Megkaptam Amanda végakaratát.. Furcsa. Elsírtam magam miközben olvastam, ő és Nate egy házat hagytak rám. Azt mondtam az ügyvédnek, hogy ez lehetetlen hiszen nem is ismertem az apámat, mire ő a dátumra bökött. Június 19. Aznap adtak be az otthonba. Vissza kellett adnom a papírt, de a címet leírtam és megkaptam a kulcsokat, ugyanis a ház itt van Londonban. Nem tudom milyen érzések kavarogtak bennem, ahogy azt sem milyenek fognak ezután. Délután hatalmas meglepetésemre Ryannel találtam szembe magam. Hihetetlen érzés volt. Azt mondta nem bírt már nem idejönni, annyira örültem neki. Elmentünk megnézni a házat amit rám hagytak. Nem volt nagy, de annál inkább gyönyörűbb. Egyszintes ház nagy kerttel, 1 háló saját fürdővel, két vendégszoba, egy plusz fürdő, egy konyha és egy nappali. Álmodni se tudtam volna szebbet. Annyit beszélgettünk, hogy ott is aludtunk el, jó érzés volt megint vele lenni. A jelenléte, vagy már csak a tudat, hogy itt van.. Annyi erőt ad nekem, ő az életem részese amióta csak az eszemet tudom. Mindig is az volt, és mindig is az lesz. Történjen bármi, Ryannel mindig ott leszünk egymásnak, ő a testvérem. Még ha nem is a vér szerinti, de a testvérem.
- Hol voltál?
- Annyira sajnálom. Tudom szólnom kellett volna, de szeretnélek bemutatni valakinek.- intettem a barátomnak, hogy lépjen közelebb.- Niall, ő itt Ryan. Ry, ő itt Niall.- elmosolyodtam, majd ők bemutatkoztak egymásnak személyesen is.
- Han sokat mesélt rólad.- Niall elmosolyodott.
- Szintúgy.- felháborodva néztem Ryanre aki elnevette magát. Bementünk a házba ahol bemutattam a többieknek is. Igazam volt, nagyon jól kijönnek egymással és ezt jó látni. Elmondtam nekik, hogy elköltözök mert a szüleim rám hagytak egy házat, de csak pár utcányira megyek. Persze megköszöntem nekik mindent amit értem tettek, nagyon hálás vagyok érte. Nagyon megszerettem a srácokat az az igazság. Jöttek a kérdések, hogy hogy vagyok.. A válaszom az volt, hogy jól, mert végre tényleg úgy éreztem. Fájnak a történtek és fájni is fognak de ők sem szeretnék ha a múlton rágódnék és egész nap sírnék, azt szeretnék, hogy legyek boldog és éljem tovább az életem. Úgy érzem nincs senki aki elől menekülnöm kéne, vagy félnem, Will börtönben van, az emberei meg vagy mennek utána vagy elmennek jó messzire. Sose hittem volna, hogy egyszer eljön ez, hogy nem kell aggódnom Will miatt, és most talán még is. Azért csak talán mert ő bármire képes, de többé már nem félek tőle, többé nem rémíthet meg, és tudom ha van valami a barátaimhoz bármikor fordulhatok. Barátok.. Milyen jó érzés ez. Azért bevallom egy kicsit aggasztanak Will szavai.. Hogy nincs vége semminek és a játék csak most kezdődik, de valahogy nem is érdekel. Egy új fejezetet nyithatok az életemben. Nélküle, boldogsággal. Nem tudom mitől változott meg ilyen gyorsan a kedvem, talán ezt is Ry jelenlétének köszönhetem. Nem tudom, de nem is ez a lényeg, ugye?
Mostanában sok időt töltök az én dilis barátommal, nagyon örülök, hogy itt van. A srácokat sem hanyagolom el mert mindig hívnak minden fele és velük is vagyok, de minden percét ki kell használnom amíg Ry itt van. Végre úgy élhetek, hogy nem kell hazudnom senkinek. Ohh és van munkám. Megkaptam az állást a lemez boltban, aminek szintén örülök mert legalább tudom majd fizetni a ház költségeit. Jó érzés, hogy van otthonom. A többieknek is feltűnt a hirtelen jött jókedvem de örültek neki. Én sem értettem, de miért ne használjam ki? Talán azért van mert Will végre megfizetett a tetteiért, egyszer mindenki megkapja azt amit érdemel. Neki most jött el ez az idő. Remélem.. Ha nem akkor addig úgy sem maradok amíg úgy nem lesz. Nem menekülhet.. Vicces, úgy mondom mint ha valami sorozatgyilkos lennék aki készül lecsapni a következő áldozatára és akit nem érdekelnek a következmények. Jó lenne így élni. Mármint nem sorozatgyilkosként hanem olyan emberként akinek nem számítanak a következmények. Bármit megtehetnél..
Ryan zökkentett ki a gondolataimból aki szemeim előtt csettintgetett, ezzel próbálva visszarángatni a valóságba. Kérdő tekintettel néztem rá, mire csak megrázta a fejét majd elnevette magát, tudja mennyire utálom amikor ezt csinálja, de még is mindig megteszi. Vállon ütöttem majd kinyújtottam rá a nyelvemet.- Mi van?- bukott ki belőlem. Nem bírtam nem rákérdezni minek örül ennyire a hülye, bár sejtettem, hogy választ nem fogok kapni.
- Kérdeztem ám valamit.- a hülye vigyorától akaratlanul is elnevettem magam.
- Én pedig gondolkodtam ám, de megzavartál.
- Szoktál gondolkodni? Nekem ez új.
- Ne legyél bunkó.- megböködtem a vállát amitől most ő kezdett el nevetni. Így szokott ez lenni kettőnk között. Valaki mindig nevet.. Aztán a másikunk is. Mellette az ember nem tud rossz kedvű lenni.- Mit kérdeztél?- válasz helyett a gitáromat tolta elém. Kérdőn néztem rá mire kezembe adta a hangszert.- Nem éneklek Ry.- letettem a gitárt.
- De..
- Felejtsd el.
- De miért? Mi történt?
- Semmi csak.. Egyszerűen nem akarok többé énekelni. Téma lezárva. Lépjünk túl ezen.- felkeltem.
- Most hova mész?
- El tőled. Minél távolabb.. A hülyeséged fertőző.- megkopogtattam a fejét mire elnevettük magunkat. Újra minden rendben köztünk, 2 percig se tartott. Ryannel nagyon könnyen kijövünk egymással. Talán a hasonló múltunk miatt és mert tudjuk min ment át a másik, így meg is értjük egymást. Igazából nem tudom, amióta az eszemet tudom ő a legjobb barátom. Az otthonban is mindig együtt voltunk. Volt, hogy éjjel átlopóztunk a másik szobájába amiből büntetést kaptunk, de együtt voltunk legalább. Elkalandoztam. Megint.. Úgy döntöttünk elmegyünk sétálni a városba. Mivel ő még nem járt itt megmutattam neki azokat a helyeket amiket én is ismerek. Persze, hogy végignevettük a délutánt. Ryan hamar elment aludni, azt mondta fáradt. Kinevettem érte de a helyemben ő is ezt tette volna. Elterültem a kanapén és a tv-t bámultam. Kapcsoltam volna tovább a következő csatornára amikor megszólalt a csengő. Felkeltem és elmentem ajtót nyitni. Nagy szemekkel meredtem a csillogó, kék szempárba. Kitártam az ajtót, ezzel jelezve, hogy jöjjön be majd a nappaliba vezettem és mutattam, hogy üljön le. Felhúztam egyik térdemet és köré fontam karjaim. Nem tudom mit mondhattam volna. Olyan érzésem volt, hogy ő azt várja én szólaljak meg én pedig azt, hogy ő, de még sem volt kínos a szitu. Az arcát fürkésztem majd végül ő törte meg a csendet.
- Jól vagy?-bólintottam.
- Jól, Ry mellett nem lehet senkinek sem rossz kedve.
- Örülök neki.- elmosolyodott.
- Bocsánat, hogy mostanában nem tudok veled lenni.. Veletek.. De nem tudom meddig marad, vagy mikor láthatom majd megint.
- Hé, én megértem. Emiatt nem tartozol bocsánatkéréssel.
- De köszönettel annál inkább. Mindenért amit értem tettetek, hálás vagyok. Ha bármivel megtudom hálálni csak szólj.
- Lenne is itt valami.- kérdőn néztem rá és vártam, hogy folytassa.- Holnap este lesz egy kisebb összejövetel vacsorával meg zenével. Mi is meg lettünk hívva és.. Ha te és Ry is el tudnátok jönni az nagyon jó lenne.
- Jól hangzik.- elmosolyodtam.
- Holnap itt leszünk értetek nyolcra.- bólintottam és kikísértem. Elköszöntünk egymástól egy öleléssel majd visszamentem. Elmentem lezuhanyozni majd elhelyezkedtem az ágyamba, behunytam a szemem és vártam, hogy az álmok átvegyék irányítást elmémen.
Kicsit féltem az estétől ami nagyon gyorsan közeledett. Nem is tudom miért, talán mert a srácokon kívül nem ismerek majd senkit. Egy épület tele idegenekkel nem éppen a legjobb hely, de ki tudja. Nem szeretek előítéleteket hozni, azokból csak a baj van. Persze Ry majd kiugrott a bőréből a hír hallatán, mint egy öt éves kislány.. Nagyon aranyos volt. Amikor megkérdeztem tőle, hogy megcsináljam-e a haját duzzogva, karba tett kézzel vágta le magát a kanapéra amitől kitört belőlem a nevetés. Egy öleléssel és néhány kedves szóval, amivel az egoját növeltem meg is bocsájtott nekem és újra szóba állt velem. Bolond.. Ryannel épp valami ebédet dobtunk össze amikor megszólalt a csengő. Ott hagytam a lökött barátomat a konyhában remélve, hogy nem éget és nem gyújt fel semmit. Kissé.. Dehogy. Rohadtul ledöbbentem és megszólalni se tudtam amikor ajtót nyitottam, csak néztük egymást.- Mit keresel itt?
- Én is örülök, hogy látlak Hannah.
- N..Ne haragudj nem úgy értettem. Gyere be.- kitártam az ajtót.- Honnan tudtad, hogy itt lakok?- nem kellett válaszolnia. Amint kimondtam már tudtam is a választ. Megölöm érte..- Megbocsájtanál egy percre? Ne mozdulj.- gyors mosolyt villantottam és a konyhába siettem. Ry felém dobott egy konyharuhát amit el kaptam és felé közelítettem.
- Ki volt az?
- Ohh nem is tudom.. Talán Zack?!- nem beszéltem hangosan. Nem akartam, hogy az említett meghallja.- Minek mondtad el neki a címemet? Miért van itt? Nem akarom, hogy itt legyen.- minden egyes mondat után ütést mértem rá a konyharuhával. Próbált menekülni de sarokba szorította saját magát.
- Azt hittem jóba vagytok és megbeszéltétek.- kezeivel arcát takarta, csak ütögettem tovább.
- Persze, hogy azt mondtam. Mit kellett volna? Hogy még mindig nem szimpi? Ryan, mindenkinek ezt mondjuk amikor úgy vagyunk, hogy valószínűleg soha többet nem látjuk.- megcsapkodtam még párszor majd levágtam az asztalra a konyharuhát és visszamentem a "vendégemhez". Széles mosollyal az arcomon léptem elé.- Gyere.
- Minden oké?
- Persze.. Bocsi az előbbiért.- a konyha felé húztam.- Remélem éhes vagy, Raynnel épp ebédet csinálunk.- szúrósan néztem az említettre aki hülyén vigyorgott. Azt terveztem, hogy kedves leszek hozzá és ebéd közben vágok a dolgok közepébe. Jobb ötletem nincs.. Az asztalnál ülve senki sem szólt egy szót sem, csak turkáltam a villámmal az ételt, nem igazán volt étvágyam.- Nem mondtad meg, hogy miért vagy itt.
- Ryan mondta mi történt. Érdekelt hogy vagy.- legszívesebben megütöttem volna Ryt a nagy szája miatt. Majd megkapja..
- Rendes tőled, de jól vagyok, köszönöm.- több szó nem esett közöttünk. Most aztán okosabb lettem. Zack mondta hogy egy közeli hotelban lakik és csak néhány napig marad. Szegényt azért sajnálom mert csak jót akart, de nem tudok mit tenni. Miután elment Ryant ott ütöttem ahol értem, ő meg próbált menekülni. 7 körül bezárkóztam a szobámba. Elmentem lezuhanyozni majd kiválasztottam egy szép fehér ruhát amit az ágyamra fektettem. Megcsináltam a hajamat és kisminkeltem magam majd felvettem a ruhát és kerestem hozzá néhány kiegészítőt és egy magassarkút. A cipőt úgy terveztem majd csak az induláskor veszem fel, csak fájna benne a lábam. Fújtam egy kis parfümöt magamra majd fogtam egy táskát amibe a telefonomat és néhány apróságot tehettem, Ryan a kanapén ült és a tv-t bámulta amikor kiléptem a szobából. Egyszerű szűk szárú fekete nadrágban volt fehér dorkóval és fehér pólóval ami fölé fekete zakót vett fel és egy lazán megkötött piros nyakkendőt. Jól nézett ki. Amint meghallotta, hogy jövök felém kapta fejét, szemei kikerekedtek és ajkai kissé elnyíltak egymástól.
- Azért ide ne nyáladdz Rómeó.- elnevettem magam.- Nehéz ha így nézel ki.- a szemeimet forgattam.- Gyönyörű vagy. A szokottnál is gyönyörűbb.
- Köszönöm.- lehajtottam fejemet, éreztem, hogy az arcom színe vörösre vált. Nem szoktam meg ezeket és sose gondoltam magam nem hogy gyönyörűnek de még szépnek sem.- Nem túlzás?
- Ne kezd.- fintorogtam és leültem mellé. Nagy sóhaj hagyta el a számat amit nem bírt szó nélkül hagyni.
- Mi bántja a pici szívedet?- hangja kicsit sem volt gúnyos vagy olyan amikor húzzuk egymás agyát és szívatjuk a másikat. Olyan volt mint amikor érzi, hogy nincs minden rendben és érdekli mi van velem.
- Niall.- szája egy halk "ohh"-t hagyott el, mint ha csak a fejembe látott volna.- És Zack.
- Ooo.- most viszont meglepettnek tűnt.- Ne haragudj, hogy ilyen helyzetbe hoztalak.- a fejemet ráztam.
- Csak nem értem miért jött ide, nem is beszéltünk hetek óta és tudja, hogy nálam eljátszotta már a lapjait, mert megmondtam neki.
- Előbb utóbb úgy is megtudjuk.
- Ettől félek én is.. Oka van, hogy itt van.
- Szeret téged.- Ry elnevette magát. Vállba bokszoltam.
- Ez nem vicces.
- De mi van ha igaz?- nem tudtam válaszolni és nem is akartam. Megszólalt a csengő.- Még nem végeztünk.- szemeimet forgattam majd a cipőmért futottam amit a szobámban hagytam. Ry vállára tettem kezemet amíg felvettem a magassarkúm, hogy ne essek el majd elmentem ajtót nyitni. Azt mondta még kell a telefonja amit valahol a szobában hagyott ezért elment érte. Tipikus..
- Han.. Szia.- Harry tágra nyílt szemeivel találtam szembe magam. Befejezhetnék ezt.. A fürtösön fekete csőszárú nadrág és zakó volt alatta egyszerű fehér pólóval és a szokásos fehér dorkóval.
- Ry mindjárt jön csak..
- Szia Hazz.
- Ry.- lepacsiztak majd félreálltak, hogy be tudjam zárni az ajtót. Egy nagy fekete limuzin állt a ház előtt. Halkan megköszöntem, hogy Harry kinyitotta nekem az ajtót majd beültem. Nem nagyon öltözött ki senki, csak épp annyira mint Ryan meg Harry. Kezdtem azt érezni, hogy túlöltöztem. Köszöntem mindenkinek és helyet foglaltam Liam mellett majd Ry is levágta magát a másik oldalamra.
- Gyönyörű vagy Han.- elmosolyodtam.
- Köszi Lou.
- Mielőtt megkérdeznéd nem, nem sok, és nem túlzás.- a mellettem ülő Liamre mosolyogtam amolyan köszönetképpen. Ha ő mondja neki elhiszem. Az autó egy számomra ismeretlen épület előtt állt meg. Amint kiszálltunk a kocsiból kicsit jobban szemügyre vettem. Egy bálteremnek tűnt, de nem vagyok benne biztos. Mire észbe kaptam Ryan vigyorogva böködött, hogy újra köztük legyenek a gondolataim. Sokszor van velem, hogy elgondolkodok valamin ami teljesen magával ragad. Ahogy a terembe léptünk a gyanúm beigazolódott. Egy bálterem volt. Vörös és fehér díszek lógtak a falon. A helység egyik felét asztalok lepték el fehér terítőkkel amiken vörös szalag futott végig és egy egy csokor rózsa díszítette tetejét néhány üveg pezsgővel és poharakkal. A másik felében volt egy kisebb színpad és a táncparkett. Szép látványt nyújtott és sok ember volt itt. Megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok így öltözve. Niall kérdő tekintettel nézett rám, enyhén ráztam meg a fejemet és elmosolyodtam. Odajött hozzánk egy inkább pingvinnek, mint sem pincérnek kinéző férfi és az asztalunkhoz vezetett. Leültem Ry és Niall mellé. Vagyis én csak leültem, ők pedig mellém, de nem bántam. Kiderült, hogy a srácok is szinte alig ismernek valakit és fellépni jöttek. A vacsora után 3 szám erejéig foglalták el a színpadot. Sose hallottam őket élőben, de nagyon tettszett. Az az átélés amivel énekelni tudnak és a hangjuk ahogy összhangban van.. Csodálatra és irigylésre méltó. Miután végeztek visszaültek és elfogyasztottunk még egy üveg pezsgőt.
- Miss Rooden, valaki magával szeretne beszélni odakint.- az egyik pincér lépett oda hozzánk.
- Kicsoda?
- Azt nem mondta. Egy fiatalember várja az épület előtt.
- Köszönöm.- azzal már el is tűnt az emberek között. Ryanre néztem aki megrántotta a vállát. Szegényben kezd sok lenni a pia.- Csak egy perc és jövök. Elnézést.- felkeltem helyemről és utat törtem magamnak a tömegben. Sietve lépkedtem. Minél előbb túl akartam ezen esni. Már tudtam ki vár kint, csak azt nem, hogy miért. Ahogy kiléptem az épületből meg is pillantottam, ott állt velem szemben. Hezitáltam majd sóhajtva léptem hozzá. Fogalmam sincs hogy tudta meg, hogy itt leszek vagy egyáltalán kitől.- Hallgatlak.
- Sétálnál velem egyet?
- Nem Zack, ha nem tűnt volna fel van programom. Vagy elmondod itt amit akarsz vagy el is mehetsz.- hangom nyugodtan csengett. A délutániak után nem akartam megint bunkó lenni.
- Oké.- mély levegőt vett és belekezdett.- Tudom, hogy azóta is neheztelsz rám.- ajkaim elváltak egymástól de hangok nem hagyták el őket.- Sajnálom Han, nem akartam paraszt lenni.
- Kérdezhetek valamit?- bólintott.- Ryan.. Mesélt neked Willről?- arca hirtelen meglepettnek tűnt de hamar rendezte vonásait.
- Nem, miért? Tudnom kéne valamiről?
- Nem.- elmosolyodtam.- Csak érdekelt.
- Figyelj Han.. Fontos vagy nekem és..
- Zack ne.- félbeszakítottam.- Ne folytasd kérlek. Rossz időzítés, nagyon is.
- Sajnálom.
- Mi csak.. Csak barátok vagyunk. Nem lehet köztünk több.- aprót bólintott majd lehajtotta fejét. Átkaroltam nyakát és megöleltem, karjait szorosan fonta körém.- Sajnálom.- megszakítottam az ölelést majd visszamentem, Niall sehol sem volt. Ry kérdezősködött de minden válasz csak egy szó volt tőlem. Az asztalnál csak Ryan, Liam, Harry és én ültünk, de Liam el volt foglalva a telefonjával, Ry pedig kezdett beszámíthatatlan lenni. Átültem Harry mellé és megkérdeztem nem-e tudja hol van Niall mire a válasza az volt, hogy néhány perce jött be nem túl jó kedvvel és a piás asztal felé vette az irányt. Azt mondta a helyemben nem keresné mert már Ry szintjén van.. Vagy lejjebb. Liam, Harry és én voltunk a legjózanabbak. Elbeszélgettünk 3-an, persze figyelve a többieket. Amint megpillantottam Niall szőke haját a tömegben elnézést kértem és elindultam felé, de félúton megtorpantam, Niall egy alacsony fekete hajú lány szájával volt elfoglalva. Éreztem, hogy szemeimet ellepik a könnyek és az érzéseim eluralkodnak felettem, úgy éreztem a világ forog körülöttem. Átverekedtem magam a tömegen és a mosdóba rohantam, bezártam az ajtót így esélyt sem adva másoknak, hogy bejöjjenek, egyedül akartam lenni. Lecsúsztam a fal mentén és szabad utat engedtem könnyeimnek. Az érzés leírhatatlan. Nem is értem miért ráz meg ennyire ez az egész, Niallel nem volt köztünk semmi, de most még is szörnyen érzem magam. Amit a rendőrök előtt mondott.. Csak hazugság lett volna, hogy letegyem a fegyvert? Úristen.. Észre kellett volna vennem, egy ilyen fiú sose szeretne egy ilyen lányt. Az ajtó másik oldalán meghallottam Harry hangját majd a zár kattanását, becsukta maga mögött az ajtót és leült mellém.
- Nem számít, én csak.. Hittem neki.. Egész idő alatt pedig.. Felesleges volt.
- Ez nem igaz..- folytatta volna de megráztam a fejemet és felálltam.
- Nem azért vagyok itt, hogy sírjak. Eleget sírtam az elmúlt hetekben.- megtöröltem a szememet és a tükörbe néztem. Szuper a sminkem elfolyt. Letéptem egy darab papírt és próbáltam letörölni az elkenődött szempillaspirálomat. Harry szó nélkül ment ki majd néhány pillanat múlva a táskámmal a kezében jött vissza. Megköszöntem és elővettem belőle néhány sminket. Azt mondta kint megvár. Nem szórakoztam sokat, kiigazítottam sminkemet majd mély levegőt vettem és kiléptem az ajtón, Harry biztatásképpen rám mosolygott amit nem tudtam nem viszonozni. Letettem a helyemre a táskát.
- Táncolunk?- felém nyújtotta kezét amit egy mosoly kíséretében fogadtam el. A zenekar épp egy lassú számot játszott, kezeit derekamra tette, én átkaroltam nyakát és közelebb húzódtunk egymáshoz. Arcunk egy vonalban volt. Nem mondanám táncolásnak inkább csak ringatóztunk ide-oda, még is jó érzés volt. Fejemet vállára hajtottam ezzel még közelebb kerültünk egymáshoz.
' pingvinnek, mint sem pincérnek kinéző férfi'- Benitez, te vagy az? *-* haha :D
VálaszTörlésamúgy imádtam, de ne csinálj Niallból ilyet..:C legyenek együtt :D
De hülye vagy.:D Ez fel se tűnt..:DD
TörlésBocsánat.:o
Nagyon jó lett!:)
VálaszTörlésKöszönöm.:))
TörlésEgy kis meglepetés :)
VálaszTörléshttp://alomszeruvalosag.blogspot.hu/2013/08/dij.html
Köszönöm.:)
Törlés