerősök.. Az én életemben csak ismerősök vannak. Ismerősök és idegenek. Mi értelme van ennek? Ismétlem.. Mi értelme van bárminek is? Nem akarok így élni. Fájdalomban.. Minden perc fájdalmas, minden levegővétel fájdalmas, minden az.. És én nem bírok el ennyi fájdalmat, képtelen vagyok elviselni mindezt. A halálokat.. A folytonos veszteséget.. A félelmet.. A csalódást és a hiányérzetet.. Az érzelmeket.. A gyászt. Letöröltem könnyeimet, majd felkeltem és a konyhába mentem. Kihúztam az egyik fiókot, de vissza is csuktam pár pillanat múlva. Fejezd be Hannah! Mit művelsz? Ez nem te vagy.. De.. Nem mehetek börtönbe. Nem én öltem meg azt az embert, nem tettem semmit, csak Ryant védtem. A földre rogytam, kezemmel húzva a poharakat, amik csörömpölve törtek apró szilánkokra a kövön. Ujjaimból lassan szivárogni kezdett a vörös folyadék. Remek.. Felvettem egy nagyobb szilánkot és a csuklómba mélyesztettem, majd lassan végighúztam bőrömön, ezzel felsértve azt. Könnyeim a vérrel keveredtek és éreztem ahogy a sírás úrrá lesz rajtam. Vállam rázkódott, kezem remegett és szemeimből patakként folytak a könnyek, ezzel elhomályosítva látásomat. Csuklómba többször is belemélyesztettem az üveget. Ez van.. A fizikai fájdalmat jobban tűröm, mint a lelkit..
- Han...- a hang felé kaptam fejemet. Szemei kikerekedtek és arcáról tisztán le lehetett olvasni a fájdalmat.
- Menj el.- hangom csak suttogás volt. Lehajtottam fejemet és behunytam szemeimet.
- Nem.
- Menj el Niall! Nem kell ezt tovább csinálnod.
- Miről beszélsz?- hozzám lépett és leguggolt. Végigsimított arcomon, de elhúzódtam.
- Nem kell tovább játszanod, hogy törődsz velem. Tudom, hogy csak azért csinálod, mert Ryan megkért rá.
- Lehet, hogy megkért rá, de azért csinálom mert fontos vagy nekem.- megráztam a fejemet és megtöröltem szemeimet. Felemelt, bevitt a fürdőbe, majd a kád szélére ültetett. Nem szólaltam meg, semmi kedvem nem volt hozzá. Ellátta sebeimet és bekötözte csuklómat. Nem kértem, hogy segítsen vagy hogy jöjjön ide, ezért megköszönni se fogom neki. Felkeltem és minden szó nélkül a szobámba mentem, lefeküdtem az ágyra és átkaroltam egy párnát. Nem akartam tudomást venni róla, se hogy ott legyen.. Persze ez nem igaz.. Mindennél jobban vágytam az ölelésére, a közelségére, de féltem.. Niall jelent meg az ajtóban, felültem majd ránéztem. Pillanatokon belül ellepték arcomat a sós cseppek.
- Azt hiszik én tettem.- már nem néztem rá, az ágyat bámultam.- Azért kerestek.. Keresnek. Azt hiszik megöltem egy embert. Nem én öltem meg, csupán ott voltam aznap este. Will azért lőtte le Amandáékat, mert én nem tettem meg a férfival. Gyilkosnak tartanak, érted?
- Han..
- Az életemnek semmi értelme Niall! Mi miatt kéne erősnek maradnom vagy egyáltalán kitartanom?! Vonzom a bajt, én ilyen vagyok.. Nem érdemlek szeretetet, érted?
- Dehogynem..
- Ez nem élet.
- Han.. A szüleid..
- Meghaltak! A szüleim meghaltak! Hát nem tűnt még fel, hogy mellettem mindenki bajban van, vagy meghal?!
- Ez nem a te hibád.- felnevettem.
- Miért kié? Mindig Willt okolom, pedig ennek csakis én vagyok az oka. Ez az én hibám! Ha nem lettem volna olyan kíváncsi az emberek élnének!
- Hannah fejezd be!
- Miért vagy itt?
- Ezt m..
- Tudod hogy értettem.
- Mert nem érdekel ki, mit mond vagy gondol, nekem te vagy a fontos.- szemeimből megállás nélkül folytak a könnyek.- A barátom vagy Han, csak ez számít.- mint ha csak egy kést döftek volna belém.- Mindig is a barátom leszel, történjen bármi és ezen semmi és senki sem fog változtatni.- kérlek forgasd még bennem párszor, nem fáj így is eléggé. Feltört belőlem a sírás, arcomat a párnába nyomtam és lefeküdtem. Éreztem Niall közelségét majd pár pillanat múlva magához húzott és karjait körém fonta. Mellkasába fúrtam arcomat és csak sírtam.- Nyugodj meg.- hátamat simogatta és fejét enyémnek döntötte. Hangja bizonytalanul csengett némi fájdalommal, engem viszont égetett belül a fájdalom.